Sapsucker Woods

Amerika, de talán a világ legnevesebb ornitológiai kutatóközpontja a Cornell Egyetemen található, ami a közeli Ithacában van. A madártani intézet azonban nem a városban, hanem Ithaca határában fekszik a Sapsucker Woods nevű erdő közepén. Az erdő a nevét az itt élő cukorharkályokról (sapsucker) kapta. Ez a kis védett terület szabadon látogatható és különösen a madarászok számára nyújt látnivalókat. Tegnap meg is néztük az ezúttal kissé csonka magyar csapattal és egy jót kirándultunk az erdővel övezett tó körül.

Fillmore Glen State Park

Az elmúlt szombaton ismét együtt kirándult az egész magyar banda. Ezúttal a Fillmore Glen State Parkban töltöttünk egy kellemes délutánt, ami az egyik legszebb hely a Finger Lakes régióban. Nevét az USA 13. elnöke után kapta, ugyanis Millard Fillmore a közelben született. Az idő eleinte nem volt kegyes hozzánk, így az uzsonna elkészítése közben megáztunk egy kicsit. Uzsira egyébként szalonnát sütöttünk és amerikai módra virslit a hot-doghoz. Később azonban szerencsére kitisztult az idő, így az eredeti tervünknek megfelelően végigsétáltunk az egyik túraútvonalon a völgyben (a glen völgyet jelent). A szurdok mélyén egy kis patak folyik, ami a sziklás aljzatnak köszönhetően rengeteg gyönyörű vízesést alkot. A néhány kilométeres túra után aztán ismét csak jól esett bedobni néhány hot-dogot, amit már rutinosan készítettünk el és annyira belejöttünk, hogy egészen késő éjszakáig maradtunk.

Long Island

Vasárnap délután, befejezve a New York-i kiruccanást, áttelepültünk Long Islandre. A „Hosszú-sziget” New Yorktól keletre található, mintegy 190 km hosszan nyúlik bele az Atlanti-óceánba. Tulajdonképpen a szigeten található még a New Yorkhoz tartozó Queens és Brooklyn is, de többnyire a sziget többi részére mondják, hogy „Long Island” és ez New York lakóinak kedvenc hétvégi pihenőhelye. Természetesen egy Days Inn motelben szálltunk meg, hogy újra elkezdjük gyűjteni a pontokat. Miután elfoglaltuk a szállást, kocsiba ültünk és elmentünk a Fire Island-re. Ez a sziget Long Islandtől délre található, kb. 50 km hosszú és mindössze 2-300 m széles. A két végén lehet bejutni a szigetre egy-egy hídon, majd le kell parkolni a kocsit, mert a szigeten csak a lakóik közlekedhetnek autóval. Ezen a szigeten végre kipróbáltuk, hogy milyen az Atlanti-óceán vize és kicsit megáztattuk a lábainkat. Ezt követően sétáltunk egyet a közeli természetvédelmi területen és megnéztük a naplementét.

Hétfőn reggel kijelentkeztünk a motelből és elindultunk hazafelé. Útközben még leugrottunk a Long Beachre és tettünk egy rövid sétát a parton. Az út hosszú volt hazáig, de a sokszínű kalandok után kellemesen feltöltődve értünk haza, hogy másnaptól újult erővel vessük magunkat a hétköznapokba.

New York sokadszor 2. - B&H Superstore és Andre Kávézója

Vasárnap folytattuk a sokadik New York-i kirándulásunkat, sétáltunk egy kicsit a környéken és elmentünk a világ legnagyobb fotósboltjába, a B&H Photo-ba. A cég nagyon profi webáruházával már évekkel ezelőtt kapcsolatba kerültem. Nem csak a gyorsaság és a megbízhatóság jellemző rájuk, de az áraik is etalonnak számítanak. Több dolgot is rendeltem már tőlük, legutóbb éppen egy új fényképezőgépet, de most végre volt alkalmam megnézni a híres B&H Photo Superstore-t is. Az üzlet Manhattan szívében található, így már a környék is különleges, de a méretei teszik igazán impozánsá. A kétszintes üzlet elfoglalja a 9-es sugárút 33. és 34. utcák közötti részét. Gyakorlatilag mindenféle fotós, videós, hangtechnikai és számítógépes termékből van készletük és bármi kipróbálható, kézbe vehető, ha pedig kérdésünk van, akkor számíthatunk a szakértő válaszra. Vettem is néhány dolgot az új fényképezőgépemhez, de az üzletben csupán nézelődni is nagy élmény, olyan, mintha egy modern múzeumban bolyonganánk.

