Július 4-én ismét megnéztük A cápa című filmet, aminek éppen idén van az 50-ik évfordulója. A film tőlünk nem messze játszódik a massachusettsi vizekben és szorosan kapcsolódik a függetlenség napi strandszezon kezdetéhez. Habár biológusként jól tudjuk, hogy a cápák nem annyira veszélyesek, mint amennyire a filmnek köszönhetően a legtöbben gondolják, még mai szemmel is lenyűgöző és kellően félelmetes szórakozást nyújt bárkinek ez a mozi.
A film után kedvet is kaptunk egy kis strandoláshoz, ezért másnap lementünk a tengerpartra. Az elmúlt két évben csak kirándulni voltunk a Hammonasset Beachen, így az ausztrál utunk óta nem fürödtünk a tengerben. A rendes fürdés most is elmaradt, hiszen itt általában elég hideg a víz, így fürdőruhát sem hoztunk. Ezt egy kicsit meg is bántuk, mert az elmúlt hetek kánikulája után egészen kellemesre melegedett az Atlanti-óceán víze. Persze ennek ellenére is élveztük a reggeli strandolást, amíg a nap el nem kezdett annyira tűzni, hogy jobbnak láttuk inkább hazamenni. Délelőtt 11-re a tömeg is jelentősen megnőtt, így elégedettek voltunk az időzítésünkkel.
