G és G Amerikában: Hawaii nyaralás 5.

A hawaii nyaralásunk fő szakasza a végéhez ért. A Nagy-Sziget bár a legfiatalabb a Hawaii-szigetláncban, mégis ez őrzi talán leginkább az ősi hawaii vonásokat, így a kulturális látnivalóival, a különleges tájaival és csodás madaraival minden elképzelésünket felülmúlta. Néhány napot azonban a Nagy-Sziget tökéletes ellentétét képviselő Oahun is eltöltöttünk, hogy megnézzük az egykori kedvenc helyeinket a szigeten, amiket azóta nem láttunk, hogy tíz éve elköltöztünk onnan. Az egyes szigetek között kizárólag repülővel lehet közlekedni. A hangulatos kis konai reptér a nyitott tereivel azonban inkább hasonlított egy buszmegállóra, mint a szokásos repterekre, de ezt egy cseppet sem bántuk. A reptér Ellison Onizuka nevét viseli, aki a Nagy-Szigeten született, majd a légierő pilótájaként lett az első hawaii űrhajós, amikor a Discovery űrsiklóval 1985-ben 48-szor megkerülte a Földet. Második űrutazása 1986-ban lett volna, amikor a Challenger legénységének a tagja lett. Emlékét őrzi a Konai Reptér.

A honolului reptér felé közeledve feltűnik alattunk a fősziget, Oahu

Honoluluba megérkezve az első dolgunk az autóbérlés volt. Újabban már a hagyományos Rental Car helyeken is lehet az autók között válogatni, így a választásunk egy Subaru Foresterre esett. A szállás elfoglalása után az egyik kedvenc helyünk, a Kaena Point felé vettük az irányt, amit délről és északról is meg lehet közelíteni. Mi délről mentünk, de az útlezárások miatt sajnos nem lehetett eljutni a parkolóig, így a szomszédos strandon élveztük a naplementét. Kellemesen furcsa érzés volt újra Oahun lenni az ismerős, de mégis sok változáson átesett helyszíneken. Sajnos azonban megállapítottuk, hogy egyik változás sem vált a sziget javára. A különös hangulatot pedig csak fokozta, amikor a kocsiban felcsendült a jól ismert Modern Hungária dal, a Honolulu.

Másnap reggel átautóztunk a sziget keleti részébe lazulni. Az első megállónk a Kailua Beach volt, ahol a nagy szél miatt nem sok időt tötltöttünk, de a látványért így is megérte ide betérni. Innen aztán tovább autóztunk a keleti parton és több helyen is megálltunk nézelődni. Nem maradhatott ki az Oahu partjainál található leghíresebb kis szigetecskének a megtekintése sem. A Manana-sziget közelében lakott Magnum, aki gyakran kocogott a sorozatban ezen a partszakaszon. A déli partokra fordulva aztán egy másik csodás helyen, a Sandy Beach-en is elidőztünk egy kicsit, amit később az ősi vulkáni tevékenység nyomait őrző Lanai Kilátó követett.

Pompás napsütés a Kaiula Beach-en...

... kár, hogy a szél túl erősen fújt

A Kaupo Beach-en szokott Magnum kocogni

Pazar látvány a Sandy Beach-en

Évmilliós vulkáni tevékenység nyomai a Lanai Kilátóból

A délutánt pedig Honolulu, de talán egész Hawaii legismertebb partján, Waikikiben töltöttük. Éppen ebédidőben érkeztünk ide, ezért először a Cheesburger in Paradise nevű étterembe mentünk, hogy újra átéljük a klasszikus amerikai és hawaii ízek keverékéről híres vendéglő ínycsiklandó kínálatát. Ebéd után aztán néhány órát a strandon henyéltünk. A víz kifejezetten meleg volt, így különösen jól esett úszni a Csendes-óceánban. A nap persze rettenetesen sütött, így a szörfös felső elengedhetetlen volt, ha az ember nem akart rákvörösre sülni. Végül aztán Waikikiben is egy szokásos hawaii naplementével zárult a nap.

