Parker Woodland Vadrezervátum - Rhode Island

Többször jártunk már a szomszédos Rhode Islanden, igaz, főleg csak átutazóban, vagy más kirándulások részeként. Emiatt régóta terveztünk már egy célirányos Rhode Island-i kiruccanást. A választásunk a Parker Woodland Vadvédelmi Rezervátumra esett (térkép).

Ez a park elég közel van ahhoz, hogy egy nap alatt megjárjuk, már csak a megfelelő időjárásra kellett várni, hiszen közel négy hónapja minden hétvégén esett az eső. A múlt hétvége azonban végre száraz időt hozott, ezért nem volt akadálya a túrázásnak. Előre készítettünk szendvicseket, hogy az erdőben ebédelhessünk, és amint megérkeztünk, bevetettük magunkat a rengetegbe. A parkot keresztül-kasul bejártuk, összesen nagyjából 10 kilométert sétáltunk a fák árnyékában. Békákkal, madarakkal, szarvassal és csíkos mókussal is találkoztunk, és egy patak kristálytiszta vizében még egy rákot is sikerült megfigyelni. Jól éreztük magunkat és örülünk, hogy végre igazán kipipálhatjuk ezt az államot is.

New York barátokkal

Számtalanszor jártunk már New Yorkban: családdal, kettesben, múzeumlátogatáson, hivatalos ügyben, barátos körutazáson, Broadway-előadáson, fotós szaküzletben, karácsonyi időszakban, nyáron piknikezve, valamint különféle filmes helyszíneket is felkeresve. Egy dolog azonban eddig mindig kimaradt, sosem néztük meg a várost egy felhőkarcoló kilátójából. Ezért, amikor régi barátném egy kollégájával New Yorkban vakációzott, egy napra mi is csatlakoztunk hozzájuk, hogy megmutassuk nekik a Nagy Almából azt, amit mi szeretünk benne a legjobban, valamint lefoglaltunk egy "csúcstalálkozót" is a Vanderbilt épületben. Kora reggel találkoztunk a Grand Central Terminalnál, ami ezúttal is lenyűgöző volt.

A híres vasútállomásról aztán átsétáltunk a város egyik legújabb felhőkarcolójába, a 2020-ban átadott, 427 méter magas One Vanderbilt épületbe. A kilátással azonban nem volt szerencsénk, hiszen esős-ködös idő fogadott minket. A létesítmény kilátója azonban önmagában is érdekes a rengeteg tükörrel és üveggel, valamint az üvegpadlós kilépőjével, ahol a 92-ik emeleten 324 méteres magasságban "lebeghettünk" a Madison sugárút fölött. Az épületben lévő fixen elhelyezett fényképezőgépekkel néhány csoportkép is készült rólunk, a bejáratnál készült fotót aztán különféle hátterekkel is meg lehetett vásárolni.

A Vanderbiltből gyalog mentünk át a kedvenc étteremláncunkba ebédelni, hogy a bárataink is belekóstolhassanak az amerikai életbe. Ezután kellemesen jóllakva elmetróztunk a Central Park déli sarkához, hogy a kedvenc New York-i szórakozásunknak hódolhassunk. Az eső szerencsére elállt, de igazi piknikre így sem vetemedtünk, cserébe egy jelentős részét bejártuk a világ talán legkülönösebb parkjának. A kellemetlen, szomorkás idő ellenére is úgy érezzük, hogy sikerült valamit átadni Katának és Dalmának a rendkívüli New York-i életérzésből.