Jerry Seinfeld Show

Az elmúlt szombaton elmentünk Jerry Seinfeld estjére. Jerry Seinfeld az egyik legismertebb amerikai stand-up komikus, ráadásul mint kiderült magyar ősökkel is rendelkezik, az apja Seinfeld Kálmán volt. Jerry igazi ikonnak számít az USA-ban, filmekben és TV-műsorokban is rendszeresen feltűnik, sőt 1989 és 1998 között 9 évadon át saját sitcom műsora is volt Seinfeld címmel. Ebben saját maga fiktív változatát alakítja, aki a barátaival együtt keveredik olyan helyzetekbe, ahonnan a fellépéseihez szerez viccötleteket. Úgy tartják, hogy a Jóbarátok ötlete is ezen a sorozaton alapszik. Jerry viccelődött is vele a szombati műsorában, hogy a Jóbarátok készítőinek annyira megtetszett a sorozata, hogy úgy döntöttek, hogy megcsinálják ugyanazt csak csinosabb szereplőkkel. A sorozat pár éve került fel a Netflixre, mi éppen most kezdtük az utolsó évadot és az egyik legviccesebb szituációs komédiának tartjuk. Azt meg kell jegyezni, hogy szinkronosan valószínűleg nem jönnek át a poénok és a legtöbb szituáció nagyon Amerika-specifikus, ezért a Seinfeld főként csak az USA-ban lett népszerű.

A szombati show is nagyon jó volt, könnyesre nevettük magunkat a nagyjából egy órás műsoron. Persze egy stand-upról nehéz írni, ez tipikusan olyan, amit látni, hallani kell. A YouTube-on akad néhány rövid fellépés, amiből sejthető, hogy milyen egy önálló Jerry Seinfeld est.

A műsora ugyanabban a komplexumban volt, ahol pár hete Brad Paisley koncerten is voltunk, csak ez természetesen nem az arénában, hanem a színházban. Nagyon jól éreztük magunkat, jól szórakoztunk, megérte másfél órát autózni érte.

Ismét a Baxter Állami Parkban jártunk

Maine kétségtelenül az USA keleti részének legszebb és legvadregényesebb állama. Két fontos természetvédelmi területen igyekeznek megőrizni az állam nagyszerű adottságait, a vad tengerpart egy részét az Acadia Nemzeti Parkban, míg az állam középső részének erdős hegyvidékeit a Baxter Állami Parkban (térkép). Ez utóbbit már láttuk együtt is, valamint két éve egyedül is jártam itt természetfotózni, de eddig csak őszi színpompájában csodálhattuk meg ezt a kivételes helyszínt, így ideje volt már a zöldellő nyáron is megtekinteni. Néhány napot töltöttünk itt a múlt hétvégén, illetve a hét elején. Az időjárással nagy szerencsénk volt, végig sütött a nap, míg kellemes 25-26 fokos hőmérséklet fogadott bennünket.

Az első nap az északi bejáraton mentünk be a parkba, majd mintegy 70 kilométert autózva a murvás földutakon a déli bejáraton hagytuk el a területet. Közben természetesen több látnivalót is megtekintettünk. Az első túránkat a North Traveler Hegygerincen tettük. Itt nagyjából félúton megálltunk ebédelni. A szép kilátás mellett jól esett az előre elkészített gyulai kolbászos szendvics retekkel és paprikával. Ebéd után aztán továbbautóztunk a park déli irányába. A rázós utakon a normális 33-ról 25 PSI-ra leeresztett gumikkal elég kényelmes volt a közlekedés. A következő megállónk a Kidney Pondnál volt, ahonnan aztán elsétáltunk a gyönyörű Rocky Pondhoz relaxálni. Itt ugyanis senkivel sem találkoztunk, az egész környék csak a miénk volt.

180 fokos panoráma a hegygerincről

Az egész környék csak a miénk volt a Rocky Pondnál

A nap végére a park legfestőibb helyszínére, a Sandy Stream Pondhoz mentünk. Innen láthatóak Maine legnagyobb hegycsúcsai: a Mount Katahdin, a Hamlin Peak és a South Turner Mountain. Naplemente előtt értünk ide, így különösen szép oldalát mutatta a terület. Ami igazán izgalmassá teszi ezt a helyszínt, hogy a tó környékén jávorszarvasok élnek, így a szerencsések akár ezzel a hatalmas szarvasfajjal is találkozhatnak. Számos alkalommal jártunk már itt, a szerencse azonban eddig elkerült bennünket. Most azonban végre ránk mosolygott, amikor egy szarvastehén kisétált az erdőből egyenesen a tóba, hogy vízinövényeket legeljen. Nagyon nyugodt volt és mivel lassan és csendben mozogtunk, így több szögből is megfigyelhettük és lefotózhattuk.

