A múlt héten elpusztult a kedvenc mókusunk, Wobbly. Ami nem csupán azért volt szörnyű, mert a saját szemünkkel láttuk az esetet, hanem mert végül én kényszerültem arra, hogy bejezzem, amit a ragadozó madár nem tudott, vagy nem akart megtenni. De ne szaladjunk ennyire előre!
A természet csodás dolog, távolról szemlélve gyönyörű, békés harmónia jellemzi. Azok számára azonban, akik részleteiben is ismerik és nap, mint nap megfigyelhetik a környezetünk jelenségeit, a kevésbé szép események is feltárulkoznak. A vadon tele van ugyanis apró kis tragédiákkal és véres jelenetekkel. Emberi szemmel ezek akár kegyetlenségnek is tűnhetnek, de mindenképpen megkérdőjelezik a békés harmóniáról kialakult elképzelést. A természet persze nem kegyetlen, a természetben nincsenek érzelmek és nincs benne gonoszság sem. A vadonban viszont minden élőlény a saját életével foglalkozik, és a saját túléléséért küzd. Darwin óta pedig tudjuk, hogy a gyengék elhullanak, az erősek fennmaradnak. Ez az evolúció mozgatórugója. Persze attól, hogy megértjük a természetes eseményeket, még nem lesz könnyű saját szemmel látni, hogyan is néz ki ez a valóságban. Az alábbi videó durva képsorokat tartalmaz.
Telente rendszeresen etetjük a madarakat. Elsősorban a saját szórakozásunk miatt, mert szeretjük az étkezőből szemlélni az állatokat. A számtalan madáron túl ráadásul szarvasok és mókusok is gyakori vendégei a madáretető környékének. Nyilván néha ragadozók is feltűnnek, de csak elvétve látunk az udvarban sikeres vadászatot. Tavaly télen egy hiúzt sikerült megfigyelni, amint elkapott egy mókust, az ősszel pedig egy rőtfarkú ölyv vitte el az egyik nyúlunkat, de az még a madáretetési időszak előtt történt. Az ilyen események bár meghökkentőek, de mivel a legtöbb állatot nem lehet egymástól megkülönböztetni, így nem is hagynak igazán mély nyomot az emberben. Idén azonban volt egy mókus, ami más volt. Ez a mókus ugyanis nem volt teljesen egészséges. Valami fertőzés, vagy sérülés végett folyton imbolygott, mint akinek nincs egyensúlyérzéke. Ezért is neveztük el Wobblynak, ami magyarul Ingadozót jelent.
A furcsa mozgása miatt könnyű volt felismerni és heteken át figyeltük és szurkoltunk neki. A koordinációs problémáját leszámítva ugyanis egészségesnek tűnt, nem volt sovány, a bundája is szép volt, így reménykedtünk benne, hogy életben marad. A nehézkes mozgása miatt bátrabbnak tűnt, mint a többi mókus, amelyek általában nem szeretnek a szarvasok közelében lenni. Wobbly azonban jól elvolt a szarvasokkal, különösen az egyik fiatal borjúval. Valószínűleg egyszerűen csak nem akart feleslegesen eltávolodni a biztos élelemforrástól, amíg nem volt benne biztos, hogy valódi veszély fenyegeti. Többször láttuk, amint a madarak megriadnak, és a legtöbb mókus ilyenkor a biztonság kedvéért szintén elszalad, majd csak akkor tér vissza, amikor biztos benne, hogy nincs fenyegetettség. Wobbly azonban nem ilyen volt, ő nem akart feleslegesen futkosni és sajnos ez okozta a vesztét is. A minap éppen túl voltunk az ebéden és kicsit figyeltük a hátsó udvar állatvilágát. Wobbly is az etető körül szorgoskodott, amikor hirtelen az összes madár felröppent. Wobbly azonban szokásához híven kivárt, hogy kiderüljön vajon ez nem megint csak egy újabb vaklárma-e. Csupán egy-két másodpercbe telt, mire ő is érzékelte a veszélyt és futásnak eredt az erdő irányába, de ez már késő volt, különösen, mivel a bizonytalan lábaival lassabban mozgott, mint a többi mókus. A rőtfarkú ölyv pedig lecsapott és nem engedte el. Rettenetesen sajnáltuk, de ez a természet rendje. Mintegy negyed órán át néztük, ahogyan az ölyv próbálja megfojtani. A madár azonban nem bírt vele, vagy csak nem volt elég türelmes és végül ott hagyta a látszólag élettelen testet. Amikor láttam, hogy nem jön vissza a zsákmányért, kimentem és csak akkor láttam megdöbbenve, hogy a hideg hóban fekvő kis rágcsáló még mindig lélegzik. Természetesen nem hagyhattam tovább szenvedni és megszabadítottam a fájdalmaitól.
Habár közeli fotó, vagy videó nem készült Wobblyról, azért örülünk, hogy ezeken az ablakon keresztül készített, kissé homályos felvételen sikerült megörökíteni ezt a kedves kis állatot.
