Adelaide-ben (térkép) búcsút intettünk a kempingverdának és a sivatagi kalandoknak, hogy egy hagyományos autót bérelve folytassuk az utunkat Ausztráliában. Először azonban még megálltunk a Cleland Wildlife Parkban (térkép), ami egy többé-kevésbé szabad tartású állatkert, és a Cleland Nemzeti Park része. Biztosak akartunk abban lenni, hogy nem hagyjuk el az országot anélkül, hogy közelről is látunk koalát, ezért elmentünk ebbe a vadasparkba, ahol előre foglaltunk időpontot egy közvetlen koala-találkára. A koala Ausztrália egyik legismertebb jelképe és vitathatatlanul az egyik legaranyosabb állat a Földön. A közeli találkozó során sokat tanultunk erről az erszényesről és a park természetvédelmi munkájáról is. Még mindig számos helyen van lehetőség akár ölbe is venni egy koalát, de ez valójában nagyon stresszes élmény az állatnak, ami miatt több államban már tiltják is. Mi nem akartuk feleslegesen stresszelni az állatot és örültünk, hogy egyáltalán volt lehetőségünk közelről is megfigyelni és megsimogatni a puha bundáját. A koalák köztudottan kellemes eukaliptusz-szagúak, amiről személyesen is meggyőződtünk. Ez a Casper nevű példány alig érezhetően, de finom aromájú volt. A park szép környezetet nyújt a lakóinak. A kengurukkal mindenfelé találkoztunk és még etetni is tudtuk őket a bejáratnál vásárolt speciális táppal. Az állatok barátságosak voltak és nagy élmény volt a velük való közeli találkozás is. Egyszerűen nem lehet megunni ezeket az ugrabugrászokat.
 |
| Gabi kedvenc ausztrál állatával, a wombattal is itt találkoztunk először |
Adelaide-et elhagyva, délnek vettük az irányt. Az első éjszakát a híres ausztrál borvidéken töltöttük, majd másnap tovább haladva átértünk Viktória államba, ami már az ötödik ausztrál állam volt, amit meglátogattunk. A Tower Hill Vadrezervátumba (térkép) abban reménykedve tértünk be, hogy a vadonban is látunk koalát. A legígéretesebbnek kinéző részen tettünk egy rövid túrát és rögtön szerencsénk lett. A túraútvonal elején egy fán látható apró gombócról kiderült, hogy egy koala volt. Közel érve pedig alaposan megfigyeltük, majd további koalákat is felfedeztünk a túrán, köztük egy koala mamát és az apró kicsinyét, ami mondanunk sem kell, hatalmas élmény volt.
A szerencsés koalatalálkozás után folytattuk az utunkat a Great Ocean Roadon, azaz a Nagyszerű Óceáni Úton. Ez Ausztrália egyik legszebb útszakasza, ráadásul az utak melletti erdők tökéletes koalaélőhelyek, így még volt remény arra, hogy a koalás kalandjaink nem értek véget. A következő megállónk az egyik legszebb része volt az útnak a Tizenkét Apostolnál. Az Apostolok néhány tengeri sziklát jelentenek a Port Campbell Nemzeti Parkban (térkép). Az időjárás itt a gyönyörű vihar előtti, szomorkás hangulatával csak még különösebbé tette ezt a csodás látványt. Sajnos a partra már nem tudtunk lemenni, mert a felhőszakadás nem váratott magára sokáig, de így is szerencsések vagyunk, hogy láthattuk ezt a fenséges partszakaszt.
Az éjszakát Apollo Bayben töltöttük (térkép), ami egy hangulatos üdülőváros az óceán partján, majd észak felé fordultunk, tovább a Great Ocean Roadon. Kennett Riverben aztán megálltunk, hogy ismét koalák után kutassunk a Great Otway Nemzeti Parkban (térkép). Itt is gyalog indultunk neki az ígéretesnek kinéző erdei úton. Ez az erdő volt a legegészségesebbnek tűnő koala élőhely, amit valaha láttunk. Nem is tartott sokáig, mire megláttuk az első koalát egy eukaliptuszfán. A következő koalát pedig egy olyan helyen fedeztük fel, ahol kiváló lehetőség adódott az állat alapos megfigyelésére, ami ráadásul viszonylag aktívnak tűnt. Legalábbis koalaviszonylatban. Nagyjából egy órán át szemléltük az állatot, de mivel a koalák többnyire alvással töltik a nappalokat, végül ez a példány is elálmosodott, hiszen már késő délelőttre járt. Ekkor komótosan lemászott egy ágvillába aludni és gyorsan el is szunnyadt.
Ezután visszasétáltunk a parkolóba és megebédeltünk a stílszerűen elnevezett Koala Kávézóban. Itt a helyi madarak, különösképpen a királypapagájok legalább annyira izgatottan várták a kajarendelésünket, mint mi. Talán még jobban is, így végül inkább bementünk, mert mi sosem adunk emberi ételt vad állatoknak. Nem voltak túl boldogok.
Ebéd után továbbindultunk a Great Ocean Road talán legszebb szakaszán. Az út kilométereken át a tengerpart mentén kanyargott gyönyörű kilátással az óceánra. Melbourne előtti utolsó megállónk a híres szörfparadicsomban, Bells Beachen volt (térkép). Ez a csodás tengerpart 1961 óta minden év áprilisában az egyik állomása a szörfvilágbajnokságnak. Néhányan most is próbálkoztak a hullámlovaglással, de a tenger túl sima volt az igazi szörfözéshez. Mi persze élveztük a kellemes látványt és az út végéhez közeledve kezdtünk számot vetni a megszámlálhatalan élménnyel, amiben eddig részünk volt Ausztráliában. Szerencsére azonban még nem értek véget, hiszen két nagyon fontos helyszín még előttünk állt.
