Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és az új évre sikereket, boldogságot és jó egészséget kívánunk!

Ismét az állatkertben jártunk

A tavalyi évhez hasonlóan, most is az állatkertben töltöttük a Hálaadás utáni pénteket, amikor az emberek többsége inkább az akciós tévékért verekszik az üzletekben. Nem bántuk meg, mert most is alig volt rajtunk kívül szabadon mászkáló emberszabású a Zooban, ezáltal nyugodtan figyelhettük az állatokat. Örömmel állapítottuk meg, hogy a tavaly született kiselefánt már sokat nőtt, sőt idén még tovább bővült az elefántcsalád, tehát most sem maradtunk "elefántbébi" nélkül. Az időjárás kellemes volt, végre nincs már itt sem kánikula, így most is jól esett az állatlerti séta.

Hálaadás 2018

Idén is kettesben ünnepeltük a Hálaadást és a vacsorát a tavalyihoz hasonló módon készítettük el. Most is nagyon jól sikerült minden, amiért ismét hálásak vagyunk. Persze sok egyéb okunk is van hálásnak lenni, amiről igyekszünk nem megfeledkezni.

A bajuszt egyébként a Movember mozgalom miatt növesztem.

Borús kirándulás a Brazosban

Annak ellenére, hogy szinte minden szabad hétvégénket, amikor az időjárás is engedi a Brazos Bendben töltjük, még mindig vannak olyan részei a parknak, amiket nem láttunk. Az elmúlt hétvégén kissé borús, de száraz, így kirándulásra alkalmas idő volt, ezért úgy terveztük, hogy ezúttal is a park egy számunkra eddig ismeretlen részén fogunk túrázni. Halloween napján azonban óriási felhőszakadás volt és ez úgy eláztatta a parkot, hogy még szombatra is mocsár volt a park túrázásra kiválasztott részein. Ezért végül a 40 holdas-tó partján kirándultunk, ahol már egy jó ideje nem jártunk. A tó körül egy viszonylag magas, köves út vezet, ami szerencsére száraz volt, így akadálytalanul sétálhattuk körbe ezt a madaraktól hemzsegő tavat. A gazdag madárvilág mellett még egy aligátort is láttunk a parttól távolabb, így aztán végülis elég jól sikerült ez a túra is.

Halloween 2018

Ma ismét Halloween van. Idén eléggé visszafogottan ünneplünk, de azért most sem maradhatnak el a Halloween témájú rágcsálnivalók és a hozzájuk passzoló tányérok sem. Happy Halloween!

Ismét Brazos Bend

A két héttel ezelőtti kirándulásunk óta szerencsére egy kicsit már elviselhetőbb az időjárás, ami azt jelenti, hogy már általában 30 fok alatt marad a hőmérséklet. Ennek örömére a múlt hétvégén ismét a Brazos Bendben kirándultunk. Ezúttal egy olyan erdős részen sétálgattunk, hol még korábban nem jártunk. Mint általában minden része a parknak, úgy ez is kellemes kikapcsolódást nyújt az errefelé túrázóknak.

Nagy Subaru Esemény

Az egyik helyi Subaru kereskedés minden ősszel szervez egy úgynevezett Nagy Eseményt. Az idei ráadásul igazán különleges volt, mert ez volt a tizedik. Mivel a Subaru az egyik kedvenc autómárkánk, ezért a múlt vasárnapi eseményre mi is elmentünk. A részvétel teljesen ingyenes volt, sőt a kaja és az ital is, de még a jubileumi süteményből is kapott mindenki. Rengeteg különleges autó volt kiállítva, akadt olyan is, ami Coloradoból érkezett, valamint a Subaru Amerikai Rally Csapatának néhány pilótája is itt volt. Az egyik versenyző, aki részt vett az eseményen, a svéd Patrik Sandell, aki tavasz óta vezet a Subarunál a rallycross versenyágban. Továbbá találkoztunk egy igazi Subaru legendával is, a brit David Higginsszel, aki ötszörös brit rallybajnok és tízszeres amerikai bajnok. 2011 óta versenyzik a Subaru Rally Team USA színeiben és azóta zsinórban mind a nyolc bajnokságot megnyerte egy Subaru STI-vel.

