Tél

A csökkentett költségvetésből dolgozó meteorológusok enyhe téli szezont jósoltak az északkeleti régióba. Így persze nem is csoda, hogy tévedtek, és a tél felénél járva már négy nagyobb havazáson vagyunk túl, miközben rendszeresek a tartós -10 fokos fagyok is Connecticutben. A hétvégi hóvihar pedig akkora volt, hogy még a magyarországi hírekbe is bekerült. Nálunk az óceán közelsége miatt ugyan mindig enyhébb az időjárás, mint a belsőbb területeken, de így is esett 25-30cm hó. A hóesés közepén ki is mentem ellapátolni a kocsifeljáróról, hogy ne egyszerre kelljen majd a mély havat elrendezni. Másnapra szinte nyoma sem volt az előző napi munkámnak, de a friss 10-15cm havat természetesen már könnyebb volt eltakarítani. Mire végeztem, a hókotró is járt és az egész utca járható lett, mi pedig élveztük a szép hóborította város látványát.

A téli város kiváltképp jól néz ki a magasból, de a legutóbbi havazás után már nem repültem az égi kamerámmal, mert az ostoba kormányzat idéntől betiltotta a külföldi drónok és drónalkatrészek importálását Amerikába. A meglévőekkel ugyan még egyelőre lehet repülni, de ha megsérül, akkor bizonytalanná válik a javítása, új drón beszerzése pedig különösen kérdéses, hiszen amerikai gyártmányú kameradrón nem létezik. Ez persze rögtön megkérdőjelzi az egész döntés értelmét, de bárcsak ez lenne az egyetlen ésszerűtlen lépés az országban. Na mindegy, a lényeg, hogy ezek után igencsak meg kell gondolni, hogy hobbi célokra érdemes-e a magasba emelkedni a drónommal. Az alábbi képek még a decemberi havazás után készültek.

New Haven távoli emeletes házai mögött már az Atlanti-óceán található

LEGO holdjáró

A karácsonyfa alá legutóbb a NASA Lunar Roving Vehicle LEGO-szettje került, vagyis az Apollo programok holdjáró járgánya. Ez a felnőtteknek szánt készlet 1913 darabból áll és a Technic sorozatban jelent meg. A Technic szériába mindig olyan összeállítások kerülnek, ahol a funkció fontosabb, mint a szépen kidolgozott dizájn. A Technic darabok általában működő elemeket, felfüggesztéseket, kormányműveket, vagy akár sebességváltókat is tartalmaznak. Nehéz a holdjárónál alkalmasabbat elképzelni ebbe a sorozatba, hiszen az eredeti Lunar Rover esetében is a funkció volt a legfontosabb szempont, így a LEGO verziója anélkül lehetett működőképes modell, hogy igazán áldozni kellett volna a valósághű kinézeten. A méretes szett pedig tökéletes kiegészítése lett az eddigi NASA Legóimnak: Saturn V rakéta, Holdkomp, és az Űrsikló.

A LEGO Lunar Roving Vehicle az Apollo 17 holdjáróját vette alapul, ami az utolsó, sorban a harmadik járgány volt, amit a Holdra szállítottak. A NASA eddigre tökéletesítette a magyar származású Pavlics Ferenc által tervezett holdjárművet, így a LEGO építészei ezzel adtak méltó lezárást az Apollo programnak és annak az egyedülálló mérnöki teljesítménynek, amivel az emberiség többször is eljutott a Holdra 1969 és 1972 között. A szettben minden részletre figyeltek a készítők. Az asztronauták három utat tettek meg az LRV3-mal, amelyek során számos vizsgálatot végeztek, kőzetmintákat gyűjtöttek és különféle felvételeket is készítettek a Hold felszínéről. A készlet pedig tartalmazza a három utat ábrázoló térképet, amiből egyébként egy holdi baleset miatt rögtönzött sárvédő lett, bár ez az apróság végül kimaradt a LEGO-szettből. Megtalálhatóak azonban a különféle eszközök, mint a kék színű gravitométer, az akkumulátorok, a narancs színű TV-kamera és a kis szürke adatrögzítő filmfelvevő, számos szerszám és még a kőzetminták is, amelyek közül egyet mi is megérintettünk a NASA houstoni múzeumában. Az Apollo 16-ra utalva a Big Muley nevű hatalmas kődarab másolata is bekerült a készletbe.