Délben aztán felkerestük az egyik New York-i magyar éttermet. Andre Kávézója nagyon aranyos hely, mindenféle magyar relikviákkal díszítve. Természetesen a felszolgálók is magyarok. Annak ellenére, hogy otthon (Syracuse-ban) szinte mindenféle magyaros ételt el tudunk készíteni, azért nagy örömmel böngésztük a csupa magyar ételt tartalmazó étlapot és végül hortobágyi húsos palacsintát ettünk, majd desszertnek krémest és Rigó Jancsit.

Délután még csavarogtunk egy kicsit a Central Parkban, hiszen ha New York-ban vagyunk, akkor a Times Square-hez hasonlóan ez is kihagyhatatlan helyszín, majd búcsút intettünk a városnak és átköltöztünk Long Island-re, de erről majd egy külön posztban lesz szó.

New York sokadszor 1. - Az Oroszlánkirály a Broadwayen

Amerikában május utolsó hétfője ünnepnap. Ez a nap a Memorial Day, amikor az amerikaiak a különböző háborúkban elesett katonákra emlékeznek. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy a hosszú hétvégét New Yorkban töltjük. Ez már a sokadik kirándulásunk volt New York-ban, így a megszokottól némileg eltérő programokat terveztünk.

Szombaton délelőtt indultunk és kora délután már el is foglaltuk a szállásunkat Manhattan szívében. A Wyndham Rewards programhoz tartozó Days Inn láncolathoz való hűségünk meghozta a jutalmát, ugyanis a korábban eltöltött éjszakákért járó pontokat most beváltottuk és ingyen szálltunk meg a híres New Yorker Hotelben. A szobánk a 32. emeleten volt az Empire State Building-re néző kilátással, de a lényeg, hogy Manhattan közepén található, így egy könnyed sétával bárhova eljuthattunk, ahova szerettünk volna. Például a Time Square-re, ami az egyik kedvenc helyünk a Nagy Almában, ami, mint mindig, most is nagyon zsúfolt volt. Jól esett azonban kicsit újra érezni a lüktetést a városban, amely soha nem alszik.

Este színházba mentünk a Broadway-re. Régóta terveztük már, mert szeretünk színházba járni és egy Broadway Musical-t egyszer mindenképpen látni kell. A Minskoff Színházban néztük meg az Oroszlánkirályt. A darab lenyűgöző volt, nem lehet szavakba önteni, ezt tényleg látni kell. A színházat még a délutáni sétánk során megörökítettük, mert tudtuk, hogy este nem lehet fényképezőgépet bevinni. Az első képen a Time Square felől látható, majd pedig a főbejárat.

Másnap aztán újabb érdekes programok vártak ránk, de ez már Gábor területe lesz.

Csoportos kirándulás a Montezumában

Januártól újabb taggal, Gergővel bővült a kis magyar csapatunk. Gergő is a munkacsoportunkba érkezett posztdoktori ösztöndíjjal. Nem sokat látott még a környékből, ráadásul megrögzött madarász, ezért a hétvégén megmutattuk neki a pár hete felfedezett Montezuma Vadrezervátumot. Természetesen a többiek sem akartak kimaradni a buliból, így két kocsival vágtunk neki a kalandnak. Szűkösen ugyan egy kocsiban is elfértünk volna, de a wildlife drive-on így kényelmesebben tudott mindenki nézelődni.

Vadfotózás a Montezumában

Amióta megérkezett a tavasz, néhányszor volt lehetőségem kimenni természetfotózni. Az úti cél minden esetben a Montezuma vadvédelmi terület volt, amit még egy áprilisi kiránduláson fedeztünk fel. Ez egy nagyjából 2800 hektár területű mocsaras térség, kiterjedt nádassal és benne gazdag élővilággal. A környék főként a madárvilágáról nevezetes. A nádasokban elhelyezett megfigyelőhelyeken túl, a helyszín érdekessége az úgynevezett wildlife drive. Ez egy körülbelül 6 km hosszú murvás út, ami keresztülvezet a mocsaras vidéken és nagyszerű lehetőséget ad a madarak megfigyelésére és fényképezésére. Az autó ugyanis remek leshelyet ad, az állatok általában nem félnek tőle, amíg nem száll ki az ember. Az ajtóra egy babzsákot helyezve, majd arra a fotófelszerelést, kevés mozgással és stabil helyről lehet fényképezni az állatokat. Az út mentén a leggyakrabban a pirosvállú csirögével lehet találkozni, amint nádszálakon, vagy bokrok ágain dalol. A tó vize pedig hemzseg a ludaktól és a récéktől, míg a kevésbé mély vizekben partimadarak keresik a táplálékukat. Igazi madárparadicsom ez a hely. Az erdő közelében túrázva az egyik alkalommal még egy rókacsaládot is felfedeztem A kis rókák nem nagyon féltek tőlem, ezért nem volt nehéz lefotózni egy vakarózó rókakölyköt.

