G és G Amerikában: Ausztrál Road Trip 4

2024. november 19., kedd

Ausztrál Road Trip 4 - A Nagy Korallzátony

A Nagy Korallzátony egyike a világ hét természeti csodájának, ezért mi sem akartuk kihagyni, ha már Ausztráliában jártunk. Ez a bolygó legnagyobb korallzátonya, ami 1400 kilométer hosszan húzódik Ausztrália észak-keleti partjai mentén (térkép). A Föld egyik legnagyobb diverzitású élőhelye található itt, amit sajnos folyamatosan fenyeget a klímaváltozás és az egyéb káros emberi tevékenységek. A Nagy Korallzátony világszerte híres a kristálytiszta vízéről és a gyönyörű színes koralljairól. A korallok bár növényszerű élőlényeknek tűnnek, valójában apró állatok, úgynevezett virágállatok, amelyek nagy kolóniákat alkotnak a tenger fenekén. A fajok többsége talajhoz rögzült és mészkövet választ ki, amik a korallzátonyok alapját alkotják. A változatos korallerdők környékén pedig halak és egyéb tengeri élőlények milliói találnak otthonra. Olyan csoda ez, amit mindenképpen látni akartunk, ezért egy teljes napot terveztünk erre a kivételesnek ígérkező programra. A legjobb zátonynéző hajótúrák Cairns (térkép) városából indulnak, amit ezért a Nagy Korallzátony kapujaként tartanak számon.

A kazuárfotózást követően kora délután érkeztünk ebbe a hangulatos trópusi kisvárosba, így még volt időnk elsétálni a kikötőbe, hogy felvegyük a vízalatti fényképezőgépet, amit a másnapi hajótúrára béreltünk. Ugyanis nem jöhettünk el úgy a Korallzátonyhoz, hogy ne örökítsük meg ezt a vízalatti csodát. Másnap kora reggel ismét a mólónál voltunk és izgatottan vártuk a nagy kalandot. Egy viszonylag nagy méretű katamaránnal hajóztunk, amivel szerencsére kellemes utunk volt. Nagyjából egy órával az indulás után kikötöttünk a Green Islanden (térkép), ami az egyik legszebb trópusi sziget a Korall-tengeren. A neve magyarul Zöld-sziget. Itt megnéztük a sziget őserdeit és a parton is sétálgattunk mielőtt belementem egy kicsit a vízbe, hogy kipróbáljam a vízalatti fényképezőgépet. Itt még nem találtam korallokat, de azért pár fotót sikerült készítenem a sekély homokos öbölben, majd hamarosan indultunk tovább a fő attrakcióhoz.

Picasso-hal úszkál a lagúnában

Újabb egyórányi hajózás következett, mire megérkeztünk a végső állomásunkra. Ez egy olyan platform volt, ami a zátony aljához volt rögzítve. Itt szolgálták fel az ebédet, itt kaptuk meg a búvárszemüvegeket és a speciális ruhákat, amelyek nemcsak a napsugárzástól védtek minket, de az esetleges medúzacsípésektől is. Azok számára pedig, akik nem tudnak úszni, található itt egy vízalatti megfigyelőhelyiség, de akár üvegaljú hajókból is megleshető a zátony élővilága. Mi azonban szabadon akartuk felfedezni ezt a különleges vízalatti világot, ezért mi a sznorkelezést választottuk. Ennek két verzója van, az egyik, amit Gabi alkalmazott, hogy a víz felszínén úszva, fejét a vízben tartva és egy búvárpipán lélegezve szemléli a halakat és egyéb élőlényeket. Jómagam pedig pipa nélkül egyfajta szabadtüdős merülést végeztem, elsősorban azért, mert így lehetett látványosabb fotókat készíteni. A cél az volt ugyanis, hogy mélyebből fotózzak felfelé, hogy a tenger csodás kéksége is a fényképekre kerüljön. Kétszer is sznorkeleztünk, közben egy kis pihenőt tartva és ezalatt számos érdekességet sikerült megfigyelni a zátony élővilágából. Mesés színű korallerdőket láttunk, változatos halakat és a Nagy Korallzátony egyéb különleges élőlényeit is meglestük. Ez a hajóút az egész ausztrál túra egyik fénypontja volt, amit remélhetőleg a képeken is sikerült visszaadni. Még több vízalatti kép a fotós blogomban látható.