Kelet Kanada Road Trip 2. - Prince Edward Sziget

A kanadai nyaralásunk fő célja a Prince Edward Sziget meglátogatása volt (térkép). Főként a legkisebb kanadai tartomány természeti látnivalói vonzottak, de ha már ott voltunk, akkor nem hagyhattuk ki az irodalmi és filmes helyszíneket sem, amelyek nemzetközileg is ismertté tették a szigetet. Itt született ugyanis Lucy Maud Montgomery, a híres kanadai írónő, akinek a legismertebb regénye az Anne a Zöld Oromból (Anne of Green Gables) ezen a szigeten játszódik. A történet egy árva kislányról, Anne Shirley-ről szól, akit egy középkorú házaspár fogadott örökbe, akik egy farmon éltek a kitalált Avonlea városában. A könyvet legalább 36 nyelvre fordították le és Montgomery hét folytatást is írt hozzá. A novellákból filmsorozat is készült (magyarul Anna), amelynek számos jelenetét a Prince Edward Szigeten forgatták.

 

De kezdjük az utazásunk elején. New Brunswickból komppal, vagy egy nagyjából 12 kilométeres hídon lehet bejutni a szigetre. Mi a hídon mentünk és késő este érkeztünk meg a szállásunkra. A hotelünk pedig a Váratlan Utazás című sorozatból ismert "Fehér Homok Szálló" volt, aminek a valódi neve Dalvay by the Sea. A Váratlan Utazás (eredetiben Road to Avonlea) szintén LM Montgomery munkái alapján készült és egyfajta folytatása Anne Shirley történetének. Íme az ötödik szezon nyitánya, amelynek első jelenete éppen a szállodában játszódik.

 

A hagyományőrzés miatt az épület megőrizte viktoriánus kori jellegét, hiszen a szobákban nincs tévé, hűtő, kávéfőző és egyéb modern eszközök. Igazán korhű élmény volt itt tölteni pár éjszakát, amit azonban kifejezetten élveztünk. Az első nap aztán megnéztük a Zöld Orom (Green Gables) nevű farmot is. Ma már ez a 19. századi létesítmény is Országos Történelmi Épület. A könyvet inspiráló ház eredetileg az írónő rokonaié volt és a történet szerint itt nőtt fel Anne. A ház belülről is megtekinthető és természetesen ajándékbolt is van hozzá. A környékén pedig kisebb túrákat tehetünk Anne kalandjainak egyéb helyszíneihez, mint a Szerelmesek sétánya és az Elátkozott erdő. Végül megnéztük a korhű házakból álló Avonlea falut, amelyekben jelenleg különféle boltok és éttermek találhatóak.

A történelmi szálloda és a Green Gables is része a Prince Edward Sziget Nemzeti Parknak (térkép). Az irodalmi és filmes emléktúra után a park természeti adottságait is megtekintettük. A három elkülönülő szakaszból álló parkot 1937-ben létesítették, hogy megóvják a sziget északi partjának legszebb homokdűnéit, tengerpartjait és a sós-, valamint édesvízi élőhelyeit. A szállodánk a középső részben helyezkedett el, ezért itt kezdtük a felfedezést. Napkelte után egy kis tavi túrával rákészültünk a többi kirándulásra, majd bejártuk a park ezen régióját. Természetesen a nemzeti parkban is akadnak a sziget egészére jellemző történelmi világítótornyok, amelyek közül a legkisebbet néztük meg, amely mindössze 8,2 méter magas. Ezt követően átmentünk a park nyugati részébe, ahol számos túraútvonalon barangoltunk, valamint végigautóztunk az egész sziget talán legszebb vörös sziklás tengerpartján. Végül kiválasztottunk egy helyet, ahol változatos sziklaformák között megvártuk a naplementét. A távolban láthattuk a híres MacKenzies Brook Sea Arch maradványát is, amit a Nicole hurrikán rombolt le tavaly novemberben. Ez volt az a hurrikán, ami miatt visszafordultunk a tavalyi floridai road tripünkön.

