Az amerikai filmekből jól ismert jelenet, hogy a bíróságon az ügy bemutatása után az esküdtszék kihírdeti az ítéletet, hogy bűnösnek találták-e a vádlottat, vagy nem. Ez a különleges jogrendszer a mai napig elterjedt az angolszász országokban és az amerikai állampolgárok egyik kötelezettsége a bíróságok munkájában esküdtként való időnkénti részvétel. Az USA alkotmánya ugyanis mindenki számára biztosítja a jogot, hogy vádlottként a hozzá hasonló átlagemberek dönthessenek az ellene felhozott vádak ügyében. Az amerikai jogrendszerben a bíró alapvetően a tárgyalás jogszerűségét felügyeli, a tényekről, tanúvallomásokról és bizonyítékokról az esküdtek döntenek. Az esküdtek pedig minden esetben hozzánk hasonló közemberek. Mégpedig szó szerint, ugyanis alig lettünk amerikaiak, engem máris behívtak esküdjelöltnek. Ezen állampolgári kötelezettség alól kibújni nem lehet és a munkahelynek is kötelessége elfogadni, hogy az alkalmazottaknak időnként bírósági kötelezettségeik vannak. Az esküdtek kiválasztása véletlenszerűen történik. Van, akire sosem kerül sor, míg a kevésbé szerencséseket többször is beidézik. Esküdtnek lenni ugyanis bármennyire is nemesnek tűnő kötelesség, nem a legszórakoztatóbb feladat, és hatalmas felelősség is arról dönteni, hogy börtönbe kerüljön-e valaki. Nagyjából egy hónapja kaptam behívót és tegnap kellett megjelennem a bíróságon. Ilyenkor mindig elég sok embert hívnak, hogy közülük válasszák ki a végleges esküdteket. Az esküdtszék ugyanis általában csupán 12 emberből és néhány tartalékból áll, akik kiválasztásában mind az ügyész, mind a védőügyvéd részt vesz és értelemszerűen mindkét oldal igyekszik olyan esküdteket választani, akik szerintük nekik kedveznének. Mind a vádnak, mind a védelemnek meghatározott számú vétójoga van. A kiválasztási folyamat során a bíró, valamint mindkét oldal kérdéseket tesz fel az esküdtjelölteknek és ezáltal döntik el, hogy kikből fog állni az esküdtszék. A tegnapi napon azonban én még eddig sem jutottam el. Fél napot töltöttem a bíróságon, de előttem már annyi embert behívtak, hogy feltételezhetően sikerült közülük kiválasztani az esküdteket. Természetesen ilyen esetben nagy a titkolózás és addig sem az ügyről, sem a kiválasztási folyamatról nem tudhatnak semmit a jelöltek, amíg el nem jutnak az eskütételig, ahol felesküdnek arra, hogy elfogulatlanul és a törvények betartásával kezelik az ügyet, valamint hoznak majd ítéletet. Azzal viszont, hogy a kiválasztási folyamatban idáig is eljutottam, most három évig nem kell arra számítanom, hogy újra behívnak. Habár végül szerencsére nem kellett részt vennem a tárgyaláson, ez mindenképpen érdekes tapasztalat volt a különös amerikai rendszerről.