A még mindig tartó nagy meleg ellenére is remekül szórakoztunk.

Októberi kánikula a Brazosban

Március óta nem voltunk a kedvenc parkunkban, sőt egy kis autós galvestoni kirándulást leszámítva, azóta sehol sem kirándultunk, hiszen a texasi nyár szabadtéren elviselhetetlen. Idén ráadásul úgy tűnik, hogy sosem akar vége lenni és még október közepén sem megy 30 fok alá a hőmérő higanyszála. Ennek ellenére a hétvégén kimerészkedtünk a szabadba és sétáltunk egyet az aligátorok birodalmában, igaz, gátorokat csak a tó közepén elterülő szigeteken láttunk, távol még a nagy teleobjektív látószögétől is. Rettentő meleg volt, de az alacsony napállásnak köszönhetően szerencsére végig árnyékban tudtunk maradni, így pedig már éppen elviselhető volt a hőmérséklet. Jól esett végre kimozdulni, de már nagyon hiányzik egy kis lehűlés.

Monaco

Augusztus végén átköltöztünk a Monaco nevű apartman központ egyik lakásába. Ez egy kicsit közelebb van a Baylorhoz, mint a régi helyünk, bár nem csak ez jelenti az előrelépést a lakhatásunkban. A komplexum három épületből áll és az egész egy zárt kapus épületegyüttes, ahová csak kulccsal, illetve távirányítóval lehet bejutni. Mi a kettes számú épületben lakunk, ami a legkisebb, így itt van a legkevesebb szomszéd, főleg, mivel a negyediken lakunk, ami a legfelső szint. Minden épület négy szintes és egy nagy négyszintes parkolóház is tartozik hozzájuk. Itt fel tudunk állni a kocsival a negyedikre, ahonnan aztán lépcsőzés, vagy liftezés nélkül jutunk be a lakásba, ami nagyon kényelmes. A lakás mérete hasonló, mint a korábbi lakásunkké, tehát nagyjából 70 négyzetméteres. Egy hálószobából és egy (amerikai) konyhás nappaliból áll és most először Amerikában saját mosógépünk is van, ami nagy dolog, mert itt nem nagyon szokás ilyesmit tenni a lakásokba. A főépületben van az iroda, ahol a hét minden napján vannak, ha esetleg valami gondunk adódna. A főbejáraton egy kellemes előtérbe jutunk. Ebben az épületben van konferenciaterem, közösségi konyha, játékterem néhány számítógéppel és billiárdasztallal, de még egy jól felszerelt konditerem is található itt. Az épület két belső udvarában pedig egy-egy medence várja a kikapcsolódásra vágyó lakókat és ezek mellett szabadtéri barbeque-sütésre is van lehetőség.

 

Új lakásba költözünk

A hónap végén új lakásba költözünk, mert a Meyer Oaks nevű hely, ahol két éve lakunk, az utóbbi időben nagyon meredek lejtőre került. Amikor beköltöztünk, minden szép és jó volt. Szerettünk itt lakni, a menedzsment jól végezte a dolgát, a lakás mérete és elhelyezkedése pedig tökéletesnek bizonyult. Ez utóbbi kettő persze nyilván nem változott, viszont körülbelül fél évvel a beköltözésünk után új tulajdonosa lett a komplexumnak és sajnos a menedzsmentet is lecserélték. Ráadásul nagyjából pont egy éve jött a Harvey hurrikán, ami komoly károkat okozott az épületben és a környékén is. Az új menedzsment pedig nem igazán érti a dolgát és nem is különösebben törődik semmivel. Az egész felújítási folyamatot rettenetesen rosszul kezelik, a legrosszabb munkásokat bérelik fel, akik nem csak, hogy szar munkát végeznek, de legalább jó lassúak és igénytelenek is. Már egy teljes év telt el az árvíz óta, de még mindig nincs kész minden. A környék továbbra is egy építkezési területhez hasonlít, állandó a zaj, a mocsok és a törmelék. Az árvíz okozta károk miatt pedig állandóan elromlik valami, hol a klíma nem működik, hol pedig a vízzel vannak gondok és az áramszünetek is rendszeresek. Mindezek mellett a menedzsment gondolkodás és megfelelő háttérellenőrzés nélkül bárkinek kiadja a lakásokat, így az új szomszédokkal is egyre több a probléma. Ezek miatt már alig vártuk, hogy lejárjon a szerződésünk és augusztus végén új helyre költözhessünk, de erről majd egy másik posztban...

