Ausztrál Road Trip 3 - Queensland északi partvidéke

Ausztrália legjellegzetesebb erszényes emlősei kétségtelenül a kenguruk, így természetesen alig vártuk, hogy ugrabugrászokkal találkozzunk a vadonban. Habár egész Ausztráliában előfordulnak, a számuk fokozatosan csökken. Mindenhol figyelmeztetőtáblákkal jelzik az utak mentén, és számos elütött példány jelezte, hogy valóban kenguruföldön vagyunk, azonban egy hétnek is el kellett telnie, mire volt lehetőségünk rendesen megfigyelni a górugrányokat. Nem hagytuk ki ugyanis az egyik legismertebb kengurus helyszínt, a Cape Hillsborough Nemzeti Parkot (térkép). Ez a hely messze földről híres a tengerparton élelmet kereső kenguruiról. Ennek megfelelően a kempingben óriási tömeg volt, de szerencsére mi előre foglaltunk egy kabint, így semmi akadálya nem volt a hajnali kengurulesnek. Az erszényesek ugyanis napkeltekor lemennek a partra falatozni az éjszaka partra mosott tengeri növényzetből, sőt a parkőrök még élelmet is raknak ki nekik, hogy a turisták ne távozzanak csalódottan. A kenguruk azonban vad állatok, amelyek szabadon mozognak, így nincs igazi garancia a látványra. Két reggelt is itt töltöttünk és az elsőn szerencsénk volt, hiszen számos szürke óriáskenguru és fürge wallaby lakmározott a tengerparton, így temérdek fotót készítettem róluk. Aligha lehet annál ausztrálabb képet elképzelni, mint ahogyan egy kenguru egy csodás strandon ugrál. Másnap is láttunk ugyan három wallabyt a parton, de azok még pirkadat előtt sietve távoztak, bizonyítva, hogy a természet még Ausztráliában is kiszámíthatatlan. A kenguruk azonban igencsak barátságosak voltak és az ott tartózkodásunk idején nem egyszer a kabinunk környékén is találkoztunk velük. A két nap során természetesen többfelé is túráztunk a parkban. Az egyik ösvényen egy magas kilátóból tengeri teknősöket is megfigyeltünk, és egy fenséges brahmin kányát is láttunk az öböl felett szárnyalni.

A zsebesugrókat magunk mögött hagyva, elindultunk a hegyekbe az Eungella Nemzeti Parkba (térkép). Elvileg ez a legjobb hely Ausztráliában, ahol kacsacsőrű emlőssel lehet találkozni a vadonban. Sajnos azonban nem volt szerencsénk a szőrös-csőrössel, de azért így is élveztük a szép őserdőben töltött időt. Láttunk itt más állatokat, mint amilyen az ausztrál kígyónyakú madár, ami közeli rokona a Floridában élő fajnak, mindenféle teknősök úszkáltak a vízben, vagy napoztak a farönkökön, és látványos epifiton (fán lakó) növényeket is megfigyeltünk. A legfeltűnöbb a szarvasagancs páfrány volt, ami teljesen körülölelte az otthonául szolgáló fatörzset.

Az erszényes és tojásrakó emlősökön kívül is élnek Ausztráliában izgalmas állatok. Az egyik legkülönösebb a sisakos kazuár. Ez egy óriási röpképtelen madár, ami a dinoszauruszokra emlékeztet. Ausztrália északi régiójában fordul elő, és magasan szerepelt azon állatok listáján, amiket mindenképpen látni szerettünk volna ebben az országban. Az út megtervezése során találtam egy helyet, ahol különösen jó esély van találkozni ezzel az ősi madárfajjal. Ez a terület az Etty Bay Beach (térkép), ami az egyik legszebb partszakasz Queensland északi régiójában, hiszen egy csodálatos őserdő ölelésében fekszik. A megérkezésünk után alig egy órát vártunk és meg is érkezett a partra egy szépséges tojó madár, amit aztán alaposan körbefotóztam. Azt tudni kell a kazuárról, hogy ezt tartják a világ legveszélyesebb madarának. Hatalmas karmaikkal valóban képesek súlyos sérülést okozni, vagy akár meg is tudnak vele ölni egy felnőtt embert, de a halálos támadások ritkák. A történelem során két ismert esetről tudunk, amikor egy ilyen madár végzett egy emberrel. A legtöbb támadás akkor történik, amikor az emberek etetni próbálják őket, vagy a madarak élelemre számítanak az emberektől. Ha valaki kellő odafigyeléssel közelít hozzájuk, akkor nem olyan veszélyesek, mint sokan gondolják. Ha azonban egy kazuár pont arra akar menni, ahol vagy, akkor jobb, ha arrébb állsz az útjából. Az egyik fotón Gabi jól elkapta a pillanatot, amikor éppen úgy döntöttem, hogy utat adok a madárnak. Hogy teljes legyen a dinoszaurusz-szerű élmény, találkoztunk még egy másfél méteres tarka varánusszal is. Még csak az utunk első szakaszánál jártunk, máris életreszóló élményeket szereztünk Ausztráliában.

