A hét elején esett egy kis hó, és mivel ezután hideg sarki levegő érkezett a térségünkbe, így már egy hete igazi téli időnk van, amire évek óta nem volt példa errefelé. Ki is mentünk a ház melleti mezőre sétálni és élvezni a havas táj látványát, sőt még a drónt is megreptettem, hogy felülről is megcsodálhassuk a hó borította vidéket. Nem mondható, hogy teljesen hófehérbe borult a táj, de azért egész jól néz ki a környék.
Négy évvel ezelőtt optimistán néztünk a jövőbe. Véget ért a Hülyeség Kora és visszatért a normalitás a Fehér Házba. Biden elnök a várakozásoknak megfelelően egy kifejezetten sikeres kormányzást tudhat maga mögött. A gazdaság jó állapotban van, a kabinetet elkerülték a kaotikus botrányok, az amerikai demokrácia megerősödött, de ami még fontosabb, hogy a tudomány és a környezetvédelem újra hangsúlyos szerepet kapott az USA-ban. Meggyőződésem, hogy a történelem összességében pozitívan fogja megítélni Joe Biden kormányzását. Az idősödő elnöknek azonban időnként akadtak ún. szenyor pillanatai és a kormánya eredményeit sem tudta sikeresen kommunikálni, ami végül tavaly novemberben az alelnöke, Kamala Harris választási vereségéhez vezetett. Nehéz elhinni viszont, hogy már megint ugyanitt tartunk.
Négy évvel ezelőtt optimistán néztünk a jövőbe. Azt hittük, véget ért a trumpizmus, az ostobaság, a tiszteletlenség és a botrányok kora. Trump első ciklusa alatt bizonyította, hogy alkalmatlan az elnöki tisztségre, nárcisztikus viselkedése és izléstelen retorikája pedig méltatlanná teszi, hogy a világ vezető hatalmát kormányozza. Egész életében csaló volt és beteges hazudozó, aki tiszteletlen a nőkkel, a katonákkal, a fogyatékkal élőkkel, mindig az erőszakot és a kicsinyes bosszút promótálta, folyamatosan fenyegeti az újságírókat és mindenkit, aki nem ért vele egyet. A 2020-as választások elvesztése után az amerikai demokratikus berendezkedés megdöntésére tett támadásaival, majd az alkotmány kidobásának a szándékával pedig egyenesen hazaárulóvá vált. Trump kétségtelenül a patriótizmus tökéletes ellenpéldája. Azóta ráadásul több rendben is elítélték olyan bűncselekmények elkövetéséért, amelyek a konzervatív nézetek megcsúfolását jelentik, ezért különösen nehéz megérteni, hogy már megint ugyanitt járunk.
Tavaly novemberben Amerikának megvolt a lehetősége arra, hogy válasszon egy ügyész és egy bűnöző között és a többség a betegesen hazudozó gazember mellett tette le a voksát. Amerika tényleg a lehetőségek hazája, ahol bármi megtörténhet, nem számít mennyire nélkülözi a logikát. Ezzel azonban nem csak a volt alelnök és a demokraták veszítettek, hanem mindannyian ráfizettünk, azok is, akik a szélhámosra szavaztak, vagy akik a távolból szurkoltak neki. Veszített ezzel a döntéssel a tisztesség, a törvényesség és az igazság, veszített a Föld klímája és a természetes környezetünk, veszített a tudomány, az egészségügy, óriási vesztesek a nők és a gyerekek, a szabad sajtó és a szólásszabadság. Vesztes a NATO és Amerika szövetségesei, különösen Európa, és kifejezetten vesztese ennek Magyarország. Nyertesek viszont a világ diktátorai és autokratái, a milliárdosok, a környezetszennyező cégek, és a fertőző betegségek kórokozói. Ép ésszel felfoghatatlan, hogyan történhetett ez meg ismét.
A sötét kilátások ellenére azonban láthattuk, hogy a leköszönő elnök és az alelnök megmutatták, hogy milyenek az igazi államférfiak és államhölgyek. Elfogadták a többség akaratát, nem próbálták elcsalni a törvényes választás eredményét, nem szervezkedtek, hogy megdöntsék az amerikai demokráciát, és legfőképpen nem szítottak felkelést a demokratikus folyamatokat végző intézmények ellen. Ma megtörtént a békés hatalomátadás. Az amerikai demokrácia nagyon erős, a fékek és ellensúlyok közel 250 éve működnek, de a folyamat nem sérthetetlen. Kérdés, hogy képes lesz-e a rendszer túlélni egy második Trump-korszakot, amiben még az országért aggodó republikánusok sem biztosak. A jövő nagyon bizonytalanná vált. Ahogyan négy éve is írtuk, ez nem baloldalról, meg jobboldalról szól, nem arról, hogy valaki liberális nézeteket vall, vagy hogy konzervatív gazdaságpolitikát szeretne, ez tisztességről, demokráciáról és törvényességről szól. Nekünk azért esik különösen rosszul, mert ezzel a választással az az amerikai eszme került kidobásra, aminek eléréséért oly' sokat dolgoztunk és amire 'oly büszkék voltunk.
