Hawaii legnagyobb szigete rendkívül változatos tájakkal és élővilággal rendelkezik. Eme változatosságból már sikerült némi ízelítőt kapnunk a nyaralásunk eddigi állomásain is, a legérdekesebb látnivalók azonban még ezután következtek. A Nagy Sziget ráadásul nem csupán eleve nagy és sokszínű, hanem még ma is folyamatosan növekszik, hiszen két aktív vulkán is található itt, amelyek rendszeresen öntik magukból a friss lávát, ezzel növelve a sziget területét és folyamatosan alakítva a tájképet. Ezeket a tűzhányókat őrzi a Hawaii Vulkánok Nemzeti Parkja (térkép). Ebben a nemzeti parkban több, mint fél évszázaddal ezelőtt Balogh János ökológusprofesszor is járt és a megfigyeléseiről szokásához híven a rádióban is beszámolt:
A nemzeti park két aktív vulkánja a Mauna Loa, amit a Mauna Kea csúcsáról már korábban is láttunk, és a Kilauea. A Mauna Loa néhány évtizedenként szokott kitörni, a legutóbbi kitörése 2022-ben volt. A Kilauea pedig szinte folyamatosan aktív 1983 óta. A hawaii vulkánok ún. pajzsvulkánok, amelyekre nem jellemző a robbanásos kitörés. A pajzsvulkánok kráteréből a híg láva egyszerűen csak kifolyik és szétterül a hegyoldalon. A lávafolyások lankás, nagy területű hegyeket hoznak létre, mi pedig ezekre a lejtős hegyoldalakra voltunk kíváncsiak, ezért egy gyönyörű úton leautóztunk a vulkáni krátertől egészen a tengerpartig. A lávafolyások ugyan önmagukban is elég látványosak, néhányuk azonban érdekes kulturális örökséget is hordoz. Az ősi hawaiiak ugyanis a megszilárdult lávafolyásokat használták a sziklarajzaikhoz, amelyeket petroglifáknak hívunk. Az egyik leghíresebb ilyen helyre mi is kisétáltunk. A Puuloa Petroglifák védelmére egy faösvényt emeltek a terület fölé, hogy a látogatók károkozás nélkül tudják megtekinteni a sziklaképeket. A lávába vájt mintázatok pontos jelentését nem igazán tudjuk, de úgy sejtik, hogy többnyire születéseket és családtörténeteket örökítenek meg. A nap végére aztán leértünk a tengerpartig, ahol elfogyasztottuk a korábbi posztban említett remek vacsoránkat, majd megnéztük a Holei Sea Arch-ot, ami egy természetes sziklaív a lávakőben.
 |
| A tengert elérő láva megszilárdul és az erózió időnként ilyen érdekes formákat alakít ki benne |
A Kilauea (térkép) kétségtelenül a park fő látványossága. A Kilauea a Föld egyik legaktívabb vulkánja, igaz, többnyire csak a kráter mélyén bugyog az izzó magma és csupán a füstje látszódik, de néhány hetente egyszer a magasba szökik a láva. Nekünk meg kellett elégednünk a füst látványával. A Kilauea szomszédságában található a kisebb Kilauea Iki kráter, melynek utolsó kitörése 1959-ben volt. A kitörés során egy lávató alakult ki a kráterben, és erre a megszilárdult lávatóra ma már rá lehet menni. A Kilauea Iki túra egy 6.5 km hosszú körút, amelynek első része a nagyjából 1.5 kilométeres megdermedt lávatavon vezet keresztül. A láva persze nem mindenhol szilárdult meg egyenletesen, ezért a lávató felszíne nem teljesen sima. Mindeképpen felejthetetlen élmény volt viszont az egykori lávató felszínén sétálni. A Kilauea Iki közelében található a Nahuku Lávabarlang, amit egy 500 évvel ezelőtti kitörés lávája hozott létre. A túrák után a Vulkánház kávézójából kényelmesen iszogatva figyeltük a Kilauea 3.5 km átmérőjű kalderáját. A teraszra kilépve pedig teljes valójában láthattuk a Kilauea kalderáján belül található Halemaumau krátert. A hawaii legenda szerint itt lakik Pele, a tűz és a vulkánok istennője.
 |
| A Halemaumau kráterben lakik Pele, a tűz és a vulkánok istennője |
Ottlétünk alatt Pele csak a nyugodtabb arcát mutatta nekünk, és csupán a füst utalt rá, hogy valami folyamatosan fortyog a mélyben. Ilyenkor csak sötétedés után válik igazán láthatóvá bármiféle lávára utaló jel, ahogy a mélyben izzó magma fénye vörösre színezi a felette gomolygó sűrű füstöt. Ezért az egyedi látványért és persze az elkészült fotóért viszont okvetlenül megérte az ekkorra már hideg és esős időben is megvárni az alkonyatot.
Természetesen a Mauna Loát sem hagyhattuk ki és az egyik nap felautóztunk a hegyoldalban található kilátóba. A Mauna Loa csúcsát azonban beborították a felhők, de legalább innen a távolból is élveztük a füstölgő Kilauea látványát. Lefelé jövet pedig beugrottunk a Kipukapuaulu védett erdejébe, ahol évtizedekkel korábban Balogh János ökológusprofesszor is madarászott. Hawaii különleges madarairól azonban majd legközelebb számolunk be.
 |
| Ilyen erdőkben élnek a szigetek legkülönösebb madarai, a hawaii gyapjasmadarak |