Az Acadia Nemzeti Park (térkép) a hozzánk legközelebbi amerikai nemzeti park. Tavalyelőtt már jártunk itt, amit akkor abban a reményben hagytunk el, hogy egyszer még visszatérünk ide. Ez most meg is történt és ezzel az Acadia lett az első nemzeti park az USA-ban, amit többször is meglátogattunk, valamint ez az első nemzeti park, amit már amerikaiként néztünk meg. Ezúttal két teljes napunk volt a terület bejárására. Mivel korábban a legismertebb látnivalókat már letudtuk, ezért most a park olyan részeit kerestük fel, amelyek reményeink szerint kevesebb embert vonzanak. Az is segített ebben, hogy még a főszezon előtt járunk, így a nagy tömegek még nem érkeztek meg. Az időjárással is óriási szerencsénk volt, hiszen indulás előtt még úgy tűnt, hogy ezúttal is esős időnk lesz, de szinte végig napsütés fogadott bennünket Maine-ben. A hőmérséklet ilyentájt még elég hűvös itt északon, ami ideális túraidőt jelentett. Ezt ki is használtuk és számos túraösvényt bejártunk. Először a Mount Desert Island keleti részén lévő mintegy 2.5 km hosszú Great Head Trailt vettük célba.
Ezt követően a Jordan-tóhoz mentünk. Itt ugyan már két éve is jártunk, és akkor az egyik hegyre fel is mentünk, de most inkább úgy döntöttünk, hogy körbesétáljuk ezt a gyönyörű fekvésű tavat. Az 5.5 km hosszú túra elején befaltuk az előre csomagolt gyulai kolbászos szendvicseket, majd energiától duzzadva nekivágtunk a túrának. Az ösvény nem volt túl nehéz, az első fele kavicsos út volt, a másikat pedig a mocsári élővilág megőrzése végett egyfajta emelt padlón lehetett megtenni. A túra végét aztán a közeli étteremben egy jól megérdemelt kávéval ünnepeltük meg.
A Jordan-tavat elhagyva átautóztunk a sziget nyugati részébe, ahol a híres Bass Harbor Lighthouse-t néztük meg. Ez egy híres fotós helyszín, mivel a lemenő nap fényében remek képeket lehet itt készíteni a világítótoronyról. A helyszín felderítése után elmentünk vacsorázni egy közeli étterembe, majd még jóval naplemente előtt visszaértünk, ám addigra már óriási tömeg tolongott a helszínen, így be kellett érnünk a délutáni (turista)képpel.
Másnap reggel felautóztunk a Cadillac-hegyre, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt a környékre. Itt idővel ugyan befelhősödött, de azért így is remek látványban volt részünk.
Ezután ismét nyugatnak vettük az irányt és egy kellemes tengerparti túrát tettünk a lighthouse közelében. A 2 kilométeres sétán élveztük Maine állam tipikusan sziklás parti látványát.
Délután pedig felmentünk a Beech-hegyen található tűzfigyelő toronyba. A kilátóhoz vezető túra nagyjából 3 km hosszú volt és a mostani parklátogatásunk legnehezebb, legtechnikásabb ösvényének bizonyult. A panoráma miatt azonban mindenképpen megérte felmászni ide.
A nap hátralévő részében elautóztunk a nemzeti park kevésbé ismert részébe, a Schoodic-félszigetre. Itt is sétálgattunk egy kicsit a tengerparton, a naplementés fotózás azonban ismét elmaradt, amit ezúttal a felhők akadályoztak meg. Összességében azonban nincs okunk panaszra, nagyszerűen éreztük magunkat az Acadiában.
