A múlt hétvégén lecseréltük a Subaru Foresterünket egy Toyota Tacomára (ejtsd: takoma). A Forester hibátlanul szolgált minket az elmúlt négy és fél év során, sok szép helyre eljutottunk vele, és a megtett 29000 mérföld (46000km) alatt egyszer sem kellett aggódnunk miatta, így nem volt könnyű a döntés. A jövőbeli terveinkhez azonban egy platós járgány praktikusabbnak tűnik. A választásunk a Toyota Tacomára esett, ami lényegében a Hilux amerikai megfelelője. A választás pontos okára és a Tacoma részletes bemutatójára majd egy későbbi posztban kerül sor, most a csere folyamatáról lesz szó, ami merőben eltért az eddigi új autó vásárlásainktól.
Az egyik legfontosabb különbség, hogy Toyotát nem lehet úgy rendelni, ahogyan például a Crosstreket vettük, amikor is összeállítottuk a pontos elképzelésünket, amit egy kereskedő elküldött a gyárba és elkészítették nekünk a konkrét autót. A Toyotánál az igazgatóság dönti el, hogy mit gyártanak és aztán ezeket szortírozzák szét az ország kereskedői között. A honlapon lehet figyelni, hogy mi készül, és ha egy közeli kereskedésbe kerül valami, ami tetszik, akkor le lehet foglalni. A többség persze még ezt sem csinálja, hanem a kereskedésekben található aktuális kínálatból választ, de ez a mi esetünkben semmiképpen sem működött volna. Az egyik követelményünk ugyanis az volt, hogy manuális váltóval szerelt Tacománk legyen. Ez igazi ritkaságnak számít errefelé, hiszen mindösszesen a Tacomák 2-3%-a készül kézi váltóval. Tovább nehezítette a keresést, hogy kifejezetten nem akartuk a prémium csomagot a kocsiba, mert nem akartunk bőrülést, nincs szükségünk tetőablakra és egy csomó másra sem, ami ebben a 9000 dolláros extra csomagban benne van. A Toyotánál azonban úgy gondolják, hogy aki ragaszkodik a manuális váltóhoz, az biztosan minden egyéb luxusra is vágyik. Mi viszont nem ilyenek vagyunk, így aztán gyorsan eljutottunk az extrém ritkaságok földjére, az alapverziójú manuális Tacomák szokatlan világába. Az már csak hab volt a tortán, hogy az off-road verziót akartuk, és hogy még tovább rontsuk az esélyeinket, ragaszkodtunk a bronz-oxid (patina) színhez, ami szerintünk nem csak a legszebb szín a Tacomák között, de ez illik a legjobban egy természetfotós kalandjárgányhoz is. Nem véletlen, hogy a Forestert is hasonló színben választottuk.
A keresés januárban kezdődött, de pár hónap sikertelenség után be kellett látni, hogy stratégiát kell váltani és április elején elmentünk egy kereskedésbe segítséget kérni. Az autószalonban ugyanis olyan tervezett autókat is látnak, amelyek a Toyota honlapjára még nem kerültek fel, sőt egy rátermett értékesítő meg tud szerezni olyan járgányt is, amit a gyárban eredetileg máshová szántak. Nem tudom, hogy a kereskedő volt-e ennyire ügyes, vagy csak óriási szerencsénk volt, de pár nappal a foglaló kifizetése után találtak is egy olyat, ami pontosan megfelelt az elképzeléseinknek. Már csak meg kellett várni, hogy legyártsák és leszállítsák. A pickup végül májusban készült el a Toyota mexikói gyárában és június közepére ért Connecticutbe. Ezután azt kellett még kitalálni, hogy mi legyen a Foresterrel. Az autó eladásnak ugyanis több módja is van. Az egyik, ha magánemberként adnánk el, ez azonban nagyon macerás és kevés vevő engedheti meg magának, hogy készpénzzel fizessen egy ilyen értékű autóért, ami tovább nehezítené a dolgot. El lehet viszont adni szinte bármelyik autókereskedőnek, illetve be is lehet cserélni ott, ahol az új kocsit vesszük. Először elvittem a helyi Subaru kereskedésbe árajánlatért, gondolván, hogy mivel ők el tudják majd adni ún. Igazolt Használtként garanciával, így magasabb árat kínálnak érte. Végül elég tisztességes ajánlatot tettek, de azért elvittem a Toyotához is, ahol meglepő módon többet ajánlottak érte, mint a Subarunál. A jó ajánlatot tovább fokozta, hogy ezáltal egy tisztességes adókedvezményhez is hozzájutottunk. Amerikában a feltűntetett árak mindig nettó árak, amire államonként változó mértékű adót kell fizetni. Ez Connecticutban 50000 dollár alatt 6.35%, efelett pedig 7.75%. Azáltal azonban, hogy becseréltük a Forestert, nem a Tacoma teljes értékére kellett adót fizetnünk, hanem csak a különbségre, ami közel 1600 dollár kedvezményt jelentett, így nem volt kérdés, hogy ezt az utat választjuk. Ezentúl a kereskedő még ajánlott 2300 dollár kedvezményt is a truckból, így elég jó áron sikerült hozzájutni ehhez a pontosan az elképzeléseinknek megfelelő, rendkívül ritka és különleges Tacomához.