Egy újabb szokásos hawaii naplemente Waikikiben

A következő az utolsó napunk volt Hawaiin, amit egy másik kedvenc helyünkön, a Turtle Bay-ben kezdtünk, ahová a festői Kamehameha-úton mentünk. Előtte azonban még a hegyeken átautózva, megálltunk a Nuuanu Pali Kilátóban, ahonnan a nagy szélben is remek kilátás nyílt a sziget keleti irányába. Itt még korábban sosem jártunk, így még Oahun is jutott számunkra némi újdonság. A Turtle Bay-ben aztán szerencsére a megszokott látvány fogadott, amit még a szomszédben épülő golfpálya sem tudott elrontani. Sajnos, ha elkészül, már nem biztos, hogy ugyanez elmondható lesz. Most azonban még a hawaii barátfókák kedvenc partszakaszát láthattuk itt. Ezen a helyen hozta világra a legtöbb utódát a Honey Girl nevű híres fóka is. Habár Honey Girl már nincs velünk, az utódai ugyancsak kedvelik ezt a partszakaszt. Holokaival, Honey Girl első unokájával ugyan nem találkoztunk, de az önkéntesek szerint még mindig szokott errefelé pihenni a ma már 11 éves hím fóka. Az egyik lánytestvére, Lei Ola is gyakran jár ide, sőt azóta számára is ez a hely lett az elsődleges szülőszoba. A partra érve rögtön bele is botlottunk az egy éves fiába, aki a Keola névre hallgat. Honey Girl dédunokája valószínűleg az algás bundáját jött levedleni a partra. Kicsit tovább menve aztán Lei Olát is láttuk, aki éppen aznap adott életet a legújabb kölykének. A hawaii barátfóka nagyon ritka és veszélyeztetett faj, ezért a zavarás elkerülése miatt, mi kellő távolságból figyeltük és fényképeztük az anyát és a csupán három órás csemetéjét. Hihetetlen szerencsések vagyunk, hogy a rövid látogatásunk során is újra láthattunk kisfókát Oahun.

A szélfútta kilátóban

Kilátás a Nuuanu Pali Kilátóból

Kamehameha Highway

Turtle Bay

A hawaii barátfókák kedvenc pihenőhelye

Keola az algás bundájában

Lei Ola a mindössze három órája született kölykével

A fókázás után pedig újra elmentünk a Kaena Pointra, ezúttal azonban az északi úton. Itt már nem volt gond eljutni a parkolóba, de sajnos itt kiderült, hogy már ezt a parkolót is bezárják este 7-kor, így csupán arra volt időnk, hogy szinte kirohanjunk a parkba, majd gyorsan vissza, mielőtt becsukják a kaput. Az ösvény elején itt is belefutottunk egy anyafókába, aki a nagyjából két hetes kölykét szoptatta. A nevüket nem sikerült kideríteni, de így is felejthetetlen élmény volt látni ennek a ritka fajnak néhány újabb példányát. A Kaena Point Ösvény egy közel 4 kilométeres túra, meg persze ugyanennyi visszafelé is. Ez volt a kedvenc természetfotós helyszínem, amíg itt éltünk, így számtalanszor jártuk végig ezt a gyönyörű ösvényt, kár, hogy most ennyire kellett sietni. Nagy öröm volt viszont újra látni a Laysan albatroszokat, főleg, mivel éppen költési időszak volt. Korábban még sosem láttunk ilyen nagy fiókát egyszerre mindkét szülejével, így a rohanás ellenére is nagyszerű élmény volt ez a rövid látogatás. Sajnos azonban a jobb fényviszonyokat már nem tudtuk megvárni a fotózáshoz. Így is éppen, hogy időben visszaértünk a parkolóba. A kapun kijutva aztán a szomszédos strandon még kiélveztük az utolsó hawaii naplementénket, majd visszaindultunk a szállásunkra. Másnap egy rendkívül hosszú repülőút várt ránk, de a repülőgép ablakából még elbúcsúztunk nem csak Oahutól, de újra láttuk a Nagy-Sziget felhők fölé magasodó hegyeit is, ami tökéletes keretet adott ennek az élményekben gazdag két hétnek.