További természetfotók és közeli nézet a leomlott boltívről a honlapomon

A második napunkra a sziget körbeautózása volt a terv. Kelet felé indulva először megnéztük a nemzeti park harmadik régióját is, majd tovább haladva elértük a legkeletibb ponton található világítótornyot. Ez a torony 1867-ben épült és még ma is működik. Innen a főváros felé vettük az irányt. Pont délben érkeztünk Charlottetownba (térkép), így megkóstoltuk a híres lobster rollt, ami egy speciális rákos szendvics. Itt aztán még sétáltunk egy kicsit az egyik közeli parkban, majd elindultunk nyugat felé. A következő célpont a Seacow Head Világítotorony volt, ahol számos jelenet játszódott a Váratlan utazásban (a fenti videóban 31 másodpercnél látható). Ezt a szép világítótornyot 1864-ben építették és ma már ez is történelmi emlékmű. Ezt követően észak felé indultunk, ahol egy híres teásbögrére emlékeztető sziklát szerettünk volna megnézni. Amikor megérkeztünk, kiderült, hogy egy másik hurrikán ezt is lerombolta tavaly. Szerencsére volt másik tervünk a naplemente megtekintésére és fotózására, ami egy újabb világítótorony volt, amelyet gyönyörűen megvilágított a lemenő nap vörös fénye. Az ide vezető úton összefutottunk néhány vörös rókával, amely találkozás talán az út fénypontja volt. Az egyik róka az út mentén sétált. Kissé távolabb megálltunk, hogy szép ellenfényben tudjam fotózni, majd a kocsi mögé helyezkedtem, hogy a róka ne lássa a körvonalaimat. Gondoltam, így lesz esélyem közelebb lopakodni a ravaszdihoz. Az állat azonban olyan kiváncsi volt, hogy elkezdett egyre közelebb és közelebb jönni. Végül már olyan közel jött, hogy az objektívemen át kellett állítani a fókuszlimitálót 6,5 méterről 2,5 méterre, hogy tudjak élességet állítani. Végül amikor rájött, hogy nem vagyok túl érdekes, unottan arrébb állt. Nagyon élveztük ezt a pár napot, amit a Prince Edward Szigeten töltöttünk és habár az út további része Új-Skóciában nem éppen a tervek szerint alakult, mégis nagyon jó emlékekkel gazdagodtunk a kanadai road tripünkön, ahol (különösen a PE-szigeten) "tág tere nyílik a képzeletnek".

Prince Edward Sziget NP keleti régió

A legkeletibb világítótorony

Charlottetown belvárosa

Sétány a főváros tengerpartján

Seacow Head Világítótorony

Itt lakott Gus Pike a Váratlan Utazásban

Megporzók paradicsoma

Valahol a sziget nyugati felén

Cape Tyron Világítótorony

További fotók a rókakalandról itt

Kelet Kanada Road Trip 1. - New Brunswick és Nova Scotia

Május végén és június elején elautóztunk Kanadába, ahol három tartományt is meglátogattunk: New Brunswickot, a Prince Edward Szigetet és Új-Skóciát (Nova Scotia). Sajnos Új-Skócia váratlan erdőtüzei miatt le kellett rövidítenünk az utat, de így is eltöltöttünk egy hetet Kanada néhány festői helyszínén ezen a 4100 kilométeres road tripen. Kanada keleti felén ritkán szoktak az erdőtüzek komoly problémát okozni, de most a hetek óta tartó aszályos és meglepően meleg időben óriási tüzek pusztítottak, amelyek füstje még New Yorkot is beborította. Alig fél éven belül ez már a második olyan utazásunk, amit egy szokatlan és szélsőséges időjárási esemény miatt kellett félbeszakítanunk. A klímaváltozás már tagadhatatlanul érinti a mindennapi életünket, így nagyon elkeserítő, sőt dühítő, amikor (elsősorban konzervatív) politikusok és megmondóemberek próbálják elbagatellizálni, vagy hitkérdéssé tenni bolygónk legnagyobb problémáját.

A road trip során mindhárom tartományban meglátogattunk egy-egy nemzeti parkot és néhány egyéb védett területet. Az első nap hosszú útja után, másnap már volt is néhány programunk New Brunswickban. Az első állomásunk a látványos Fundy Trail Parkway volt (térkép), ahol a kacskaringós tengerparti útvonalon megcsodálhattuk New Brunswick szép tengerpartját.

