Az egyik legjobb része annak, hogy az erdő mellett lakunk, hogy gazdag élővilággal találkozunk a hátsó udvarban. A madarakat télen még etetjük is, nyáron pedig egy kis madáritatóval segítjük őket, hogy az étkezőből egész évben élvezhessük a látványukat. Ugyancsak segíti az állatvilágot, hogy nem szokásunk rövidre nyírni a füvet, így a rovarok is jól érzik magukat nálunk. Szerencsére az emlősök is rendszeres látogatóink. A szokásos fajokon túl, mint a csíkosmókus, a szürkemókus, a gyapotfarkú nyúl és a fehérfarkú szarvas, láttunk már az udvarban mormotát, mosómedvét, oposszumot, bűzösborzot, rókát, sőt prérifarkast és még hiúzt is. Tulajdonképpen már teljesen megszokottá vált, hogy az ablakon kinézve valamilyen állat néz vissza ránk, de azért időnként akadnak még meglepetések is. A minap éppen reggeliztünk, amikor egyszercsak Gabi felkiáltott: medve, medve, medve! Gyorsan az ablakhoz rohantunk és csináltam róla egy fényképet a telefonommal (na jó, vagy húszat ☺), majd felkaptam a fotófelszerelésemet és kimentem az udvarra, hogy rendes fotók is készüljenek róla. Amikor először megláttuk, éppen a madáretető tartója körül szimatolgatot. Nem tudni, mit érezhetett, mert már legalább két hónapja abbahagytuk az etetést. Amíg kiértem, a medve átjött a madárfotós platformhoz is, hogy megkóstolja a madarak fürdővizét. Gabi éppen akkor készített róla egy fotót, amikor kiértem az udvarra és a medve észrevett. Ekkor nagyjából 8-10 méterre lehettem az állattól és elkészült az első képem egy fekete medvéről az udvarunkban.
A fekete medve egész Amerikában elterjedt, de Connecticutben nem számít gyakori látványnak, így különösen megörültünk a találkozásnak. A fekete medve kisebb, mint a barna társa és nagyon ritkán agresszív az emberrel szemben, még a bocsokkal rendelkező anyákra sem jellemző, hogy emberre támadjanak. Balesetek persze időnként előfordulnak. Ez a cuki példány becslésem szerint egy 2-3 éves nőstény lehetett. Mivel errefelé vadásszák, ezért igazából neki van félnivalója az embertől. Némi képzavarral élve, egy ideig farkasszemet néztünk egymással, majd hamarosan inkább úgy döntött, odébbáll. Az erdő szélén még visszanézett, hogy pózoljon egy jobb fotóhoz is, mielőtt eltűnt a fák között. Óriási élmény volt medvével találkozni az udvarban. Visszavárjuk…
