Az Uluru (térkép) kétségkívül a legikonikusabb természeti képződmény Ausztráliában, ami a kontinensnyi ország jelképévé vált. Egy hatalmas sziklatömb a sivatag rónaságában, többszáz kilométerre bármitől. Az egész út legjobban várt helyszíne volt ez, sőt, életem talán leginkább vágyott térsége. Ha a bakancslistámra csak egyetlen terület kerülhetett volna fel, akkor ez az ősi szikla lett volna az. Nem tudom, miért vonzott ez a hely annyira. Nem igazán vagyok spirituális személy, de az biztos, hogy van valami ebben a sziklában, ami csábított, amióta egészen kis kölyökként először megláttam Balogh János és Rockenbauer Pál kiváló természetfilmsorozatában: A napsugár nyomában. Akkoriban még persze Ayers-szikla néven ismertették, de a mai trendeknek megfelelően újra az őslakosok által adott eredeti nevén illik nevezni, ami a csodásan hangzó Uluru.
Az Ulurut és térségét az Uluru-Kata Tjuta Nemzeti Park őrzi, ami az UNESCO Világörökség része. A homokkősziklatömb félmilliárd évvel ezelőtt keletkezett és 348 méterrel emelkedik a környezete fölé, míg a kerülete 9,5 kilométeres. A rozsdavörös színét a homokkőben található vas oxidációja okozza. Ez a hatalmas monolit híres arról, hogy naplementekor úgy tűnik, mintha változtatná a színét. Ilyenkor a sivatagi napsugarak aranyló fényében fürödve a karmazsinvörös, a bíbor, és a mályva különböző árnyalataiban ragyog, ami igazán káprázatos látvány. A jelenség megörökítésére készítettem egy ún. time-lapse videót, ahol néhány másodperc alatt megtekinthető másfél óra színjátéka.
Az Uluru mindentől nagyon messze van, ami csak még különösebb élménnyé teszi a felkeresését. Lehet ugyan repülőgéppel is érkezni a közelébe, de az igazi kalandorok inkább átautóznak a sivatagon a páratlan látvány érdekében. Természetesen mi is így tettünk és a kempingjárgányunkkal átszeltük a kontinenst, hogy felfedezők emlékét idézve érkezzünk meg a nagy vörös sziklához. Délután volt már, amikor a sziklatömb felbukkant a horizonton, ezért a kempinghely elfoglalása után azonnal a naplementés helyre igyekeztünk (térkép). Mivel elsőként érkeztünk, kiválaszthattuk a legjobb helyet és kényelembe helyezkedve vártuk a színes csodát. Először a fenti time-lapse videóhoz beállítottam a digitális fényképezőgépet, majd filmet fűztem a régi gépembe és elkezdtem fotózni a hegyet. Úgy éreztem, hogy ez az ősi szikla megkívánja, hogy klasszikus fotótechnikával is meg legyen örökítve, ráadásul ezáltal szinte A napsugár nyomában című dokumentumfilmben érezhettem magam, ami igazán felejthetetlenné tetté az élményt. Bosszúságot csak a legyek okoztak, amik mindenhol ott vannak az ausztrál sivatagban. A fejhálóinkat feltéve azonban zavartalanul élvezhettük a bámulatos látványt.
Másnap aztán közelről is felfedeztük a hatalmas sziklát, amikor végigsétáltunk a közel 11 km-es ösvényen az Uluru körül. Közelről egészen érdekes formákat és képződményeket fedeztünk fel az óriási kőtömbön és néhány helyen akár meg is érinthettük ezt a szent sziklát. Az őslakosok hite miatt viszont számos helyen tilos volt fotózni. Természetesen tiszteletben tartottuk az aboriginálok kérését és nem csináltunk képet a tiltott szakaszokon, így aki az egész sziklatömböt látni szeretné, kénytelen lesz odamenni. Érdekes, hogy régebben még fel is lehetett mászni az Ulurura, de ez ma már ugyancsak tilos a hely óriási spirituális jelentősége miatt. Igazi kánikula fogadott minket ezen a közel négy órás kiránduláson, és a legyek továbbra is bosszantóak voltak, de így is élveztük a hosszú túrát.
 |
| A Kata Tjuta 25 kilométerre nyugatra található az Ulurutól. Ezen a panorámafotón mindkettő látható. |
A nemzeti park másik látványos vörös sziklaképződménye a Kata Tjuta (térkép), vagy régebbi nevén Olga-hegy. Ez több kisebb és kevésbé magas sziklatömbből álló hegység, amely azonban a kiterjedését tekintve még az Ulurunál is nagyobb. Ez a hely is mítikus erővel bír az őslakosok szerint és ugyancsak híresen gyönyörű a napszállat során, amikor égő vörös színbe öltözik. Mindenképpen megérte a második napnyugtát itt töltöteni, hiszen így vált teljessé a vörös sivatagi élmény, amelyről gyerekként álmodtam. Habár elsősorban én vágytam ide, a hely Gabit is lenyűgözte. Kevés ember akad, akire ne lenne hatással az Uluru. Robyn Davidson ausztrál utazó így írt róla az Ösvények című könyvében: "A szikla megfejthetetlen erejétől sebesen verni kezdett a szívem. Soha nem találkoztam még semmivel, ami ilyen kísérteties, ősi gyönyörűséget árasztott volna." Kétségtelenül az egész ausztrál utunk egyik legnagyobb élménye volt saját szemünkkel látni az Ayers-sziklát és az Olga-hegyet.