A következő állomásunk a Fundy Nemzeti Park volt (térkép). Az első kanadai nemzeti parkunk nem okozott csalódást, bár az északi erdőségekre jellemző csípőlegyek hada azért próbálta megkeseríteni az itt töltött néhány óránkat. Persze nem hagytuk magunkat és egy kis túrázást is bevállaltunk a Caribou-tóhoz. Utána betértünk a látogatóközpontba, hogy begyűjtsük az elmaradhatatlan hűtőmágnest és körbejártuk a McLaren-tavat is, mielőtt elhagytuk volna a parkot.

Sajnos több időnk nem volt a nemzeti parkra, hiszen még aznap el kellett jutnunk a Prince Edward Szigetre. Útközben azonban még megálltunk a Hopewell Rocks Provincial Parkban (térkép). A Fundy-öböl a hatalmas árapály jelenségéről híres. Az apály és a dagály között itt akár 14 méteres különbség is lehet. Ez az óriási vízszintingadozás pedig lenyűgöző sziklalalakzatokat hozott létre az öböl számos partszakaszán, aminek a legszebb példáit ebben a tartományi parkban láthatjuk. Mi éppen apály idején érkeztünk, így az óceán aljzatán sétalgathattunk a különös sziklák között. A dagályt nem volt időnk megvárni, meg amúgy is sötét lett volna addigra, de az internetről szerzett képeken látható a dagály, valamint az árapály szimulációja is.

Ezután a Prince Edward Sziget felé vettük az irányt. A szigeten eltöltött napjainkról lesz majd külön bejegyzés. Szerencsére csodás időnk volt és nagyon jól éreztük magunkat Kanada legkisebb tartományában. A Nova Scotiában tombóló erdőtüzekből itt semmit sem éreztünk és mivel az út további részére esőt jósoltak a meteorológusok, így nem izgultunk az erdőtüzek miatt és nyugodtan indultunk el Új-Skóciába is. Már javában zuhogott amikor megérkeztünk a szállásunkra a Cape Breton Highlands Nemzeti Parkba (térkép). Egy elragadó kis kabint béreltünk és a tervek szerint két teljes napunk lett volna itt, mielőtt továbbindultunk volna délre, a tartomány másik nemzeti parkjába. Az eső miatt nem mérgelődtünk, mert az erdőben túrázni esőben is lehet és ilyenkor a szórt fények sokkal kellemesebbek a fotózáshoz, ha esetleg jávorszarvassal, vagy medvével találkoznánk. Másnap azonban kiderült, hogy a park túraútvonalait lezárták a korábbi tüzek miatt, így sajnos nem tudtunk túrázni ebben a nemzeti parkban. Helyette végigautóztunk a híres Cabot Trailnek a nemzeti parkon áthaladó szakaszán, de sajnos a szakadó esőben nem sokat láttunk Új-Skócia legszebb sziklás tengerpartjaiból. Este tudtuk meg, hogy a (korábbi) tűzveszély miatt a tartomány összes túraútvonala le van zárva és gyakorlatilag a szakadó eső ellenére is tilos volt az erdőkben tartózkodni. Ezért úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a másik nemzeti parkot és inkább két nap alatt hazavezettünk Connecticutbe. Összességében azonban kellemes emlékekkel hagytuk el Kanadát, főként a Prince Edward Sziget miatt, amiről majd a legközelebb bejegyzésben számolunk be.

További képek a fotós honlapomon: www.gaborruff.com

Címlapsztori a Földgömb magazinban Hawaiiról

A közel évszázados múltra visszatekintő Földgömb magazin 2023. május-júniusi számában az egyik Hawaiin készült képem került a címlapra. A japán pápaszemesmadarat ábrázoló kép a magazin hasábjain megjelenő 18 oldalas cikkemhez tartozik és egyike a 20 képemnek, amelyek az írást illusztrálják. A cikk a Hawaiit, azon belül is elsősorban az Oahu szigetét érintő legsúlyosabb ökológiai problémát, az invazív fajok okozta természetvédelmi gondokat mutatja be.

A magazin kapható az újságárusoknál, vagy akár digitálisan is elérhető a Digitalstand weboldalán. Jelenleg (kb. két hónapig) a magazin honlapjának a főoldalán is a cikkem látható, valamint kedvcsinálóként a cikk első fele a Földgömb online felületén is megtekinthető.

