A világ legjobbjai között a természetfotós blogom

A 2017-es elismerés után, idén ismét beválasztották az angol nyelvű természetfotós blogomat a világ legjobb természetfotós blogjai és honlapjai közé. Az igazán nagy neveket tartalmazó lista itt érhető el, ahol jómagam a 30. helyre kerültem.

Színház: Clue

Gyerekkorunk egyik kedvenc társasjátéka a Cluedo (klúdó) volt, amivel aztán Syracuse-i életünk során is számtalanszor játszottunk az ottani barátainkkal. Itt Clue (bűnjel) néven ismert ez a kiváló bűnügyi nyomozós játék. A lényege, hogy egy nagy házban meggyilkolják a tulajdonost, a bűntettet pedig kizárólag a ház vendégei, illetve a személyzet közül követhette el valaki. A játék elején mindenki kiválaszthatja, hogy melyik szereplő szeretne lenni és kezdődhet is a játék. Az egymásnak feltett kérdések alapján kell kitalálni, hogy ki követte el a gyilkosságot, melyik helyiségben és milyen eszközzel. A játék mára annyira a popkultúra része lett, hogy mindenki számára ismerősen hangzik Mustár ezredes, vagy Plum professzor neve. A népszerűsítésében persze nagy szerepe volt egy 1985-ös filmnek is. A film alapján pedig néhány éve remek színdarabot is készítettek, amely országos turnéján a hétvégén New Havenben volt látható, amit mi sem akartunk kihagyni.

Az előadás nem okozott csalódást, látványos volt, vicces, és remek színészi alakításokat láttunk. Nagyon jól szórakoztunk és mivel a filmet még nem láttuk, így számunkra a meglepetés sem maradt el a végéről.

Jeges kirándulás a West Rock Parkban

A hétvégén végre tudtunk egy rendeset is kirándulni a téli természetben. A választásunk a közeli West Rock Parkban található tóra esett, amelynek a megkerülése mindig kellemes élményt nyújt. Most sem volt ez másként, különösen, mivel a tó teljesen be volt fagyva. A múlt hétvégéről megmaradt hó pedig tökéletes téli hangulatot teremtett a rövid erdei túránkhoz.

LEGO Senna + filmajánló

Tavaly volt 30 éve, hogy tragikus balesetben elhunyt minden idők legjobb Forma-1-es autóversenyzője, Ayrton Senna. A megemlékezés jegyében két fontos esemény is történt. Megjelent egy LEGO-szett, valamint bemutatásra került a Senna életét ismertető hatrészes sorozat a Netflixen. Jómagam 1985 óta kísértem figyelemmel Senna pályafutását, amikor a második szezonját töltötte a Forma-1-ben. Ekkor került a Lotushoz és bevallom, hat évesen a rajongásom olyan egyszerű okból alakult ki, hogy nagyon tetszett a fekete-sárga autóban Senna sárga bukósisakja. Ahogy a mondás tartja, ha olyan gyors, mint amilyen jól néz ki, akkor gond nem lehet. Senna ugyan hat futamot is nyert a Lotussszal, a világbajnoksághoz, azonban nem volt elég jó a versenyautó, azért 1988-ban az akkoriban legjobb motorokat készítő Hondával együtt átment a McLarenhez, amivel létrejött minden idők talán legnagyszerűbb csapata. A legjobb autóba bekerült a legjobb motor és az F1 két legjobb pilótája gyakorlatilag verhetetlen volt az évad során. A 16 futamon 15 pole pozíciót szereztek és 15 futamgyőzelmet arattak, Prost hetet, míg Senna nyolcat, így a brazil versenyző megszerezte élete első világbajnoki győzelmét. A LEGO pedig ezt a legendás autót készítette el a mára már felnőtt rajongók számára és a készletbe bekerült egy Senna minifugra is a klasszikus sárga bukósisakkal.

A szett az Icons sorozatban jelent meg és 693 darabból áll. Az elkészült versenyautó kicsivel hosszabb, mint 30 cm, a szélessége pedig 15 cm és jár hozzá egy állvány, hogy kiállíthassuk, valamint egy pódium Senna számára, aki az egyik kezében egy serleget, a másikban pedig a bukósisakját tartja. Az autó természetesen nem méretarányos a figurával, de mindenképpen jó ötlet volt, hogy egy klasszikus minifigurát is készítettek Senna tiszteletére.

