Az Amerikai Erdészeti Szolgálat fennhatósága alá tartozó nemzeti erdők a legideálisabb helyszínek természetfotós expedíciókhoz. A védett területeken nemcsak a vadvilág élhet zavartalanul, de szabadon lehet vadkempingezni is, így többnapos kiruccanásokra is van esély. Mivel nem kell szállást foglalni, így nem szükséges hetekkel, vagy hónapokkal előre tervezni, ami a kiszámíthatatlan időjárás miatt szintén nagy előny. Júliusban ismét egy ilyen kis miniexpedícióra mentem a vermonti Green Mountain Nemzeti Erdőbe (térkép), amit ezúttal videón is megörökítettem. A beszédmentes videóban úgy érzem, sikerült visszaadni egy ilyen kis kirándulás hangulatát: van benne némi terepi autózás, kempingezés, túrázás és persze sok-sok fotózás.
Egy kis kullisszatitkot elárulva, bevallom, hogy valójában két éjszakát töltöttem az erdőben, az első délutánon és reggelen főleg a videózásra koncentráltam, míg a másodikon már a fotózásé volt a főszerep. Mivel azonban tudtam, hogy a videóban nem akarom a két alkalmat külön bemutatni, ezért a híres Attenborough-i trükköt alkalmaztam, és másnap reggel is az előző napi inget vettem fel, hogy a videóban ne legyen zavar. A felvételek elkészülte után persze kicseréltem az inget egy tisztára. Egy ilyen miniexpedicíón nincs garancia a jó fotókra, és készítettem már jobb képeket is, de azért így sem lehetek elégedetlen. Íme a kedvenceim az útról:
Amerikai csíkosmókus |
Kanadai hód |
Napkelte a tavon |
Hűvös reggeli pára |
Jeges búvár |
Misztikus hangú madarak |