Tengerparti lazulás a Hammonasset Beachen

Július 4-én ismét megnéztük A cápa című filmet, aminek éppen idén van az 50-ik évfordulója. A film tőlünk nem messze játszódik a massachusettsi vizekben és szorosan kapcsolódik a függetlenség napi strandszezon kezdetéhez. Habár biológusként jól tudjuk, hogy a cápák nem annyira veszélyesek, mint amennyire a filmnek köszönhetően a legtöbben gondolják, még mai szemmel is lenyűgöző és kellően félelmetes szórakozást nyújt bárkinek ez a mozi.

A film után kedvet is kaptunk egy kis strandoláshoz, ezért másnap lementünk a tengerpartra. Az elmúlt két évben csak kirándulni voltunk a Hammonasset Beachen, így az ausztrál utunk óta nem fürödtünk a tengerben. A rendes fürdés most is elmaradt, hiszen itt általában elég hideg a víz, így fürdőruhát sem hoztunk. Ezt egy kicsit meg is bántuk, mert az elmúlt hetek kánikulája után egészen kellemesre melegedett az Atlanti-óceán víze. Persze ennek ellenére is élveztük a reggeli strandolást, amíg a nap el nem kezdett annyira tűzni, hogy jobbnak láttuk inkább hazamenni. Délelőtt 11-re a tömeg is jelentősen megnőtt, így elégedettek voltunk az időzítésünkkel.

Parker Woodland Vadrezervátum - Rhode Island

Többször jártunk már a szomszédos Rhode Islanden, igaz, főleg csak átutazóban, vagy más kirándulások részeként. Emiatt régóta terveztünk már egy célirányos Rhode Island-i kiruccanást. A választásunk a Parker Woodland Vadvédelmi Rezervátumra esett (térkép).

Ez a park elég közel van ahhoz, hogy egy nap alatt megjárjuk, már csak a megfelelő időjárásra kellett várni, hiszen közel négy hónapja minden hétvégén esett az eső. A múlt hétvége azonban végre száraz időt hozott, ezért nem volt akadálya a túrázásnak. Előre készítettünk szendvicseket, hogy az erdőben ebédelhessünk, és amint megérkeztünk, bevetettük magunkat a rengetegbe. A parkot keresztül-kasul bejártuk, összesen nagyjából 10 kilométert sétáltunk a fák árnyékában. Békákkal, madarakkal, szarvassal és csíkos mókussal is találkoztunk, és egy patak kristálytiszta vizében még egy rákot is sikerült megfigyelni. Jól éreztük magunkat és örülünk, hogy végre igazán kipipálhatjuk ezt az államot is.

New York barátokkal

Számtalanszor jártunk már New Yorkban: családdal, kettesben, múzeumlátogatáson, hivatalos ügyben, barátos körutazáson, Broadway-előadáson, fotós szaküzletben, karácsonyi időszakban, nyáron piknikezve, valamint különféle filmes helyszíneket is felkeresve. Egy dolog azonban eddig mindig kimaradt, sosem néztük meg a várost egy felhőkarcoló kilátójából. Ezért, amikor régi barátném egy kollégájával New Yorkban vakációzott, egy napra mi is csatlakoztunk hozzájuk, hogy megmutassuk nekik a Nagy Almából azt, amit mi szeretünk benne a legjobban, valamint lefoglaltunk egy "csúcstalálkozót" is a Vanderbilt épületben. Kora reggel találkoztunk a Grand Central Terminalnál, ami ezúttal is lenyűgöző volt.

A híres vasútállomásról aztán átsétáltunk a város egyik legújabb felhőkarcolójába, a 2020-ban átadott, 427 méter magas One Vanderbilt épületbe. A kilátással azonban nem volt szerencsénk, hiszen esős-ködös idő fogadott minket. A létesítmény kilátója azonban önmagában is érdekes a rengeteg tükörrel és üveggel, valamint az üvegpadlós kilépőjével, ahol a 92-ik emeleten 324 méteres magasságban "lebeghettünk" a Madison sugárút fölött. Az épületben lévő fixen elhelyezett fényképezőgépekkel néhány csoportkép is készült rólunk, a bejáratnál készült fotót aztán különféle hátterekkel is meg lehetett vásárolni.

A Vanderbiltből gyalog mentünk át a kedvenc étteremláncunkba ebédelni, hogy a bárataink is belekóstolhassanak az amerikai életbe. Ezután kellemesen jóllakva elmetróztunk a Central Park déli sarkához, hogy a kedvenc New York-i szórakozásunknak hódolhassunk. Az eső szerencsére elállt, de igazi piknikre így sem vetemedtünk, cserébe egy jelentős részét bejártuk a világ talán legkülönösebb parkjának. A kellemetlen, szomorkás idő ellenére is úgy érezzük, hogy sikerült valamit átadni Katának és Dalmának a rendkívüli New York-i életérzésből.

Vadállatokra figyelmeztető KRESZ táblák

A magyar és az amerikai jogosítványt is a világ legtöbb országában elfogadják, pedig a KRESZ szabályok időnként nagyon is eltérőek. Elég csak arra gondolni, hogy néhány országban, mint például Ausztráliában az út másik oldalán vezetnek. Az USA-ban, meg persze Kanadában is gyakran bonyolult jelzések helyett inkább csak kiírják, hogy mi a teendő, így nem árt némi angol nyelvtudás, ha valaki vezetni szeretne Észak-Amerikában. Számunkra a legérdekesebb táblák mindenképpen a vadállatokra figyelmeztető KRESZ táblák. Magyarországon az autó elé kiugró szarvast ábrázoló jelzés a legelterjedtebb, de jó látni, hogy akadnak azért másfélék is, mint amilyen ez a Hortobágyon található, apró vadállatokra figyelmeztető tábla.

Híres amerikai mondás, hogy nem a szarvas megy át az úton, hanem az út megy át az erdőn. Az autós közlekedésre épülő Amerikában pedig változatos élőhelyeket kereszteznek az utak, így a vadállatokra figyelmeztető táblák is igencsak változatosak. Az eddigi road tripjeinken számos érdekes táblával találkoztunk. Következzen egy kis képes összeállítás a kedvenceinkből.

Jávorszarvas-tábla Maine-ben

Teknősös tábla Massachusettsből

Vadkacsás tábla a kanadai Prince Edward Szigetről

Vadjuhokra figyelmeztető jelzés Dél-Dakotában

Vadjuhos tábla Wyomingban

Bölényes tábla a Yellowstone-ban

Tipikus vadállatos jelzés a Grand Tetonban

Különféle szarvasokra felhívó tábla Wyomingban

Medvés jelzés a Sequioa Nemzeti Parkban

Kígyós tábla Texasban

A rendkívül ritka floridai puma jelenlétére felhívó tábla az Everglades Nemzeti Parkban

Ha már említettük Ausztráliát, néhány érdekes táblát Ott Lent is lefotóztunk, hiszen a déli kontinens elsősorban az igazán különleges vadvilágáról híres, és eme érdekes állatok a közlekedési tábláikról is visszaköszönnek.

Koala és kenguru átkelést jelző tábla

Kenguru és vombat jelzés

Erszényesnyest tábla a Flinders-hegységben

Kazuár jelzés Ausztrália északi részén

Végezetül a közlekedési rendet jelző tábla a jövevény marhák számára ☺