Maine kétségtelenül az USA keleti részének legszebb és legvadregényesebb állama. Két fontos természetvédelmi területen igyekeznek megőrizni az állam nagyszerű adottságait, a vad tengerpart egy részét az Acadia Nemzeti Parkban, míg az állam középső részének erdős hegyvidékeit a Baxter Állami Parkban (térkép). Ez utóbbit már láttuk együtt is, valamint két éve egyedül is jártam itt természetfotózni, de eddig csak őszi színpompájában csodálhattuk meg ezt a kivételes helyszínt, így ideje volt már a zöldellő nyáron is megtekinteni. Néhány napot töltöttünk itt a múlt hétvégén, illetve a hét elején. Az időjárással nagy szerencsénk volt, végig sütött a nap, míg kellemes 25-26 fokos hőmérséklet fogadott bennünket.
Az első nap az északi bejáraton mentünk be a parkba, majd mintegy 70 kilométert autózva a murvás földutakon a déli bejáraton hagytuk el a területet. Közben természetesen több látnivalót is megtekintettünk. Az első túránkat a North Traveler Hegygerincen tettük. Itt nagyjából félúton megálltunk ebédelni. A szép kilátás mellett jól esett az előre elkészített gyulai kolbászos szendvics retekkel és paprikával. Ebéd után aztán továbbautóztunk a park déli irányába. A rázós utakon a normális 33-ról 25 PSI-ra leeresztett gumikkal elég kényelmes volt a közlekedés. A következő megállónk a Kidney Pondnál volt, ahonnan aztán elsétáltunk a gyönyörű Rocky Pondhoz relaxálni. Itt ugyanis senkivel sem találkoztunk, az egész környék csak a miénk volt.
 |
| 180 fokos panoráma a hegygerincről |
 |
| Az egész környék csak a miénk volt a Rocky Pondnál |
A nap végére a park legfestőibb helyszínére, a Sandy Stream Pondhoz mentünk. Innen láthatóak Maine legnagyobb hegycsúcsai: a Mount Katahdin, a Hamlin Peak és a South Turner Mountain. Naplemente előtt értünk ide, így különösen szép oldalát mutatta a terület. Ami igazán izgalmassá teszi ezt a helyszínt, hogy a tó környékén jávorszarvasok élnek, így a szerencsések akár ezzel a hatalmas szarvasfajjal is találkozhatnak. Számos alkalommal jártunk már itt, a szerencse azonban eddig elkerült bennünket. Most azonban végre ránk mosolygott, amikor egy szarvastehén kisétált az erdőből egyenesen a tóba, hogy vízinövényeket legeljen. Nagyon nyugodt volt és mivel lassan és csendben mozogtunk, így több szögből is megfigyelhettük és lefotózhattuk.
 |
| 180 fokos panoráma a Sandy Stream Pond partjáról |
Másnap reggel a parkot a déli irányból közelítettük meg, hogy alaposabban is bejárjuk ezt a régiót. Első utunk a Katahdin-vízeséshez vezetett. Ez a túra része a híres Appalache Ösvénynek, amely végigvezet Amerika keleti részén. Az óriási Appalache-hegységet bejáró ösvény éppen ebben a parkban kezdődik a Mt. Katahdin csúcsán. A vízesés megtekintése után a Daicey Pondhoz mentünk túrázni. A tókerülő utunkon ismét házi szendvicset ebédeltünk, majd délután a Kis és Nagy Niagara-vízesésekhez sétáltunk. Természetesen ezeknek semmi közük az amerikai-kanadai határon található "igazi" Niagarához, de ezek az apróbb zuhatagok is jól néznek ki. Naplementére ezúttal is visszamentünk a Sandy Stream Pondhoz. Jávorszarvassal most nem találkoztunk, de a Maine-ben nagyon gyakori amerikai vörös mókusok jól elszórakoztattak. Számos példányt megfigyeltünk és kettőről még fotókat is sikerült készíteni. Az egyik példány egy gombával tömte a hasát, míg a másik egy tobozon falatozott éppen. Óvatosan megközelítve őket nem zavartatják magukat, csak a hasukkal vannak elfoglalva. Sötétedéskor a parkot elhagyva még gyorsan felpumpáltuk a gumikat, majd a fáradtságtól bedőltünk az ágyba és másnap az érkező esőt otthagyva hazajöttünk, és örültünk a szerencsénknek, ami ezt az utat kísérte.
