A hosszú hétvégére (Martin Luther King nap) Syracuse-ba mentünk
nosztalgiázni. Egész hétvégén havazott, ami tökéletesen visszaidézte a régi
időket, amit nagyon élveztünk. A Subaruk hajtását pont ilyen időre találták ki,
ezért régen is, meg most is nagyon élveztük a közlekedést ebben az időben,
főleg, hogy most még az időjárásnak megfelelő gumink is van a kocsin.
A
szombat nagy része az utazással telt, hiszen közel 500 kilométert kellett
megtenni. Este még elmentünk a Cheesecake Factory étterembe, ami még Hawaiin
lett a kedvencünk, Syracuse-ban csak pár éve nyílt. A kiváló steak-vacsora és
az elmaradhatatlan sajttorta elfogyasztása után gyorsan nyugovóra tértünk és
alig vártuk a másnapot, amikor a kedvenc helyszíneink végigjárását terveztük. Az
első útunk a régi lakásunkhoz vezetett. Nem sok minden változott az elmúlt évek
alatt, még mindig jó helynek tűnik. Miután körbejártuk a Nob Hillt, bementünk
az egyetemre, ahol Gabi dolgozott. A hó egyre jobban hullott, ezért nem sok
időt töltöttünk itt, megebédeltünk a kedvenc szendvicsbárunkban, majd a Green
Lakes felé vettük az irányt.
A
Green Lakes Állami Park volt a kedvenc kirándulóhelyünk a környéken. Minden
évszakban szerettünk itt sétálgatni és most is nagyszerű volt a tókerülő túra.
A hó nagy pelyhekben esett, ami csak még élvezetesebbé tette az erdei barangolást. Miután visszaértünk az autóhoz, elmentünk a Clark Reservation Állami Parkba
is. Ezt a parkot is nagyon szerettük, de most csak fentről néztük meg, mert itt
már túl nehéz lett volna a hóban túrázni. Hétfőn reggel még az Onondaga-tavat
is megnéztük, de itt nem sok időt töltöttünk, mert az éppen kitisztult időben
-12 fokos dermesztő hideg lett.
Clark Reservation Állami Park |
Hazaindulás
előtt még a belvárosba is elautóztunk. A város központja sosem tett ránk mély
benyomást, de most mégis jó volt az ismerős helyeken járni. Syracuse nem egy
tipikus turistacélpont, főleg nem télen, de mi már régóta terveztük, hogy
visszamegyünk és nagyon élveztük a múltidézést.