Az LRV3 az első Technic Legóm, így nekem igazán érdekes volt az összerakása. A számomra teljesen ismeretlen alkatrészek és építési technikák igazán élvezetessé tették az összeszerelést. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, hogy rengeteg ragasztani való matrica került a szettbe. Jobban örülnék, ha kizárólag festett komponensekből állna egy ilyen minőségi darab. Igazán figyelemre méltó teljesítmény azonban, hogy a jármű teljesen működőképes: rugózik, kormányozható, sőt az igazihoz hasonlóan állítható, hogy négy kerékkel, vagy csak az elsőkkel kormányozzon. A kamerák mozgathatóak, az akkumulátor zsanérokkal láthatóvá tehető, az eszközök és kiegészítők leszerelhetőek és az információs táblákkal ellátott talapzaton külön-külön is kiállíthatóak. Ami azonban tökéletessé teszi a LEGO holdjárót, hogy az eredetihez hasonlóan kis méretűre összecsukható, hiszen az csak így fért el a holdkompban a szállítás során.

Persze mindig éppen a legújabb LEGO-szett tetszik a legjobban, de az biztos, hogy a holdjáró az egyik legkülönösebb darabja az eddigi kollekciómnak. A gyorsított építési folyamat és a készlet összes működő funkciója az alábbi videóban részletesen is bemutatásra kerül.

A holdjáróval együtt egy kis nosztalgikus szettet is begyűjtöttem. Ez a készlet nem kapható a boltokban és nem is elérhető a nagyközönség számára, kizárólag a LEGO Insiders program 18 évesnél idősebb tagjai tudják megszerezni az összegyűjtött pontjaik alapján. Ez a darab pedig a 80-as évek LEGO űrkészleteinek a retro logóját ábrázolja a kis sárga bolygó körül piros kondenzcsíkot húzó űrhajóval. Tartalmaz továbbá egy korabeli stílusú klasszikus kék-fehér miniűrhajót egy aprócska kék űrruhás figurával is. Gyerekkoromban volt egy-két ilyen szettem, így nagyon megörültem ennek a nosztalgikus 150 darabos szettnek is.

 

BÚÉK!

2025-ben is eljutottunk néhány szép és érdekes helyre. Az év legfontosabb kalandjaira emlékezve kívánunk mindenkinek Boldog Új Évet!

Kellemes Karácsonyt!

 Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!

Gymkhana 2025: Aussie Shred

2022 után újabb Gymkhana videó készült. Az új videóban Pastrana, a többszörös amerikai rally-bajnok és kaszkadőr Ausztráliában pörög, repül, sőt még vízen is siklik egy speciálisan erre a célra épített 670 lóerős Subaruval. Az eddigi talán legjobb Gymkhana videó tele van érdekes ausztrál ikonokkal: kenguruk, Outback, Krokodil Dundee, Mad Max, az Operaház, Toyota Land Cruiser, a motoron Dakar-győztes Toby Price, sőt még az egykoron szintén Subaruval versenyző ausztrál WRC pilóta, Chris Atkinson is feltűnik egy pillanatra. Az autó ezúttal egy 1978-as Subaru BRATen alapul, ami egy kis platós autó volt. Ezt a vagány járgányt az úgynevezett Csirke-adónak köszönhetjük, ami egy 25%-os vám volt Amerikában a külföldről importált kisteherautókra. A Subaru a Brattel úgy kerülte ki a vámokat, hogy a platóra is szerelt két ülést és így nem teherautóként, hanem nyitott szedánként hozták forgalomba. Ez a vicces és merész lépés mutatja, hogy miért lett a Subaru az egyik legkülönlegesebb és legnépszerűbb autómárka Amerikában. A Brat egyébként Ausztráliában is kapható volt Brumby néven. A videóban szereplő Brataroo 9500-at a Vermont SportsCar építette, a szám pedig a maximális fordulatszámra utal. Ezt az extrém magas fordulatszámot kizárólag a hangzás miatt érték el egy 2 literes turbós boxermotorral. Persze jogosan merül fel a kérdés, hogy mi értelme van az egész Gymkhanának? Természetesen semmi, azon kívül, hogy lássuk, mire képes a kreativitás, az elszántság és a technika. A végeredmény pedig egy újabb rendkívül szórakoztató autós videó lett.

Magyar-Argentin Gasztro-találkozók az USA-ban

Nyílt egy új európai étterem New Havenben ROLi néven. A tulajdonos egy magyar séf, Oláh Roland, ezért mindenképpen ki akartuk próbálni, sőt úgy döntöttünk, hogy megmutatjuk az argentin barátainknak is. Az étteremben derült ki, hogy a kedd a specifikusan magyar nap, mi pedig hétfőn voltunk ott. Szerencsére azonban a legfontosabb magyar ételeket minden nap elkészítik, így tudtunk enni nagyon finom gulyást és sajtos-tejfölös-fokhagymás lángost is. Mindkettő ízlett a barátainknak is.