Az építés ugyancsak nagy élmény volt, számos érdekes technikát alkalmaztak és néhány rejtett célzást is beépítettek Senna szülőhazájára utalva. Az egyik legérdekesebb részlet pedig, hogy meg kellet építeni a híres V6-os Honda motor mását is, ami végül a kész autóban teljesen rejtve marad. Az ilyen apróságok teszik igazán élvezetessé ezeket a felnőtt szetteket. Az autó ráadásul kormányozható is, a tevezőknek ugyanis a rendkívül kis hely ellenére is sikerült egy tökéletesen működő kormányművet alkotniuk. A felfüggesztés elemeit a Senna-szetthez tervezték és nem csak jól néz ki, de valóban rugózik is vele a járgány, bár az összeszereléséhez megfelelő kézügyességre is szükség van. A kerekeket szintén ehhez a készlethez gyártották és korhűen teljesen slick gumikat kapott.

A kész autó nagyon jól néz ki, habár a kerekek kapcsán meg kell említeni, hogy az első és a hátsó gumik ugyanolyanok, míg a valóságban a hátsóknak sokkal szélesebbnek kellene lenniük. Ennek ellenére szerintem nem néz ki rosszul a LEGO McLaren MP4/4. A versenyautónak a nagy része elég élethűre sikerült, a legtöbb szögből kifejezetten jól néz ki. A szponzori emblémák is visszaadják ez eredeti autó hangulatát, habár érthető módon a Marlboro felirat nem került rá. Igaz, hogy már akkor is akadtak országok, ahol enélkül versenyeztek, de ha valaki szeretné a megszokotthoz hasonlóan élethűre alakítani, lehet hozzá kapni megfelelő utángyártott matricákat is. Nekem jó lesz úgy, ahogy a LEGO megtervezte, az ikonikus piros-fehér autó a cigireklám nélkül is messziről felismerhető, és szerintem méltó emléket állít a legendás pilótának.

A tavalyi év másik nagy dobása a Senna című sorozat volt a Netflixen. A szériát a Senna család jóváhagyásával egy brazil produkciós csapat készítette. A szerepekre pedig tökéletes színészeket is találtak, hogy igazán hiteles legyen a végeredmény. A főszerepben a brazil Gabriel Leone remekül hozza Senna karakterét és ha valaki eredetiben nézi, akkor értékelni fogja a portugál akcentussal beszélt angolt. A Prostot alakító színész francia és bár kicsit túl magas, így is remekül alakítja a professzort. Ron Dennist brit színész játsza, hogy hibátlan, arisztokratikus kiejtéssel halhassuk a híres csapatfőnököt. A fiktív újságírónőt alakító Kaya Scodelario kiváló játéka is emeli a sorozat színvonalát, akit Senna és a média kapcsolatának bemutatására találtak ki.