Trump személyiségét és a leendő kabinetjét tekintve kijelenthetjük, hogy ma elkezdődött a Hülyeség Kora 2.0. Ha nem az életünk és a jövőnk múlna rajta, akkor akár jól is szórakozhatnánk az elkövetkezendő bohócparádén, mert abban biztosak lehetünk, hogy szórakoztatóan komikus lesz. Csupán abban reménykedhetünk, hogy végül nem lesz túlságosan tragikomikus.
 |
| Az amerikai elnökök rövid története |
Évek óta nincs Karácsony LEGO nélkül. Ezúttal sem volt ez másként és lassan már talán amatőr gyűjtőnek tekinthetem magamat. A LEGO tudja, hogy mostanra nőtt fel az a generáció, amely gyerekkorában megszerette a cég kreatív játékait, így ma már rendszeresen adnak ki felnőtteknek szánt szetteket is. Hogy mitől lesz egy készlet felnőtt? Elsősorban a témájától, amelyeket idősebb korban lehet igazán értékelni, másrészt attól, hogy ezek nem játékok, hanem inkább kiállítható tárgyak, harmadrészt pedig, hogy sokszor használnak bennük különleges építési technikákat, amelyekhez kézügyesség és némi tapasztalat sem árt. Legutóbb két ilyen szett is került a fa alá, a téma pedig ezúttal az állatvilág volt. Az első egy rovaros készlet, amely a tavalyi erdei faházhoz hasonlóan a LEGO Ideas sorozat részeként jelent meg. Ez azt jelenti, hogy egy amatőr rajongó alkotta meg a prototípusokat, majd kellő szavazatszám után a LEGO mérnökei elkészítették ennek a kereskedelmi változatát, amely 1111 elemből áll és három nagyméretű rovart tartalmaz.
Az egyik rovar a gyönyörű azúrlepke, amely egy Közép- és Dél-Amerikában élő méretes lepkefaj. Ez a lepke akár 20 centiméteres is lehet és a LEGO változat nagyjából életnagyságú lett. A másik rovar a herkulesbogár, ami az előtorán található hatalmas szarvval együtt 18 centiméteresre is megnő, és szintén életnagyságúra tervezte a LEGO. Ezt kétféle verzióban is kiállíthatjuk, csukott szárnyakkal, vagy repülésre készen. Ez a faj szintén az amerikai kontinens esőerdeiben él. A harmadik rovar a készletben a kínai imádkozó sáska. Ez is egy termetes faj és természetesen ezt is nagyjából életnagyságúra tervezték. Ezt a rovarevő fajt gyakran használják biológiai védekezésre, így ma már Európában és Észak-Amerikában is előfordul. A Magyarországon is élő ájtatos manótól elsősorban a nagyobb mérete különbözteti meg. Az eredeti ötletgazda elképzeléseiből a méh csupán egy pár darabból álló, ám elég csinosra és szintén méretarányosra sikerült kiegészítő lett a lepke melletti virágon, míg a katicabogárból csupán két kis kerek pötty jutott a sáska alá. Kétségtelen, hogy így lett az is méretarányos, hiszen a katicák nem szoktak nagyra nőni. A rajongók azonban emiatt nem teljesen elégedettek ezzel a szettel, én azonban biológusként értékelem, hogy végül mindegyik rovar valós méretben készült el.
A másik szett pedig egy jégmadarat ábrázol és az Icons sorozat részeként jelent meg, amelyben többnyire ikonikus épületek, szobrok, különféle érdekes járművek és botanikai témák szoktak megjelenni. A jégmadár 834 darabból épül fel és ez is életnagyságú lett. A végeredmény nagyon szépre sikerült. Különösen jó lett a fröccsenő víz megalkotása a hallal a csőrében a felszínre törő madár alatt. Ezzel a készlettel azonban sem LEGO-fanként, sem biológusként nem vagyok maradéktalanul megelégedve. A madár összerakását nem minden esetben tudtam élvezni, néha az volt az érzésem, hogy nem teljesen átgondolt építési technikákat alkalmaztak, és emiatt a kész madár kissé lötyögős is lett. Tudom persze, hogy egy ilyen kitárt szárnyú madárformát nem könnyű építőkockákból megalkotni, és nagyra értékelem, hogy a végeredmény viszont igazán szép lett, csak mozgatni nem érdemes a madarat.
A fő problémát számomra azonban az adja, hogy a készlethez adott füzetke szerint ez egy azúr jégmadár lenne, ami egy Ausztráliában élő faj. A füzetben lévő képek viszont az európai jégmadarat ábrázolják. Ráadásul a madár LEGO verziója több szempontból is jobban hasonlít az európai fajra. Például az azúr jégmadár feje a fültájék fehér sávját leszámítva teljesen kék, míg az európai jégmadár pofatájéka tartalmaz egy vörös foltot, csakúgy, mint a LEGO madáron. Az európai faj legszembetűnőbb jellegzetessége a türkíz színű hát, míg az ausztrál madárnak a teste többi részéhez hasonlóan a háta is egységesen azúrkék. A LEGO mérnökei szemmel láthatóan tettek erőfeszítéseket, hogy a madár háta világosabb kék legyen, ezért nem értem, hogy miért zavarodtak össze az alkotók és került a füzet szövegébe az azúr jégmadár. A végeredményen ez persze nem változtat, csak szakmabeliként zavar, hogy a világ minden LEGO rajongója téves információt kapott. Továbbá az európai jégmadár az egyik kedvenc madaram, amit még 2004-ben, éppen húsz évvel a szett összerakása előtt filmes technikával sikerült is megörökítenem. Nagyon lelkes voltam hát, amikor először megláttam ezt a LEGO szettet és jobb lett volna, ha hibátlanul kerül forgalomba. Összességében azonban hálás vagyok, hogy egyre több érdekes szettet adnak ki és felnőttként sem kell lemondani a színes építőkockákkal való "játékról".
 |
| Ezt a jégmadarat 2004-ben fényképeztem a Pacsmagi-tavak Természetvédelmi Területen |