180 fokos panoráma a Sandy Stream Pond partjáról

Másnap reggel a parkot a déli irányból közelítettük meg, hogy alaposabban is bejárjuk ezt a régiót. Első utunk a Katahdin-vízeséshez vezetett. Ez a túra része a híres Appalache Ösvénynek, amely végigvezet Amerika keleti részén. Az óriási Appalache-hegységet bejáró ösvény éppen ebben a parkban kezdődik a Mt. Katahdin csúcsán. A vízesés megtekintése után a Daicey Pondhoz mentünk túrázni. A tókerülő utunkon ismét házi szendvicset ebédeltünk, majd délután a Kis és Nagy Niagara-vízesésekhez sétáltunk. Természetesen ezeknek semmi közük az amerikai-kanadai határon található "igazi" Niagarához, de ezek az apróbb zuhatagok is jól néznek ki. Naplementére ezúttal is visszamentünk a Sandy Stream Pondhoz. Jávorszarvassal most nem találkoztunk, de a Maine-ben nagyon gyakori amerikai vörös mókusok jól elszórakoztattak. Számos példányt megfigyeltünk és kettőről még fotókat is sikerült készíteni. Az egyik példány egy gombával tömte a hasát, míg a másik egy tobozon falatozott éppen. Óvatosan megközelítve őket nem zavartatják magukat, csak a hasukkal vannak elfoglalva. Sötétedéskor a parkot elhagyva még gyorsan felpumpáltuk a gumikat, majd a fáradtságtól bedőltünk az ágyba és másnap az érkező esőt otthagyva hazajöttünk, és örültünk a szerencsénknek, ami ezt az utat kísérte.

Első drónrepülésem (többé-kevésbé)

Régóta lenyűgöznek a szép légifotók. Régebben ilyen fényképek készítéséhez valamilyen repülőgépet kellett bérelni, így ez elérhetetlen volt a többség számára. Modern megoldást a drónok jelentenek, amelyek már jó néhány éve az égbolt részei. A professzionális drónok azonban mindig is nagyon drágák és méretesek voltak, míg az apróbb és olcsóbb eszközöket inkább csak játékszerként lehetett használni. Az utóbbi időben azonban ez kezd megváltozni, különösen, amióta megjelent a legismertebb dróngyártó legújabb minidrónja, a DJI Mini 4 Pro. Mint a neve is utal rá, ez egy mini repülőeszköz, tehát 250g-nál könnyebb, így más törvények vonatkoznak rá, míg a Pro kifejezés a képességeire utal. Nemcsak a kamerája és a fotós, valamint videós beállításai alapján kiváló, de a repülési adottságai, biztonsági és automatizált módjai is korábban csak a nagy drónok között voltak elérhetőek. Olcsónak ugyan ez sem mondható, de még így is csupán harmada az ára a csúcsmodellekének, ezért néhány napja mi is beszereztünk egyet, hogy ahol lehetséges, a magasból is tudjunk képeket készíteni.

Az apró mérete könnyen szállíthatóvá teszi ezt a drónt és a kis tömege miatt nem szükséges regisztrálni az Amerikai Légügyi Hatóságnál (FAA). Aki viszont repülni szeretne Amerikában, annak el kell végeznie egy online biztonsági tanfolyamot. A sikeres teszt után azonnal meg is kaptam az igazolást, hogy repülhetek, így gyorsan ki is próbáltam a drónt a ház körül. A tervem az volt, hogy az első repülést rögzítem, azonban egy drónrepülésnél annyi mindenre kell figyelni, hogy elfelejtettem elindítani a kamerát, ezért az alábbi videón életem második repülése látható. A távirányító kijelzőjét is megörökítettem, hogy néhány beállítást és üzenetet is bemutassak. Ez a drón 3D-s akadályelkerüléssel is rendelkezik, ezért csipog folyamatosan a ház közelében. Mind a felszállásnál, mind a leszállásnál az automatikus módot terveztem használni, ezen landolásnál azonban a lépcső miatt úgy érzékelte, hogy nem lehet biztonságosan leszállni. Szabad szemmel viszont úgy ítéltem meg, hogy nem lesz gond, ezért átvettem az irányítást, így a videóban az első manuális landolásom látható. A repülés egyébként nagyjából öt percig tartott és többnyire a joystikok és a kameradőlés (gimbal) kezelését gyakoroltam, de azért összevágtam belőle egy rövid bemutatóvideót. Nagy élmény volt madártávlatból is látni a környékünket, így már csak emiatt is érdemes lehet megnézni ezt a közel 4 perces videót.

Új cikk az Állatvilágban: A hawaii barátfóka

Az Állatvilág magazin 2024/4. számában megjelent egy cikkem a hawaii barátfókák életéről. A barátfókák nagy kedvenceink voltak, amíg Hawaiin éltünk, és több Hawaiiról készült írásomban szerepeltek már, de ideje volt egy külön cikkben is bemutatni ezt a különös állatfajt. Természetesen ezt az írást is a saját fotóim illusztrálják. A  folyóirat kapható az újságárusoknál.

Az Amerikai Függetlenség Ünnepe

Ma van az Amerikai Függetlenség Napja, azaz az USA születésnapja. Számunkra azért különleges a mai nap, mert ez az első július 4, amit már amerikaiként ünnepelhetünk.

Amerika 1776-ban ezen a napon nyilvánította ki a függetlenségét a Brit Birodalomtól és ezáltal megszületett az ország, amely nem akarta, hogy királyok uralkodjanak rajta. A szabadság földjén a legfontosabb alapelv az lett, hogy mindenki egyenlő, még az ország vezetője sem áll a törvények felett. Sajnos éppen a napokban szűnt meg ez a közel 250 éves princípium, ami a leginkább szerethetővé tette ezt az országot. Bízunk benne, hogy soha többé nem kerül olyan gyalázatos bűnöző az ország élére, aki visszaélne a hatalmával, hogy még sokszor ünnepelhessük büszkén, hogy Amerikában élünk.