A legjobban azt szeretjük ebben a házban, hogy az ablakból figyelhetjük a hátsó udvar gazdag élővilágát. A szarvasok és a szürke mókusok szinte minden nap a szemünk elé kerülnek, a melegebb hónapokban pedig a nyulakat és a csíkosmókusokat is rendszeresen meg tudjuk figyelni. A csíkosmókusok azonban télre eltűnnek és téli álmot alszanak, amiből időnként felébrednek, hogy egyenek a föld alatti járataikban télire összegyűjtött magvakból. A mókusok viszont egész évben aktívak, de különösen ősszel dolgoznak szorgalmasan, hogy összegyűjtsék a télire való táplálékot. A leginkább a makkot kedvelik, amelyből több ezret is elásnak mindenfelé. Az eleséget egyesével rejtik el pár centiméteres mélységben. Idén ősszel azonban egy érdekes jelenséget sikerült megfigyelni és lefotózni. A mókusok ugyanis elkezdtek magvakat gyűjteni az öreg tölgyfa odvába, amit eddig kizárólag a rossz időjárás elleni menedékként használtak. Most azonban rendszeresen látjuk őket amint élelmet hordanak az üregbe. A történetnek azonban nem is ez a legérdekesebb része. Azt is megfigyeltük ugyanis, hogy a többnyire csak a talajon mozgó csíkosmókusok gyakran felmásznak az odúba, hogy szemtelenül megdézsmálják a szürke mókusok eleségét. Nagy bátorságra vall nem csak az, hogy felmásznak olyan magasra, hanem, hogy rendre meg merik lopni a nagyobb mókusok szorgalmasan begyűjtött téli készleteit. Bámulatos belegondolni, hogy hány hasonlóan érdekes, vagy akár vicces jelenet játszódhat le a természet mindennapjaiban úgy, hogy a legtöbbször senki sem szerez róluk tudomást.