Ausztrál Road Trip 2 - autózás a keleti parton

Az ausztrál road tripünk második napján már el is hagytuk Sydney-t, hiszen elsősorban nem városnézőbe jöttünk erre a távoli kontinensre. A hatalmas metropolisztól csupán két órányira található a Blue Mountains Nemzeti Park (térkép). Itt nem sok időt töltöttünk, csak a leglátványosabb kilátónál álltunk meg és már indultunk is tovább északra. A repülőgépen ugyanis sajnos elkaptunk valami nyavaját, ami mostanra jelentkezett, így a következő pár napra jellemző volt, hogy csak rövid ideig nézelődtünk az úticélként kiválasztott helyszíneken.

A következő állomás a Lamington Nemzeti Park volt (térkép). Ez már nem Új-dél-Walesben, hanem egy másik államban, Queenslandben található. Itt egy remek szálláson két napot is eltöltöttünk és végre volt szerencsénk néhány tipikus ausztrál állattal is találkozni. Egyik este láttunk egy úton áthaladó koalát, igaz, végül csak hetekkel később sikerült fényképen is megörökíteni Ausztrália legismertebb jelképét. A helyi madárvilág azonban igencsak barátságosnak bizonyult, így a fényképezésük nem okozott nehézséget.

Hangulatos szállás Canungra városában

Itt ettük a legfinomabb reggelit friss gyümölcslével

Ausztrál királypapagáj

Utunkat folytatva, Brisbane-ben meg sem álltunk, hanem egyenesen Tin Can Bay felé vettük az irányt (térkép). Ez egy hangulatos tengerparti kisváros, ami leginkább a delfinjeiről híres. Évtizedekkel ezelőtt egy helyi halász talált egy sérült delfint a part közelében. A jószívű ember hallal kínálta a delfint, hogy megerősödjön és visszatérhessen a nyílt tengerbe. Miután a delfin felépült, később visszajött a társaival a könnyű halreggeli reményében. A halász pedig nem tudott ellenállni a kedves állatoknak, így azok teljesen megszokták az etetést. A delfinek utódai azóta is visszajárnak minden reggel a mára turistalátványossággá vált hajnali etetésre. Mi is látni akartuk ezt az érdekesnek ígérkező eseményt, így kora reggel ott voltunk a parton, ahol az emberek halakkal várták a delfineket. Mivel vad állatokról van szó, ezért kiszámíthatatlan, hogy mikor érkeznek, de szerencsénk volt és láttuk őket a megadott időpontban.

Itt is remek szállásunk volt

Szakemberek felügyelik a delfinetetést

Turisták hada kelt korán ...

... hogy lássa a delfinek táplálkozását

Keleti púposdelfinek

Ahogyan egyre északabbra haladtunk, úgy a korábbi szubtrópusi, főként eukaliptuszból álló erdőket fokozatosan felváltották a trópusi őserdők. A városok is egyre ritkábban érték már egymást és a Mount Archer Nemzeti Parkban (térkép) megérkeztünk végre a trópusi Ausztráliába. Az Archer-hegy dzsungelében sikerült megfigyelni és lefotózni a talegallatyúkot, valamint a világ legnagyobb jégmadarát, a kacagójancsit, vagy más néven kacagó kokaburát. Ez az erdei életmódot folytató jégmadár a nevét a hangos nevetésre emlékeztető hangja miatt kapta. A talegallatyúk pedig a viselkedése miatt érdekes, hiszen hatalmas költődombokat készít és ebben kelteti ki a tojásait. A költődombban lévő bomló növények ugyanis hőt termelnek, a madár pedig képes szabályozni a domb hőmérsékletét azáltal, hogy elkapirgál belőle, ha túl meleg lenne, vagy hord még rá, ha nem elégséges a hőmérséklete a tojásai számára. A makacsul kitartó betegség ellenére lassan kezdtük érezni, hogy beindul ez az ausztrál road trip.