Ayrton Senna

Gabriel Leone

Matt Mella és Gabriel Leone, mint Prost és Senna

Az autóversenyzős jelenetek nagyon látványosak lettek, amiket eredeti tévéfelvételekkel is kiegészítettek, hogy visszaadják azt a hangulatot, amelyet mi akkoriban személyesen is átélhettünk a tévékészülék előtt. A korhű zenék és jelmezek pedig szintén dícséretet érdemelnek. A hat rész során végigkövethetjük Senna tragikusan rövidre sikerült életét, a páratlan pályafutását, valamint betekintést nyerhetünk a családi életébe is, amiről akkoriban a bulvársajtó magyarországi megjelenése előtt nem sokat tudhattunk. Kritikaként két dolgot lehet csak megemlíteni. Az egyik, hogy kissé egyoldalúan mutatták be a Prosttal való rivalizálását, habár a végéről szerencsére nem maradt ki, hogy '94-re egymást mélységesen tisztelő jóbarátok lettek. A másik, hogy komplett szezonokat hagytak ki, így a '92-est és a '93-ast is. Ma már tudjuk, hogy eredetileg nyolc részesre tervezték a sorozatot, de a költségvetés megugrása miatt végül csak hat epizódot forgattak le. Igazán kár, mert nagyon érdekes részek nem lettek így bemutatva, amelyek pedig tisztázhatták volna, hogy a hirtelen bevezetett szabálymódosítások miatt '94-re miért lett egy rendkívül problémás autó a Williams, amelyben végül Senna halálos balesetet szenvedett a pályán. A másik ok pedig, hogy így rendkívül érdekes mozzanatok maradtak ki, amelyek nemcsak Senna istenadta tehetségét bizonyították, hanem végtelen emberségét is. Utóbbira példa, amikor a '92-es Belga Nagydíjon Erik Comas súlyos baleseténél Senna félreállt és az eszméletét vesztett pilóta fejét tartva várta meg az orvosokat, ezzel megmentve a pilótatársa életét. Senna kivételes tehetsége pedig leginkább talán az 1993-as donington parki versenyen mutatkozott meg, ami így szintén kimaradt a sorozatból. Az esős versenyen senki sem érhetett a brazil pilóta nyomába és a verseny első körét tartják minden idők legnagyszerűbb körének. Bemutathatták volna Senna utolsó győzelmét is a '93-as ausztrál nagydíjon, ahol a díjkiosztón felhúzta maga mellé Prostot, ami egy szép momentum volt az új barátságuk kialakulásában. Ennek ellenére is nagy élmény ez a sorozat, amely visszarepít az időben, hogy részesei lehessünk Senna sokszínű életének. Annak mindenképpen ajánlott, aki ismeri a történteket, főleg, ha Senna-rajongó volt, de azok is élvezhetik, akik csak egy érdekes és látványos autóversenyzős szórakozásra vágynak.

Végre tél van

A hét elején esett egy kis hó, és mivel ezután hideg sarki levegő érkezett a térségünkbe, így már egy hete igazi téli időnk van, amire évek óta nem volt példa errefelé. Ki is mentünk a ház melleti mezőre sétálni és élvezni a havas táj látványát, sőt még a drónt is megreptettem, hogy felülről is megcsodálhassuk a hó borította vidéket. Nem mondható, hogy teljesen hófehérbe borult a táj, de azért egész jól néz ki a környék.

A Hülyeség Kora 2.0

Négy évvel ezelőtt optimistán néztünk a jövőbe. Véget ért a Hülyeség Kora és visszatért a normalitás a Fehér Házba. Biden elnök a várakozásoknak megfelelően egy kifejezetten sikeres kormányzást tudhat maga mögött. A gazdaság jó állapotban van, a kabinetet elkerülték a kaotikus botrányok, az amerikai demokrácia megerősödött, de ami még fontosabb, hogy a tudomány és a környezetvédelem újra hangsúlyos szerepet kapott az USA-ban. Meggyőződésem, hogy a történelem összességében pozitívan fogja megítélni Joe Biden kormányzását.  Az idősödő elnöknek azonban időnként akadtak ún. szenyor pillanatai és a kormánya eredményeit sem tudta sikeresen kommunikálni, ami végül tavaly novemberben az alelnöke, Kamala Harris választási vereségéhez vezetett. Nehéz elhinni viszont, hogy már megint ugyanitt tartunk.

Négy évvel ezelőtt optimistán néztünk a jövőbe. Azt hittük, véget ért a trumpizmus, az ostobaság, a tiszteletlenség és a botrányok kora. Trump első ciklusa alatt bizonyította, hogy alkalmatlan az elnöki tisztségre, nárcisztikus viselkedése és izléstelen retorikája pedig méltatlanná teszi, hogy a világ vezető hatalmát kormányozza. Egész életében csaló volt és beteges hazudozó, aki tiszteletlen a nőkkel, a katonákkal, a fogyatékkal élőkkel, mindig az erőszakot és a kicsinyes bosszút promótálta, folyamatosan fenyegeti az újságírókat és mindenkit, aki nem ért vele egyet. A 2020-as választások elvesztése után az amerikai demokratikus berendezkedés megdöntésére tett támadásaival, majd az alkotmány kidobásának a szándékával pedig egyenesen hazaárulóvá vált. Trump kétségtelenül a patriótizmus tökéletes ellenpéldája. Azóta ráadásul több rendben is elítélték olyan bűncselekmények elkövetéséért, amelyek a konzervatív nézetek megcsúfolását jelentik, ezért különösen nehéz megérteni, hogy már megint ugyanitt járunk.

