G és G Amerikában: Hawaii nyaralás 1

Április második felében közel kétig Hawaiin nyaraltunk. Az időnk nagy részét a szigetvilág névadóján, Hawaii-szigetén, vagy ismertebb nevén, a Nagy Szigeten töltöttük (térkép), de az utunk végén néhány napra átugrottunk Oahu-szigetére is nosztalgiázni (térkép). Korábban közel öt éven át Honolulu volt az otthonunk és éppen idén tíz éve, hogy elköltöztünk onnan.

Megérkeztünk a Hawaii-szigetvilágba. Alattunk a Nagy-sziget, a távolban pedig Maui látható.

A Nagy Sziget valóban nagy, nagyobb, mint az összes többi sziget együttvéve. Az ott töltött 9 nap során több, mint 1500 kilométert autóztunk és végül sikerült mindent megnézni, amit szerettünk volna. Habár Hawaii leginkább a strandjairól ismert, minket sokkal jobban érdekeltek a sziget történelmi és különösen a természeti értékei, ezért aztán nem sok időt töltöttünk a parton. A közlekedéshez egy Jeepet béreltünk, hogy bárhová akadálytalanul eljuthassunk a szigeten.

Keresztül-kasul beautóztuk a Nagy Szigetet, hogy mindent megnézzünk, amit lehet

A Nagy Szigeten a sziget mérete okán két részre osztottuk a nyaralást. Az első 4 éjszakát a turistásabb Kona-régióban töltöttük, ahol egy csodás resortban szálltunk meg (térkép). Mi a vakációinkon nem vágyunk luxusra. Ezt a helyet azért választottuk, mert jó volt a fekvése és megfelelő az ára, ezért aztán meglepődtünk, hogy milyen csodás kényelem fogadott itt minket. A resort egy kis falura emlékeztet, ahol háromszintes házakban vannak a lakosztályok. Minden lakosztály rendelkezik a hálószobán kívül egy teljesen felszerelt konyhával, étkezővel, hatalmas nappalival és óriási terasszal. Mivel a miénk a harmadikon volt, így remek kilátásunk volt.

A bérlős cég Michael Jacksonnak nevezte ezt a Jeepet az énekes "Black or White" című dala után

Persze szokás szerint most sem töltöttünk sok időt a szálláson, hiszen a szigeten rengeteg látnivaló akad. Az egyik legszebb hely talán a sziget északi régiójában található Pololu-völgy (térkép). A völgy aljára csupán egy meredek ösvényen lehet lejutni, de mindenképpen megérte a túrát. A partra leérve nagyszerű kilátás nyílt az óceánra és a környező partvidékre. A túraút visszafelé persze még nehezebb volt, de a kilátás ekkor is kárpótolt a nehézségekért.

A látvány csodás volt a túraösvényen

Felérve aztán jól esett az izzasztó túra után a friss gyümölcsökből készült jeges smoothie. Az asztalon egy gekkó is odajött kíváncsiskodni és inni a poharainkon lecsapódott és az asztalon összegyűlt párából. Az aranyporos nappaligekkót Madagaszkárról hurcolták be illegálisan az 1970-es években Oahura, azóta szinte minden nagyobb szigetre eljutott. Habár nem ide való, szerencsére úgy tűnik, hogy nem okoz komoly problémát az őshonos élővilágnak. Főleg nektárral táplálkozik, de a behurcolt rovarokra is vadászik. Az biztos, hogy gyönyörű állat.

Törvénytelenül telepítették Hawaiira ezt a mutatós hüllőt

A szigeten jóval kevesebben laknak, mint a sokkal kisebb Oahun, így gyönyörű, kis forgalmú utakon autózhat az ide látogató turista. Az egyik délután aztán a fő útról letérve beugrottunk a Kekaha Kai Állami Parkba (térkép). Ez az egyik olyan hely, ahová csak terepjáróval lehet eljutni, hiszen csupán egy durva, lávafolyáson kanyargó út vezet ide. Az eredeti tervünk az volt, hogy itt nézzük meg a naplementét. Sajnos azonban az utóbbi években bevezetett szabály miatt Hawaiin a strandok nagy részét már 7-kor bezárják, ezért mivel a naplemente 6:45-kor történt, nem tudtuk itt megvárni, mert a rázós úton csak nagyon lassan lehet elhagyni a parkot. Azért így is élveztük a látványt, amíg tudtuk. A naplementét pedig már a kapun kívülről láttuk.

Hawaii méltán híres a naplementéiről. Az előtérben egy korábbi lávafolyás látható

Hawaii Nagy Szigete a világ legmagasabb hegyének is tekinthető, amennyiben az alapkőzettől mérjük. Az óceán mélyén található alaptól számítva a több, mint 10 kilométer magas hegynek azonban “csak” a felső 4200 métere emelkedik a tenger szintje fölé. A legmagasabb csúcs a 4207 méter magas Mauna Kea (térkép), ami egy kialudt vulkán. A hegy csúcsán számos csillagászati távcső található, ahol folyamatos csillagászati munka folyik, így csak kívülről lehet őket megnézni. A Mauna Keára autóval, pontosabban terepjáróval lehet felmenni. A félúton található Visitor Centernél ellenőrzik, hogy van-e a járműben felezőfokozat, és azt is, hogy tudod-e használni. A felező a meredek lefelé vezető úton nélkülözhetetlen, hogy ne melegedjenek túl a fékek. Ez az út a fő oka, hogy a turisták többsége Jeepet bérel a szigeten. Feljutni ide nagyon különös érzés. A hegyi betegség elkerülése érdekében azt javasolják, hogy a Visitor Centernél töltsünk el egy kis időt, hogy alkalmazkodjunk a nagy magassághoz. Innen még fél óra is lehet az út a kacskaringós földúton a csúcsig. A csúcsot elérve, 4200 méteres magasságban már a felhők fölött járunk és a látvány káprázatos. Innen látható a másik óriási hegycsúcs, a 4170 méter magas Mauna Loa is, amely szintén a felhőréteg fölé emelkedik. A Mauna Kea tényleges csúcsa szent hely és halandó ember nem teheti rá a lábát. Az árnyékos oldalán pedig még április végén is látható némi hó. A fagyos időben alaposan felöltözve, kényelmesen figyeltük életünk legmagasabb naplementéjét, és azon tűnődtünk, hogy milyen nagyszerű kalandok várnak még ránk ezen a változatos szigeten.