Április 8-án, hétfőn
Észak-Amerika nagy részén napfogyatkozás volt megfigyelhető. Connecticutben
sajnos nem volt teljes, de így is nagyszerű látványban volt részünk. Eredetileg
szerettük volna megnézni a totalitást, ezért foglaltunk szállást Syracuse-ban,
de sajnos arrafelé nagyon felhős időt jósoltak, ezért az utolsó pillanatban úgy
döntöttünk, hogy itthon maradunk és inkább felhőmentesen élvezzük a nagyjából
90%-os napfogyatkozást, ami így is jobbnak ígérkezett, mint a 2017-es Texasból. A következőre pedig 20 évet kell várni a kontinensen.
Alaposan felkészültünk és szereztünk speciális szemüvegeket, valamint biztonságos szűrőket a távcsőre és a teleobjektív frontlencséje elé, hogy megvédjük az eszközeinket és a szemünket is. Védőeszköz nélkül ugyanis nem szabad a napba nézni, valamint a nap brutális fényereje miatt amúgy sem lehetne látni semmit. Szerencsére nagyon jó idő volt, így az egész délutánt a ház körül a szabadban töltöttük. A napfogyatkozás nagyjából negyed háromkor kezdődött, a legnagyobb részt fél négy táján takarta ki a Napból a Hold, majd fél öt után ragyogott újra a csillagunk a teljes pompájában. A teraszon kezdtük az eclipse megfigyelését és megörökítését. Szabad szemmel is nagy élmény egy ilyen jelenség, de távcsővel, vagy teleobjektíven keresztül még sokkal érdekesebb. Ilyen eszközökkel a speciális szűrőn keresztül még néhány napfoltot is sikerült észlelnünk. Érdemes megjegyezni, hogy a képen látható napfoltok mindegyike nagyobb, mint az egész Föld. Sajnos az első fél óra után itt is befelhősödött, ám óriási szerencsére éppen a legfontosabb pillanatban kitisztult az ég és végül nyugodtan élvezhettük és fotózhattuk a látványt. Ahogyan a délután folyamán a Nap lekúszott a hátsó udvart övező fák mögé, átmentünk a ház elé és onnan folytattuk a napfogyatkozás szemlélését. Végül elmondhatjuk, hogy az egész jelenséget többé-kevésbé zavartalanul élveztük, ami felejthetetlen élmény volt.
