A csökkentett költségvetésből dolgozó meteorológusok enyhe téli
szezont jósoltak az északkeleti régióba. Így persze nem is csoda, hogy tévedtek, és a tél felénél járva már négy nagyobb
havazáson vagyunk túl, miközben rendszeresek a tartós -10 fokos fagyok is Connecticutben.
A hétvégi hóvihar pedig akkora volt, hogy még a magyarországi hírekbe is
bekerült. Nálunk az óceán közelsége miatt ugyan mindig enyhébb az időjárás,
mint a belsőbb területeken, de így is esett 25-30cm hó. A hóesés közepén ki is
mentem ellapátolni a kocsifeljáróról, hogy ne egyszerre kelljen majd a mély
havat elrendezni. Másnapra szinte nyoma sem volt az előző napi munkámnak, de a
friss 10-15cm havat természetesen már könnyebb volt eltakarítani. Mire
végeztem, a hókotró is járt és az egész utca járható lett, mi pedig élveztük a
szép hóborította város látványát.
A téli város kiváltképp jól néz
ki a magasból, de a legutóbbi havazás után már nem repültem az égi kamerámmal,
mert az ostoba kormányzat idéntől betiltotta a külföldi drónok és
drónalkatrészek importálását Amerikába. A meglévőekkel ugyan még egyelőre lehet
repülni, de ha megsérül, akkor bizonytalanná válik a javítása, új drón beszerzése
pedig különösen kérdéses, hiszen amerikai gyártmányú kameradrón nem létezik. Ez
persze rögtön megkérdőjelzi az egész döntés értelmét, de bárcsak ez lenne az
egyetlen ésszerűtlen lépés az országban. Na mindegy, a lényeg, hogy ezek után
igencsak meg kell gondolni, hogy hobbi célokra érdemes-e a magasba emelkedni a
drónommal. Az alábbi képek még a decemberi havazás után készültek.
New Haven távoli emeletes házai mögött már az Atlanti-óceán található
A karácsonyfa alá legutóbb a NASA
Lunar Roving Vehicle LEGO-szettje került, vagyis az Apollo programok holdjáró
járgánya. Ez a felnőtteknek szánt készlet 1913 darabból áll és a Technic
sorozatban jelent meg. A Technic szériába mindig olyan összeállítások kerülnek,
ahol a funkció fontosabb, mint a szépen kidolgozott dizájn. A Technic darabok általában
működő elemeket, felfüggesztéseket, kormányműveket, vagy akár sebességváltókat is tartalmaznak. Nehéz a holdjárónál alkalmasabbat elképzelni ebbe a sorozatba,
hiszen az eredeti Lunar Rover esetében is a funkció volt a legfontosabb
szempont, így a LEGO verziója anélkül lehetett működőképes modell, hogy igazán
áldozni kellett volna a valósághű kinézeten. A méretes szett pedig tökéletes
kiegészítése lett az eddigi NASA Legóimnak: Saturn V rakéta, Holdkomp, és az Űrsikló.
A LEGO Lunar Roving Vehicle az
Apollo 17 holdjáróját vette alapul, ami az utolsó, sorban a harmadik járgány
volt, amit a Holdra szállítottak. A NASA eddigre tökéletesítette a magyar származású Pavlics
Ferenc által tervezett holdjárművet, így a LEGO építészei ezzel adtak méltó
lezárást az Apollo programnak és annak az egyedülálló mérnöki teljesítménynek, amivel
az emberiség többször is eljutott a Holdra 1969 és 1972 között. A szettben
minden részletre figyeltek a készítők. Az asztronauták három utat tettek meg az
LRV3-mal, amelyek során számos vizsgálatot végeztek, kőzetmintákat gyűjtöttek
és különféle felvételeket is készítettek a Hold felszínéről. A készlet pedig
tartalmazza a három utat ábrázoló térképet, amiből egyébként egy holdi baleset miatt rögtönzött
sárvédő lett, bár ez az apróság végül kimaradt a LEGO-szettből. Megtalálhatóak
azonban a különféle eszközök, mint a kék színű gravitométer, az akkumulátorok,
a narancs színű TV-kamera és a kis szürke adatrögzítő filmfelvevő, számos
szerszám és még a kőzetminták is, amelyek közül egyet mi is megérintettünk a
NASA houstoni múzeumában. Az Apollo 16-ra utalva a Big Muley nevű hatalmas
kődarab másolata is bekerült a készletbe.
Az LRV3 az első Technic Legóm,
így nekem igazán érdekes volt az összerakása. A számomra teljesen ismeretlen
alkatrészek és építési technikák igazán élvezetessé tették az összeszerelést. Az
egyetlen dolog, ami nem tetszett, hogy rengeteg ragasztani való matrica került a szettbe. Jobban örülnék, ha kizárólag festett
komponensekből állna egy ilyen minőségi darab. Igazán figyelemre méltó
teljesítmény azonban, hogy a jármű teljesen működőképes: rugózik,
kormányozható, sőt az igazihoz hasonlóan állítható, hogy négy kerékkel, vagy
csak az elsőkkel kormányozzon. A kamerák mozgathatóak, az akkumulátor
zsanérokkal láthatóvá tehető, az eszközök és kiegészítők leszerelhetőek és az
információs táblákkal ellátott talapzaton külön-külön is kiállíthatóak. Ami
azonban tökéletessé teszi a LEGO holdjárót, hogy az eredetihez hasonlóan kis
méretűre összecsukható, hiszen az csak így fért el a holdkompban a szállítás
során.
Persze mindig éppen a legújabb
LEGO-szett tetszik a legjobban, de az biztos, hogy a holdjáró az egyik legkülönösebb
darabja az eddigi kollekciómnak. A gyorsított építési folyamat és a készlet összes
működő funkciója az alábbi videóban részletesen is bemutatásra kerül.
A holdjáróval együtt egy kis
nosztalgikus szettet is begyűjtöttem. Ez a készlet nem kapható a boltokban és
nem is elérhető a nagyközönség számára, kizárólag a LEGO Insiders program 18
évesnél idősebb tagjai tudják megszerezni az összegyűjtött pontjaik alapján. Ez
a darab pedig a 80-as évek LEGO űrkészleteinek a retro logóját ábrázolja a kis
sárga bolygó körül piros kondenzcsíkot húzó űrhajóval. Tartalmaz továbbá egy
korabeli stílusú klasszikus kék-fehér miniűrhajót egy aprócska kék űrruhás
figurával is. Gyerekkoromban volt egy-két ilyen szettem, így nagyon megörültem
ennek a nosztalgikus 150 darabos szettnek is.