Albany 2. - Városnézés

A hétvégi kirándulásunknak Albany-ban ugyan szombaton voltak a fő programjai, de ha már itt jártunk, akkor a város fontosabb nevezetességeinek a megtekintését sem hagyhattuk ki. Vasárnap reggel szerencsére ismét nagyszerű időt fogtunk ki, ami remek lehetőséget biztosított, hogy megnézzük a várost. Albany egyébként nem nagy város, körülbelül százezren laknak itt, így nagyon kellemes hangulatú, tágas és egyáltalán nem zsúfolt utcákon sétálhattunk. A mindenfelé virágzó cseresznyefák csak még kellemesebbé tették a városnézést, amelynek során megnéztük New York állam törvényhozási épületét, a Kapitóliumot (nem összekeverendő a DC-ben lévő Kapitóliummal!) és az Állami Oktatás épületét is. Van egy különleges formájú épület, A Tojás épület (The Egg Building), ami ugyancsak kihagyhatatlan látnivaló New York állam fővárosában. Egyébként művészeti előadásoknak szokott otthont adni. Végezetül ebéd után még lementünk a Hudson-folyó partjára, de az idő sajnos gyorsan elromlott, így kicsit korábban, mint terveztük, de összességében szép emlékekkel indultunk haza.

Albany 1. - Tulipán Fesztivál és Tommy Emmanuel koncert

A legtöbben úgy hiszik, hogy New York állam fővárosa biztosan New York, pedig valójában Albany az. Albany egy kicsit több, mint 200 kilométerre fekszik Syracuse-tól keletre és nagyjából ugyanennyire található New York-tól is csak éppen északi irányban. Tehát nincs túl messze tőlünk, de eddig valahogy mindig kimaradt a programból. Most azonban egy kellemes hétvégét töltöttünk az államunk központjában. Kettős apropója volt a mostani kirándulásunknak, az egyik az ilyenkor megrendezésre kerülő Tulipán Fesztivál, a másik pedig a szombat esti Tommy Emmanuel koncert volt.

Szombaton délelőtt indultunk és délre már Albany-ban is voltunk. A szállásunk a szokásos kellemes minőséget hozta, hiszen a kedvenc hotelláncunk egyik helyi tagjában volt. Délután megtekintettük a híres Tulipán Fesztivált, amit a város holland alapítóinak a tiszteletére szoktak megrendezni. Albany egyike a legidősebb amerikai településeknek, hiszen 1614-ben alapították. A Tulipán Fesztivál 1949 óta minden tavasszal megrendezésre kerül a Washington Parkban és fantasztikus látványt nyújt, különösen, ha ilyen szép idő várja a látogatókat. Egész délután a gyönyörű virágok között sétálgattunk, nagyon jól éreztük magunkat, amit csak fokozott, hogy találtunk egy sátrat, ahol magyar(os) palacsintát (angolul crepe) készítettek. Én a klasszikus fahéjas palacsintánál maradtam, Gabi azonban nem vacakolt és az epres-banános-csokis változatot kóstolta meg.

Az esti program Tommy Emmanuel koncert volt. Tommy egy ausztrál gitárművész. A bátyjával együtt az idén ünnepelték zenész pályafutásuk 50. évfordulóját, ami elég szép eredmény, tekintve, hogy Tommy idén lesz 56 éves. Erre az alkalomra egy különleges műsort állítottak össze. Pár éve már volt szerencsénk részt venni Tommy önálló debreceni koncertjén is, de most a két testvér együtt adott egy fergeteges műsort. Sajnos felvétel nem készült róla és a neten sem könnyű jó minőségű Tommy Emmanuel koncertvideóra bukkanni, ezért ízelítőül itt a Tedx-en tartott előadása, amelyben bemutatja, hogy hogyan működik az ő (általában) egyszemélyes zenekara.