Tavaly novemberben Amerikának megvolt a lehetősége arra, hogy válasszon egy ügyész és egy bűnöző között és a többség a betegesen hazudozó gazember mellett tette le a voksát. Amerika tényleg a lehetőségek hazája, ahol bármi megtörténhet, nem számít mennyire nélkülözi a logikát. Ezzel azonban nem csak a volt alelnök és a demokraták veszítettek, hanem mindannyian ráfizettünk, azok is, akik a szélhámosra szavaztak, vagy akik a távolból szurkoltak neki. Veszített ezzel a döntéssel a tisztesség, a törvényesség és az igazság, veszített a Föld klímája és a természetes környezetünk, veszített a tudomány, az egészségügy, óriási vesztesek a nők és a gyerekek, a szabad sajtó és a szólásszabadság. Vesztes a NATO és Amerika szövetségesei, különösen Európa, és kifejezetten vesztese ennek Magyarország. Nyertesek viszont a világ diktátorai és autokratái, a milliárdosok, a környezetszennyező cégek, és a fertőző betegségek kórokozói. Ép ésszel felfoghatatlan, hogyan történhetett ez meg ismét.

A sötét kilátások ellenére azonban láthattuk, hogy a leköszönő elnök és az alelnök megmutatták, hogy milyenek az igazi államférfiak és államhölgyek. Elfogadták a többség akaratát, nem próbálták elcsalni a törvényes választás eredményét, nem szervezkedtek, hogy megdöntsék az amerikai demokráciát, és legfőképpen nem szítottak felkelést a demokratikus folyamatokat végző intézmények ellen. Ma megtörtént a békés hatalomátadás. Az amerikai demokrácia nagyon erős, a fékek és ellensúlyok közel 250 éve működnek, de a folyamat nem sérthetetlen. Kérdés, hogy képes lesz-e a rendszer túlélni egy második Trump-korszakot, amiben még az országért aggodó republikánusok sem biztosak. A jövő nagyon bizonytalanná vált. Ahogyan négy éve is írtuk, ez nem baloldalról, meg jobboldalról szól, nem arról, hogy valaki liberális nézeteket vall, vagy hogy konzervatív gazdaságpolitikát szeretne, ez tisztességről, demokráciáról és törvényességről szól. Nekünk azért esik különösen rosszul, mert ezzel a választással az az amerikai eszme került kidobásra, aminek eléréséért oly' sokat dolgoztunk és amire 'oly büszkék voltunk.

Trump személyiségét és a leendő kabinetjét tekintve kijelenthetjük, hogy ma elkezdődött a Hülyeség Kora 2.0. Ha nem az életünk és a jövőnk múlna rajta, akkor akár jól is szórakozhatnánk az elkövetkezendő bohócparádén, mert abban biztosak lehetünk, hogy szórakoztatóan komikus lesz. Csupán abban reménykedhetünk, hogy végül nem lesz túlságosan tragikomikus.

Az amerikai elnökök rövid története

LEGO állatvilág

Évek óta nincs Karácsony LEGO nélkül. Ezúttal sem volt ez másként és lassan már talán amatőr gyűjtőnek tekinthetem magamat. A LEGO tudja, hogy mostanra nőtt fel az a generáció, amely gyerekkorában megszerette a cég kreatív játékait, így ma már rendszeresen adnak ki felnőtteknek szánt szetteket is. Hogy mitől lesz egy készlet felnőtt? Elsősorban a témájától, amelyeket idősebb korban lehet igazán értékelni, másrészt attól, hogy ezek nem játékok, hanem inkább kiállítható tárgyak, harmadrészt pedig, hogy sokszor használnak bennük különleges építési technikákat, amelyekhez kézügyesség és némi tapasztalat sem árt. Legutóbb két ilyen szett is került a fa alá, a téma pedig ezúttal az állatvilág volt. Az első egy rovaros készlet, amely a tavalyi erdei faházhoz hasonlóan a LEGO Ideas sorozat részeként jelent meg. Ez azt jelenti, hogy egy amatőr rajongó alkotta meg a prototípusokat, majd kellő szavazatszám után a LEGO mérnökei elkészítették ennek a kereskedelmi változatát, amely 1111 elemből áll és három nagyméretű rovart tartalmaz.