Ahogy ritkulnak a városok, gyérebb a forgalom is

Számos pihenő teszi kellemessé a hosszú utazást

Mount Archer Nemzeti Park

Vadles a lombkrorona-sétányon

Kacagó kokabura

Utazás Ausztráliába - Sydney

Szeptemberben és októberben öt hetet töltöttünk Ausztráliában, amivel egy gyerekkori álom teljesült. A hatalmas déli kontinens régóta lenyűgözött a csodás tájaival és a páratlan élővilágával, különösen az itt őshonos erszényes emlősök ragadták meg a fantáziámat. Mivel szerencsére Gabi is szereti a természetben megfigyelni a vadállatokat, így amikor az ötéves munkaviszonya után lehetősége volt egy hat hetes fizetett szabadságra, úgynevezett szabbatikálra menni, nem volt kérdés, hogy hová menjünk. Az úticél természetesen Ausztrália volt. Mivel ez egy soha vissza nem térő alkalomnak ígérkezett, ezért "mindent" látni akartunk és úgy döntöttünk, hogy egy nagy autós körutat teszünk a kontinensen. Ausztrália azonban hatalmas, így értelemszerűen ennyi idő nem volt elég, hogy az egész országot bejárjuk. Sikerült viszont egy olyan utat szerveznünk, amiben minden fontosabb ausztrál látnivaló benne volt, ami minket érdekelt. Sydney-be érkeztünk, ahol csupán egy napot töltöttünk, majd elindultunk a bérelt autónkkal észak felé. Két hetünk volt, hogy Cairnsbe érkezzünk. Útközben számos nemzeti parkot megnéztünk, majd Cairnsből kihajóztunk a Nagy Korallzátonyhoz. Másnap átrepültünk Darwinba, ahol béreltünk egy négykerékhajtású kempingjárgányt és két hét alatt átszeltük vele az ausztrál sivatagot. Az utunk végső szakasza Adelaide-ben kezdődött, ahol lecseréltük a kalandverdát egy normál bérautóra és tíz nap alatt visszamentünk vele Sydney-be. Összesen 11000 kilométert vezettünk Ausztráliában, ami óriási kaland volt, és végül elmondhatjuk, hogy láttunk mindent, amit akartunk a Déli Földön.

A nagy ausztrál körutat szeptember végén kezdtük Sydney-ben (térkép), ami a kontinensnyi ország legismertebb városa, ezért mi is látni akartuk. Természetesen kihagyhatatlan látnivaló itt a Sydney-i Operaház. Az operaházat a legjobban talán a város másik híres látnivalójáról, a Harbor Bridge-ről lehet megtekinteni. A hídon átsétáltunk az öböl tulsó partjára, majd közelről is megnéztük az operaházat, végül átmentünk a szomszédos botakinuskertbe, hogy teljessé váljon a neves épületekről alkotott kép. A környéket elhagyva lementünk a szintén jól ismert Bondi Beachre. Ez kétségkívül Sydney legszebb strandja, bár a szeptemberben kezdődő tavasz miatt a fürdésre még csak kevesen vállalkoztak ilyenkor. Van azonban itt egy csodás partmenti sétaút is, amit a lemenő nap fényében élveztünk, hogy igazán látványosan kezdődjön ez a nagy utazás. Az estét végül egy remek étteremben zártuk, ahol a házassági évfordulónkat is megünnepeltük.

Elnökválasztás 2024

Amerika a modern demokrácia őshazája, a legidősebb demokratikus ország. Talán az egyetlen nemzet, ahol soha nem volt uralkodó, hiszen a létrejöttét éppen a brit királytól való függetlenségével vívta ki. Az amerikai állampolgárság egyik legfontosabb velejárója pedig, hogy részt vehetünk a demokrácia alakításában. Rendkívül jó érzés, hogy életünkben először szavazhattunk az amerikai elnökválasztáson. Az USA demokratikus folyamatai azonban nagyon sokrétűek, bonyolultak és helyenként éppen a demokrácia korából eredően kissé elavultak. Az viszont tény, hogy itt a legtöbb köztisztviselői pozíciót az emberek szavazata alapján töltenek be. Amerikában szinte minden évben van valamilyen választás. A legfontosabb kétségkívül az amerikai elnök megválasztása négyévente. Egy érdekes és egyértelműen idejétmúlt elektori rendszert alkalmazva a szavazók tulajdonképpen arról döntenek ilyenkor, hogy az államuk melyik elnökjelöltre szavazzon. Előfordulhat azonban, hogy az elektori győzelem nem tükrözi az ország többségének az akaratát, ahogy történt ez 2000-ben és 2016-ban is. Az elnökválasztáson túl az alsóház képviselőire is lehet ilyenkor szavazni, hiszen az ő mandátumuk csupán két évre szól. A szenátorokat viszont hat évre választják, így az rendre változik, hogy melyik államban lehet az elnökválasztással egy időben szenátorra is voksolni. Itt Connecticutben az egyik szenátori székre is szavazhattunk ma. Az országos választáson túl még az állam parlamentjének az összetételére is volt lehetőségünk szavazni, valamint egy bírói szék is megüresedett, így ezúttal bírót is választottunk. A demokratikus folyamatoknak azonban még ezzel sem volt vége, hiszen állami népszavazást is tartottak Connecticut Alkotmányának a módosításáról, itt ugyanis természetesen még erről is a nép dönt. A demokrácia az Amerikai Egyesült Államok egyik legfontosabb intézménye, ezért mi értelemszerűen olyanokra adtuk le a szavazatunkat, akik ennek a megóvását, az Amerikai Alkotmány betartását és az ország előbbrevitelét tűzték a zászlajukra az értelmetlen múltbarévedés és az autokratikus tervek helyett. "A great democracy has got to be progressive, or it will soon cease to be either great or a democracy" - Theodore Roosevelt