Repülni nem igazán szeretünk, autózni viszont annál inkább, ezért Svájcból a bérelt kocsival mentünk Magyarországra. Pontosabban Bécsben adtuk le a járgányt, ahol a család várt, így onnan már velük mentünk haza. Két hetet töltöttünk otthon, a program pedig szokás szerint most is sűrű volt. Igyekeztünk a családjaink és a barátaink többségével is találkozni, sőt még némi kirándulásra is volt időnk. Elmentünk például Tihanyba. A Balaton mint mindig, most is nagyon szép volt. Én Sopronba is elautóztam, ahol 25 éves osztálytalálkozónk volt az Erdészeti és Faipari Szakközépiskolában. Másnap betértem a Fertő-Hanság Nemzeti Parkba, ahova soproni diákként rendszeresen jártam madarászni és a természetfotós szárnyaimat próbálgatni. Bár ügyesen helyezkedve és célozva most is sikerült pár hangulatos képet készítenem, ami a park régi emlékét idézte, de sajnos a kedvenc helyszíneim nagy része mára megszűnt. Debrecen felé haladva szokás szerint megálltunk a Hortobágyi Nemzeti Parkban is, ami szerencsére még ugyanolyan remek helynek tűnik, mint mindig. A sors úgy hozta, hogy a huszadik házassági évfordulónkat éppen Debrecenben töltöttük, ezért úgy döntöttünk, hogy az ünneplés jegyében az egyik kedvenc esküvői fotónkat megismételjük az Egyetem Főépületénél. Az otthon töltött két hét ezúttal is fárasztó volt, de összességében most is jól éreztük magunkat.