Az egyik rovar a gyönyörű azúrlepke, amely egy Közép- és Dél-Amerikában élő méretes lepkefaj. Ez a lepke akár 20 centiméteres is lehet és a LEGO változat nagyjából életnagyságú lett. A másik rovar a herkulesbogár, ami az előtorán található hatalmas szarvval együtt 18 centiméteresre is megnő, és szintén életnagyságúra tervezte a LEGO. Ezt kétféle verzióban is kiállíthatjuk, csukott szárnyakkal, vagy repülésre készen. Ez a faj szintén az amerikai kontinens esőerdeiben él. A harmadik rovar a készletben a kínai imádkozó sáska. Ez is egy termetes faj és természetesen ezt is nagyjából életnagyságúra tervezték. Ezt a rovarevő fajt gyakran használják biológiai védekezésre, így ma már Európában és Észak-Amerikában is előfordul. A Magyarországon is élő ájtatos manótól elsősorban a nagyobb mérete különbözteti meg. Az eredeti ötletgazda elképzeléseiből a méh csupán egy pár darabból álló, ám elég csinosra és szintén méretarányosra sikerült kiegészítő lett a lepke melletti virágon, míg a katicabogárból csupán két kis kerek pötty jutott a sáska alá. Kétségtelen, hogy így lett az is méretarányos, hiszen a katicák nem szoktak nagyra nőni. A rajongók azonban emiatt nem teljesen elégedettek ezzel a szettel, én azonban biológusként értékelem, hogy végül mindegyik rovar valós méretben készült el.

A másik szett pedig egy jégmadarat ábrázol és az Icons sorozat részeként jelent meg, amelyben többnyire ikonikus épületek, szobrok, különféle érdekes járművek és botanikai témák szoktak megjelenni. A jégmadár 834 darabból épül fel és ez is életnagyságú lett. A végeredmény nagyon szépre sikerült. Különösen jó lett a fröccsenő víz megalkotása a hallal a csőrében a felszínre törő madár alatt. Ezzel a készlettel azonban sem LEGO-fanként, sem biológusként nem vagyok maradéktalanul megelégedve. A madár összerakását nem minden esetben tudtam élvezni, néha az volt az érzésem, hogy nem teljesen átgondolt építési technikákat alkalmaztak, és emiatt a kész madár kissé lötyögős is lett. Tudom persze, hogy egy ilyen kitárt szárnyú madárformát nem könnyű építőkockákból megalkotni, és nagyra értékelem, hogy a végeredmény viszont igazán szép lett, csak mozgatni nem érdemes a madarat.

A fő problémát számomra azonban az adja, hogy a készlethez adott füzetke szerint ez egy azúr jégmadár lenne, ami egy Ausztráliában élő faj. A füzetben lévő képek viszont az európai jégmadarat ábrázolják. Ráadásul a madár LEGO verziója több szempontból is jobban hasonlít az európai fajra. Például az azúr jégmadár feje a fültájék fehér sávját leszámítva teljesen kék, míg az európai jégmadár pofatájéka tartalmaz egy vörös foltot, csakúgy, mint a LEGO madáron. Az európai faj legszembetűnőbb jellegzetessége a türkíz színű hát, míg az ausztrál madárnak a teste többi részéhez hasonlóan a háta is egységesen azúrkék. A LEGO mérnökei szemmel láthatóan tettek erőfeszítéseket, hogy a madár háta világosabb kék legyen, ezért nem értem, hogy miért zavarodtak össze az alkotók és került a füzet szövegébe az azúr jégmadár. A végeredményen ez persze nem változtat, csak szakmabeliként zavar, hogy a világ minden LEGO rajongója téves információt kapott. Továbbá az európai jégmadár az egyik kedvenc madaram, amit még 2004-ben, éppen húsz évvel a szett összerakása előtt filmes technikával sikerült is megörökítenem. Nagyon lelkes voltam hát, amikor először megláttam ezt a LEGO szettet és jobb lett volna, ha hibátlanul kerül forgalomba. Összességében azonban hálás vagyok, hogy egyre több érdekes szettet adnak ki és felnőttként sem kell lemondani a színes építőkockákkal való "játékról".

Ezt a jégmadarat 2004-ben fényképeztem a Pacsmagi-tavak Természetvédelmi Területen