Mielőtt az ausztrál road tripünk a végére ért volna, még egy utolsó kaland várt ránk. Fel akartunk menni Ausztrália legmagasabb hegycsúcsára, a 2228 méter magas Mount Kosciuszkóra. Ez a hegy az Ausztrál Alpokban van, ami a Kosciuszko Nemzeti Parkban található (térkép). A vombatkaland helyszínéről egy napnyi autózás várt ránk. Az út során visszaértünk Új-Dél-Walesbe, abba az államba, ahol hetekkel korábban az egész utazás elkezdődött. Az éjszakát a híres síközpontban, Thredbóban töltöttük (térkép), ahonnan csodás kilátás nyílt a hegyre. Október a tavaszt jelenti Ausztráliában, ami tökéletes időszak a hegyi túrázáshoz.
Másnap korán keltünk, hiszen hosszú túra várt ránk. A szálloda nagyszerű kilátást nyújtó étkezőjében egy kiadós reggelivel feltöltöttük az energiatartalékainkat, majd elindultunk a hegyre. Sífelvonóval mentünk fel a csúcsra vezető túraút kiindulási pontjára, ahonnan még vetettünk egy pillantást Thredbo városára, mielőtt megkezdtük a csúcstámadást. Az út a csúcsra 7,5 kilométer hosszú, így ez egy nagyjából 15 kilométeres gyalogtúra volt oda-vissza, ami mintegy 4 óránkba telt. Mivel éppen csak vége lett a télnek, így még sokfelé láttunk havat. Néhány kilométer után elértük a Kosciuszko-kilátót, ahonnan már látszott a célunk, a Mount Kosciuszko.
Az ösvény nagy része acélhálós úton vezet, hogy megóvják a növényzetet és megakadályozzák az eróziót. Az ösvény nem túl meredek és a séta során végig nagyszerű kilátás tárult elénk. Ahogy egyre közelebb jutottunk a csúcshoz, egyre több hó fogadott minket, sőt néha még az ösvényt is hó borította, majd végül az út teljesen eltűnt a hó alatt. Remek élmény volt megtapasztalni Ausztrália eme kevésbé ismert oldalát is, csak hoznom kellett volna a napszemüveget is, hogy ne csak budspenceresen lássam a tájat. Mintegy két órányi túrázást követően aztán végre elértük a 2228 méterrel a tenger szintje fölé emelkedő hegycsúcsot. Megcsináltuk. Feljutottunk egy kontinens legmagasabb csúcsára. Persze Ausztrália a leglaposabb kontinens, de akkor is nagy öröm, hogy ezt a teljesítményt elmondhatjuk magunkról.
A kilátás a csúcsról csodálatos volt, csakúgy, mint a lefelé vezető túra. Innen már csak újabb 7.5 kilométer séta várt ránk. Az időjárással ismét nagy szerencsénk volt. Számtalanszor előfordult ugyanis az utazás során, hogy miután jó időben élveztünk egy helyszínt, másnapra elromlott az időjárás. Ha csak egy nappal később utaztunk volna, az egész ausztrál élmény teljesen más lett volna, ezért nagyon hálásak vagyunk, hogy végül minden így alakult. A felvonón ülve nagy volt az örömünk lefelé menet, hiszen tudtuk, hogy újabb hatalmas mérföldkőn vagyunk túl.
Ez volt az utolsó kalandunk Ausztráliában. Egy éjszakát még a fővárosban, Canberrában is eltöltöttünk (térkép), majd mielőtt visszamentünk volna Sydney-be, hogy hazarepüljünk, tettünk egy kitérőt a Kenguru-völgybe is (térkép). Itt egy utolsó pikniken, kellemes, szép környezetben elmélkedtünk az elmúlt öt hét során átélt kalandokról. Ausztrália hatalmas ország és nekünk megadatott, hogy egy csomó helyre eljussunk ezen a különleges, távoli vidéken. Végül mindent láttunk, amit látni szerettünk volna, gyönyörű tájakat, ősi kulturális helyszíneket és ami a legfontosabb, a kontinens különleges élővilágát is. Csodásan éreztük magunkat Ausztráliában és végtelenül hálásak vagyunk a kalandokért, amiket átélhettünk Ott Lent.
 |
| Az utolsó természetben töltött napunkon stílszerűen egy kenguruval búcsúzott tőlünk Ausztrália |