Habár novemberre már vége az igazán látványos őszi időszaknak, ennek a hónapnak is megvan a maga sajátos hangulata az erdőben. Különösen errefelé, ahol a mediterrán típusú lombhullató erdőkhöz hasonlóan számos fa, főleg tölgyek és bükkök nem hullajtják le teljesen a megbarnult, elsárgult leveleiket. Főképp a fiatalabb fák esetén figyelhető meg ez a jelenség, aminek az okára többféle elképzelés is létezik. Az egyik hipotézis szerint az ágakon maradt levelek kora tavasszal elrejtik a friss rügyeket a növényevő állatok elől, így biztosítva a fiatal fák zavartalan növekedését. Egy másik potenciális magyarázat, hogy az ilyen fák azért csak tavasszal hullajtják le a leveleiket, hogy akkor biztosítsák a talaj számára a legtöbb friss tápanyagot, amikor arra a legnagyobb szüksége van a fának. Akármi is az oka, a lényeg, hogy itt még novemberben sem teljesen kopaszak az erdők, így ilyenkor is nagyszerű a fák között kirándulni, mi pedig kihasználva a jó időt, kétszer is tudtunk ebben a hónapban a közeli tónál túrázni. Az első sétára még november közepén kerítettünk sor, a másodikat pedig a Hálaadás hétvégéjén ejtettük meg. A bajuszt pedig szokás szerint a Movember mozgalom miatt növesztettem.