Pár héttel később aztán Antonella és Pablo elvitt minket egy argentin étterembe, ahol kipróbáltuk a remek dél-amerikai konyhát, amiről kiderült, hogy nem is áll olyan távol a magyartól. Hatalmas hústálat rendeltünk, amiben mindenféle oldalasokon és sztéken kívül volt például véres hurka is. Pont olyan finom volt, mint a magyar hurka. Desszertnek pedig churrost ettünk, ami egyfajta édes rudacska és nagyon népszerű Latin-Amerikában.

Hálaadás 2025

Eljött a Hálaadás, a kedvenc amerikai ünnepünk. A hagyományoknak megfelelően ismét pulykát sütünk, tökös pitét készítünk, felbontunk egy üveg bort, és kettesben adunk hálát az elmúlt év pozitív eseményeiért. Az alábbi kép a nagy nyugati road tripünkön készült a kedvenc amerikai nemzeti parkunkban, amiért külön is hálásak vagyunk.

Őszi tájfotós videó

Az ősz általában a legszebb időszak New Englandben. Az idei év azonban a különösen száraz nyár és a meleg ősz miatt merőben eltért a szokásostól. A fák leveleinek a színe visszafogottabb volt és a lombhullás is hamarabb kezdődött a megszokottól. Ennek ellenére szerettem volna lefotózni, amit az idei ősz nyújtott, és végül még videón is megörökítettem az őszi természetfotós kalandjaimat. A nyári vermonti videómhoz hasonló kisfilmben ezúttal nincs kempingezés, hiszen most inkább a közeli erdőkben fotóztam, viszont a tarka táj fényképezéséhez régi filmes fotótechnika mellett döntöttem. A színes diafilm ugyanis egyedi módon képes az őszi táj rögzítésére. A csendes videó csupán a természet hangjait, az erdei túrázás lépteinek zörejét, az analóg technika hamisítatlan zaját és persze némi megnyugtató zenét tartalmaz.

Az új videókamerával sikerült ugyan az első nap néhány felvételét túlexponálnom, de a második alkalomra már javítottam a beállításokon, így a videó nagy része többé-kevésbé úgy néz ki, ahogyan kell. A fotókkal viszont maximálisan elégedett vagyok. A régi Canon EOS-1 fényképezőgép hibátlanul működött, és a Kodak színes diafilmje is hozta az elvárhatót. Ahogyan Ausztráliában az Uluru vöröslő szikláit, úgy az őszi színeket is remekül rögzítette ez a film. A videóba tizenkét kép került be, amelyekből az alábbi négy a személyes kedvencem.

Választások 2025

November elején ismét választások voltak Amerikában. Itt a legtöbb államban minden évben van lehetősége az állampolgároknak hivatalosan is beleszólni a demokratikus folyamatokba. Ezáltal több helyen választottak tegnap kormányzót, egyes államokban népszavazási ügyek kerültek a szavazólapra, a legtöbb helyen viszont önkormányzati választásokat tartottak. Nálunk is így tettek. Itt eddig két évre választották a polgármestert, ezért szavaztunk idén ismét. Mostantól azonban már négy éves ciklust tölt majd be a megválasztott polgármester. Ezen kívül szavaztunk közjegyzőre, önkormányzati képviselőkre, sőt az oktatási bizottság tagjaira is, így közvetve még az iskolai tantervre is hatásunk lesz. Ez persze rendkívül demokratikus dolog, de nyilvánvaló hátulütője is van annak, amikor a nem megfelelően képzett tömegek határozzák meg az oktatás irányát. Számos negatív példa akad erre országszerte a nyilvánvaló történelemhamisításoktól kezdve a tudományos tények oktatásának megkérdőjelzésén át a különféle vallási tanok iskolákba vonásáig. Persze a hibái ellenére még mindig nincs jobb megoldás a demokráciánál. Ezért is lényeges ennek a fontos folyamatnak a megőrzése és az aktív részvétel, amit mi tegnap ismét megtettünk. Külön öröm, hogy minden pozícióban nyertek a választottjaink.