Magyar Majális New Jerseyben

Szombaton Ádám és Fruzsi majálist rendeztek a magyar ismerőseiknek, amire mi is hivatalosak voltunk. Ismét kókuszgolyót készítettünk, aminek mindig nagy sikere van a bandában. Volt még zsíroskenyér és házibuliszendvics házi sütésű kenyérből, meg hurka, kolbász és gulyásleves is, így minden adott volt a hangulatos magyaros bulihoz. A gyerekek élvezték a jó időt és fáradhatatlanul rohangáltak, labdáztak és hintáztak az udvarban, a felnőttek pedig jókat beszélgettek az élet komoly és persze a nem túl komoly dolgairól. Remek majális volt.

Paul Nicklen és Cristina Mittermeier fotókiállítása

Múlt vasárnap egy közeli városban (térkép) megnéztük Paul Nicklen és Cristina Mittermeier fotókiállítását és a munkásságukat bemutató előadásukat. Paul és Cristina korunk legkiválóbb természetfotósai közé tartoznak. Eredetileg mindketten biológus végzettségűek, akik úgy döntöttek, hogy az életüket a tudományos ismeretterjesztésnek szentelik és munkájukkal a természeti értékeink megóvásának fontosságára próbálják felhívni a figyelmet. Paul úgy tartja, hogy a jó fotók a művészet, a tudomány és a természetvédelem metszéspontjában helyezkednek el. A képeik magazinokban és könyvekben jelennek meg világszerte, az általuk alapított nonprofit szervezet, a SeaLegacy pedig a klímaváltozással kapcsolatos ismeretterjesztés egyik nagyhatású intézménye. Az alábbi rövid videó a munkájukba enged némi betekintést, részletesebben pedig ezen a linken látható műsorban ismerhetjük meg, hogy mivel foglalkoznak.

 

A Dupla Expozíció: Két Fotós, Egy Küldetés című kiállításukon a C. Parker Galleryben több, mint 30 nagy méretű fotó látható, köztük a leghíresebb, legtöbbet publikált képeik. Az igényes kiállítás megtekintése után átmentünk a Bruce Múzeumba, ahol egy közel másfélórás előadást tartottak a természetvédelem fontosságáról. A prezentáció remek volt, hiszen mindketten kitűnő előadók és jó humorral rendelkeznek. A műsor előtt pedig lehetőségem volt egy pár szó erejéig Paullal beszélgetni, aki mindig szenvedélyesen mesél a munkájáról és kíváncsian érdeklődött az én természetfotós tevékenységemről is. Remek vasárnap délutáni program volt annak ellenére is, hogy a hazaúton olyan dugóba keveredtünk, mint még soha az életben, csak hogy sokadszorra is megtapasztalhassuk az előadáson is szóba kerülő emberi túlnépesedés egetverő problémáját.

A Hammonasset Beachen kirándultunk

Végre beköszöntött a tavasz, ezért a néhány tél végén tett erdei sétánk után már alig vártuk, hogy sort keríthessünk az idei első "rendes" túrázásunkra is. Ha már jó az idő, akkor gondoltuk, legyen tengerparti kirándulás, ezért tegnap a Hammonasett Beachre mentünk sétálni és madarászni. A gyönyörű napsütésben bejártuk a sziklás tengerpartot ritka parti madarakat kutatva, majd a park másik részén, az erdőben is mászkáltunk egy kicsit.

Szülinapi zsúrok

Syracuse-ban az akkori munkatársaimmal egy jó kis magyar banda alakult ki, akikkel számos közös kirándulást, piknikezést, városnézést, éttermi, vagy élőzenés bulit tartottunk. Ketten közülük végül Európában találták meg a jövőjüket, Ádám viszont velünk együtt Amerikában maradt, így vele nem csak a virtuális térben, hanem élőben is tartjuk a kapcsolatot. Amióta visszaköltöztünk az észak-keleti régióba, évente már többször is tudunk találkozni, hiszen jelenleg New Jersey-ben (csupán két órányi autózásra) lakik a feleségével, Fruzsival és a gyerekeikkel. A kisebbik idén volt egy éves, míg a nagyobb már négy éves lett, így nagy szülinapi bulikat szerveztek a kicsiknek, amikről mi sem maradtunk le.