zártajtós festés :)

lépcsőház felújítás elvégezve

parkolóház a tetőjavítás után

az új lakók sem igényesebbek

Agatha Christie: Egérfogó

A hétvégén megnéztük színházban Agatha Christie Egérfogó című előadását. Sok-sok évvel ezelőtt már Magyarországon is láttuk és már akkor is nagyon tetszett. Most a houstoni színészek előadásában is egy jól sikerült darabot láttunk, különösen mivel ezúttal nemcsak, hogy az író eredeti nyelvén szólaltak meg a szereplők, de még a brit akcentust is remekül utánozták az amerikai színészek, így téve még autentikusabbá az előadást.

Munka a Baylorban

Éppen ma két éve kezdtem el dolgozni a jelenlegi munkahelyemen, így talán ideje néhány szót ejteni az itteni munkámról is, főleg, mivel némiképp eltér attól, amit Syracuse-ban és Hawaiin csináltam, részben pedig, mert nagy szerepe volt abban, hogy megkaptuk a zöldkártyánkat.

A houstoni Baylor College of Medicine nevű orvostudományi egyetem gyógyszerfejlesztési központjában dolgozom. Itt az úgynevezett DNA-encoded library technology-t alkalmazzuk. Ez egy viszonylag új technológia a gyógyszerkutatásban, így nincs még magyar neve. A lényege, hogy viszonylag gyorsan és hatékonyan lehet vele potenciális hatóanyagokat keresni számos betegség ellen. Ezt azáltal lehet megvalósítani, hogy ez a módszer óriási (akár többmilliós) hatóanyaggyűjtemény gyors letesztelésére képes. Minden potenciális hatószer ugyanis egy apró DNS-kóddal van ellátva, ami úgy funkcionál, mint egy vonalkód. Ha a többmillió hatóanyag közül valamelyik hatásosnak bizonyul a kérdéses betegség gyógyítására, akkor a vonalkód segítségével könnyedén azonosítható lesz a hatószer, így lényegében gyorsan megtalálható vele a tű a szénakazalban. Ennek köszönhető, hogy ez a módszer jóval hatékonyabb és olcsóbb, mint a hagyományos gyógyszerkutatás, ahol egy kísérlet során csupán egyetlen hatóanyagot lehet letesztelni. Ennek az érdekes munkának az elvégzéséhez egy összetett csapatra van szükség. A vegyészek a potenciális hatóanyagokat rendezik gyűjteményekbe, míg a biológusokból álló szelekciós csapat végzi a különféle betegségekben fontos fehérjék elleni teszteket, tehát magát a tűkeresést a szénakazalban. Én is ennek a csapatnak vagyok a tagja és nagy hasznát veszem annak, hogy korábban már többféle betegség kutatásával is foglalkoztam. Végül pedig egy másik csapatnyi vegyész elemzi és érvényesíti a talált hatóanyagokat.

A gyógyszerkutatás egy rendkívül hosszú folyamat, amit az ilyen és ehhez hasonló előremutató technológiák remélhetőleg képesek lesznek jelentősen lerövidíteni. Én mindenesetre élvezem az ezzel járó kihívásokat.