OTRT 5 - Theodore Roosevelt Nemzeti Park

A legutóbbi road tripünkön a Glaciert elhagyva mintegy másfél napnyi autózás után érkeztünk meg Észak-Dakota nyugati felébe, a Theodore Roosevelt Nemzeti Parkba (térkép). Nem először jártunk ebben a parkban, hiszen négy éve a Yellowstone-ból hazafelé is megálltunk itt. Már akkor nagyon megtetszett nekünk ez a különös vidék, ami gazdag vadvilág otthonául szolgál. Amerika egyik legjobb elnökéről, Theodore Rooseveltről kapta a nevét, aki ezen a vidéken élt a 19. század végén. Az itt töltött időszak nagy hatással volt rá, ő maga nem egyszer hangsúlyozta, hogy az észak-dakotai tapasztalat nélkül sosem lett volna belőle elnök. Ennek megfelelően a természet szeretete és a környezetünk védelme hangsúlyos szerepet kapott az elnöki tevékenysége során is (micsoda különbség ez a mai eszetlen romboláshoz képest).

Kora délután érkeztünk a nemzeti parkhoz és rögtön be is vetettük magunkat a badlandek vadonjába. Nem is tartott sokáig, mire elértük az első prérikutyavárost. Ezek a szociális életmódú rágcsálók hatalmas földalatti városokban élnek a prérin. A Teddy — ahogy mi hívjuk a nemzeti parkot — számos ilyen város otthona. Sokat nem időztünk itt, mert szombat lévén kicsit többen voltak, mint amire számítottunk, bár ezt azért össze sem lehetett hasonlítani a Glacierben lévő tömeggel. Emlékeinkből tudtuk, hogy az úton tovább haladva lesz még módunk ezen érdekes rágcsálók megfigyelésére. Alig mentünk tovább és az első bölénycsordát is sikerült megtalálnunk az út mentén. Végül úgy döntöttünk, hogy egy földútra befordulva a park csendesebb részén várjuk meg a naplementét, mégpedig egy prérikutyaváros kellős közepén.

A másnap reggelt ismét a nemzeti park déli részén kezdtük, hogy élvezzük az őszi színekben pompázó vad tájat és a barátságos vadállatok közelségét. Ebédre a közeli Medora városába mentünk, hogy megkóstoljuk a bölényburgert, majd a park északi régiója felé vettük az irányt, ami négy évvel ezelőtt idő hiányában kimaradt. Ez a rész közel másfél órányi autóútra van a déli területektől, de megérte, hiszen az igazán látványos tájképi formációk itt találhatóak. Végigjártuk ezt a régiót is és megcsodáltuk az érdekes földtani képződményeket, de nem maradhattak ki a vadállatok sem. Vándorló bölényekkel itt is találkoztunk, de a fő látnivaló itt mindenképpen a csodás táj volt, ami nem csak Teddy Rosseveltet nyűgözte le, de a követőit is, így az itteni nem mindennapi látvány hatására alakult meg a tiszteletére elnevezett nemzeti park.

Napszállatra visszamentünk a déli régióba és az előző nap felfedezett prérikutyavárosban vártuk meg a sötétedést. Itt nemcsak a prérikutyák táplálkozását sikerült ismét megfigyelnünk, hanem egy rájuk végül sikertelenül vadászó prérifarkast is láttunk. Másnap reggel mielőtt hazaindultunk volna, még egyszer utoljára bementünk a nemzeti parkba, hogy búcsút intsünk a különleges vadvilágnak. Nem is kellett csalódnunk. Prérikutyákon kívül találkoztunk még vadlovakkal is. Ezek a musztángok valójában elvadult házilovak, amelyek őseit spanyol telepesek engedték szabadon évszázadokkal ezelőtt. Az egyik prérikutyavárosban pedig az orrunk előtt sétált keresztül egy villásszarvú antilop, amit végre sikerült lefotóznom. Az igazi meglepetés azonban az út egyik kanyarja után ért minket. Az úton egy bölénycsorda haladt velünk szemben. Megálltunk az úton és türelmesen vártuk, ahogy a hatalmas állatok elhaladnak mellettünk. A bölények mindkét irányból körbevettek minket, mi pedig csak kapkodtuk a fejünket a tőlünk csupán méteres távolságra elhaladó állatokat figyelve és fotózva. Tökéletes búcsú volt ez a Teddytől. Eddig is így éreztük, de ez alatt a pár nap alatt a TR Nemzeti Park egyértelműen a kedvenc amerikai nemzeti parkunkká vált. Innen aztán három nap alatt értünk haza Connecticutbe. A hosszú út során pedig volt alkalmunk gondolatban újra átélni a nagyszerű road trip számtalan élményét.

Búcsú a kevenc amerikai nemzeti parkunktól