Hawaii sokkal több annál, mint a prospektusokból ismert vízparti paradicsom. Éppen ezért a hawaii nyaralásunk során mi elsősorban a sziget természeti és történelmi látnivalóira koncentráltunk, de azért van itt olyan strand, amit vétek lett
volna kihagyni. A Nagy Sziget ugyanis az aktív
vulkáni tevékenység következtében számos fekete homokos tengerparttal rendelkezik. A leghíresebb ilyen strand a sziget déli régiójában található Punaluu
Beach (térkép). Az egykoron hömpölygő,
forró láva a hideg tengervizet elérve időnként olyan gyorsan hűlt le, hogy
apró, homokszerű darabokra töredezett és ilyen különleges, fekete homokos
tengerpartok jöttek létre. Egy pár órát pedig mi is örömmel henyéltünk a fekete
homokban. A másik ok, amiért ezt a partot választottuk, hogy itt szeretnek
pihenni a tengeri teknősök is. Ott létünk alatt hat teknős napozott a parton és
egy másikat is láttunk a vízben úszkálni. A közönséges levesteknősnek már a
neve is jelzi, hogy milyen sorsot szánt neki az ember. Szerencsére itt ma már
nyugodtan élhetnek.
 |
| Jól esett kicsit a fekete homokos tengerparton lustálkodni |
A Nagy Sziget rendkívül
változatos régiókkal rendelkezik. A déli részén alig láttunk fákat és még a szokásosnál is kevesebb turista járt errefelé, pedig igazán kivételes legekkel lehet itt
találkozni. Itt található ugyanis nem csak az állam, hanem az ország
legdélebbi pontja (térkép). Mi mindenképpen látni akartuk ezt, különösen,
mivel a földrajzi elhelyezkedéséből adódóan innen délre már csak a végtelen Csendes-óceán látható, ami egészen az
Antarktiszig ér.
 |
| Mögöttönk az óriási óceán, az Antarktiszig ott már nincs több szárazföld |
A legdélebbi pont
pedig jó marketinglehetőségeket is rejt, amit a helyiek ki is használnak. Így az USA
legdélebbi éttermében ebédeltünk, ahol olyan méretes adagot adtak, hogy maradt
belőle vacsorára is. Utána pedig betértünk az ország legdélebbi cukrászdájába, hogy megkóstoljuk a híres fagyijukat, és hogy vegyünk későbbre malasadast
is, ami a fánk hawaii verziója.
 |
| Az USA legdélebben található cukrászdája |
A vacsorát és a desszertnek
szánt malasadast pedig már a szállásunk erkélyén fogyasztottuk el. Utána aztán megnéztünk egy újabb csodás hawaii napnyugtát. Ez volt azonban az utolsó
naplementénk a Nagy Szigeten, mert másnap a nyugati, Kona-régióból átköltöztünk
a sziget keleti felébe, hogy közelebb legyünk a hátralévő kalandjainkhoz.
 |
| A Nagy Sziget utolsó napszálltája sem okozott csalódást |
Útközben másnap délelőtt beugrottunk egy kávéültetvényre, hogy megnézzük, hogyan készül a híres
Kona-kávé. Természetesen itt lehetőségünk volt kipróbálni a különféle
pörköléssel készült kávétípusokat is. A legjobban az ún. Black & Tan
ízlett, ami a dark és a light pörkölésű kávénak a keveréke. Megtudtuk,
hogy a light kávé rendelkezik a legmagasabb koffeintartalommal, míg a
dark a legalacsonyabbal. Ez utóbbi viszont a hosszabb pörkölés során
ízletesebbé válik. Ezért lesz a kettő keverékéből a legjobb kávé, ami nem
ugyanaz, mint a sokkal elterjedtebb medium típus. Az idegenvezető bemutatta
a kávészemek válogatásának a menetét, valamint a folyamat fontosságára is
rámutatott, hogy a lehető legjobb kávé készülhessen. Az új szállásunkra már késő délután érkeztünk, ami a sziget
fővárosában, Hiloban volt (térkép). Habár összességében ez sem nézett ki rosszul, a konai resortnak a
nyomába sem érhetett.
Másnap aztán a
sziget északi régiója felé vettük az irányt, ahonnan Kamehameha származik, aki
az 1700-as évek végén egyesítette a Hawaii szigeteket és létrehozta a
Hawaii-királyságot. Itt, a Kohala-régióban látható Kamehameha király szobra.
Legalábbis az egyik. Érdekes történet, hogy a Párizsból származó bronzszobrot
szállító hajó elsüllyedt a Falkland-szigeteknél 1880-ban, ezért készítettek egy
másik szobrot is. Az új szobor 1883-ban került Honoluluba, amit korábban már mi
is láttunk. Időközben viszont megtalálták az eltűnt szobrot is, ami végül ide
került, Kamehameha szülőföldjére. Itt található tehát az eredeti szobor. Később a csodás Waipio-völgyet
is megnéztük (térkép). Ezen a helyen nőtt fel Kamehameha, aki olyan a hawaiiaknak, mint nekünk István király. Lemenni sajnos nem
lehet a völgybe, de a kilátóból is nagy élmény volt látni ezt a helyet.
Közelebbről nézve jól látható, hogy itt is egy fekete homokos tengerpart található.
 |
| Az eredeti szobor a Nagy Szigeten |
 |
| A másik szobor Oahun 2012-ben |
 |
| A gyönyörű Waipio-völgyben töltötte gyerekkorát Nagy Kamehameha |
Az északi
régióból visszafelé jövet, megálltunk egy rendkívül hangulatos és igazán a
hawaii tájba illő, friss trópusi gyümölcsöket árusító bódénál. Itt frissen
szedett vegyes trópusi gyümölcsökből készítenek zamatos tálakat.
Az időjárás továbbra is esős maradt, de így is remek kilátás mellett
fogyasztottuk el a gyümölcstálainkat, miközben a családi farm kiskacsái vettek minket körül. Ezt követően megnéztük a Nagy Sziget leghíresebb vízesését, az Akaka-vízesést (térkép), ami a
135 méteres magasságával a legnagyobb is. Bár a vízesés önmagában is lenyűgöző,
igazi szépségét a környező trópusi esőerdők vadregényes tája adja. Ebédre aztán
betértünk egy remek őserdei étterembe, ahol olyan jó burritókat ettünk, hogy
rögtön vettünk belőle vacsorára is, hogy a nemzeti parkban se maradjunk éhesek.
Ez azonban már a következő történet lesz.
 |
| Kiváló ételek kaphatóak ebben a hangulatos, erdei étteremben |
