Adirondack-hegység (és Green Lake)

A múlt hét második felét Upstate New Yorkban töltöttük. Az egyik célunk az Adirondack-hegység (térkép) meglátogatása volt, ahol eredetileg kempingezni szerettünk volna. A viharosnak ígérkező időjárás miatt azonban úgy döntöttünk, hogy inkább hotelben szállunk meg. Szerencsére még tudtunk foglalni szabad szobát, így a kempingfelszerelés nélkül indultunk el csütörtök délután. A Foresterrel mentünk, aminek ez volt az első hosszabb útja. Pár óra autózás után érkeztünk meg az Adirondackba, ami egy hatalmas erdős hegyvidék New York állam északi részében.

Az Adirondack vidéke nagyobb, mint a Yellowstone Nemzeti Park, de ez számos kisebb állami parkból és a közéjük ékelődő magánterületekből áll, sőt még települések is akadnak errefelé. A hegyvidékre való megérkezésünk után még nagyjából két órát autóztunk a szállásunkig, ami Saranac Lake-ben volt. Pénteken reggel átmentünk Lake Placidba (térkép), ami az egyik leghíresebb olimpiai helyszín. Két téli olimpiát is tartottak itt, egyet 1932-ben, majd a másikat 1980-ban. Mindkét olimpián született magyar érem is, mégpedig jégtáncban. 1932-ben a Szollás-Rotter páros bronzérmet, 1980-ban pedig a Sallay-Regőczy páros ezüstérmet szerzett két olyan teljesítménnyel (kötelező, és szabad gyakorlat), amivel mindenki szerint aranyat érdemeltek volna. Az 1980-as olimpia legmaradandóbb eseménye azonban a jégkorong torna egyik döntő mérkőzése volt, ahol a rendkívül fiatal, amatőr játékosokból álló amerikai csapat legyőzte a verhetetlennek hitt, profi játékosokkal kiálló szovjet válogatottat. A Csoda a Jégen néven elhíresült játszmát 2004-ben Hollywood is megfilmesítette Kurt Russellel a főszerepben (trailer), aki az edzőt, Herb Brooksot alakította. Az USA később a finneket is legyőzve aranyéremmel zárta a tornát. Az olimpiai jégcsarnok ma Brooks nevét viseli. Sajnos a látogatásunk idején felújítás miatt nem tudtuk megnézni ezt a csarnokot, csak az 1932-est, de a Wikimedia Commons jóvoltából azért be tudjuk mutatni a '80-as helyszínt is. Az olimpiai központban egy múzeum is található, ahol számos érdekes sporteszközt és egyéb relikviát lehet megtekinteni.

Herb Brooks Aréna (az eredeti kép álló formátumú)

Ezt követően a síugró központ felé vettük az irányt, ahol megnéztük a sísáncokat. A felső régióba egy felvonóval lehet feljutni, majd a sánc tetejére lift visz fel. A síugrás már tévében is az egyik leglenyűgözőbb téli sportág, de élőben látni egy sísáncot további tiszteletet vált ki a síugrók felé. A sísánc tetejéről láttuk a bobpályát is, aminek a megtekintését időhiány miatt kihagytuk.

Kilátás a sánc tetejéről a bobpályára

A síugró helyszín után a Whiteface-hegyhez mentünk, ahol a lesikló versenyeket tartották. A hegy lábától egy kacskaringós autóúton mentünk fel a hegyre, majd a csúcson lévő kilátót egy izgalmas túraútvonalon felmászva értük el. A csaknem 1500 méter magas csúcsról gyönyörű 360 fokos kilátás nyílt az Adirondack hegyeire.

A Whiteface-hegy csúcsán. A tó partján (balra) látható Lake Placid városa.

A hegycsúcsot magunk mögött hagyva még két túraútvonal teljesítése volt a napi tervben. Az egyik egy vízeséses helyszínre vitt, ahol látványos állványzatról lehetett a folyó fölé menni, majd pedig egy hódok által létrehozott tavat jártunk körbe. Szombaton délelőtt pedig a Mount Arab és a tetején lévő tűztorony megmászása volt napirenden, mielőtt elhagytuk az Adirondack vidékét.

A Mount Arab tűztornyából jól látható az 56 kilométerre lévő Whiteface-hegy csúcsa

A road tripünk természetjáró szakaszát követően, szombaton délután Syracuse-ba vitt az utunk, ahol este Paul McCartney várt minket. Eddigi életünk egyik legnagyszerűbb koncertjéről majd külön beszámoló is készül. Vasárnap délelőtt még körbejártuk az egykori lakóhelyünk közelében lévő kedvenc tavunkat, a gyönyörű, tiszta vízű Green Lake-et (Zöld-tó), majd hazafelé vettük az irányt. Az igencsak mozgalmasra sikerült négy napra biztosan sokáig fogunk még emlékezni.

Megkezdődött a strandszezon

A május utolsó hétfője Amerikában a Memorial Day, amikor az ország az elesett katonákra emlékezik. Az ünnepnap ezen kívül a nyár hivatalos kezdete is az USA-ban. Ennek és az igazi nyári időnek köszönhetően a tegnap délelőttöt a Hammonassett Beach-en töltöttük. A víz elég hideg az Atlanti-óceánnak ezen a részén, de ez nem vette el az emberek kedvét a strandolástól. Kevesen úsztak ugyan, de a meleg napsütést látszólag mindenki élvezte, természetesen mi is.

Favágás a ház körül

Nagyon szerettük a nagy fenyőfákat a ház mellett, hiszen az udvart körbevéve azt az érzetet keltették, mintha az erdő közepén élnénk. Télen pedig különösen hangulatosak voltak ezek a hóborította fenyők. Az egyre gyakoribb és egyre erősebb viharok miatt azonban túl veszélyesek voltak ennyire közel a házhoz. Nagyon sajnáltuk, de eljött az idő a kivágásukra. A szűk hely miatt azonban nem lehetett csak simán kidönteni őket. A négytagú (egyébként guatemalai származású) brigád fél napig dolgozott, mire az öt fenyőfa eltűnt. A szakszerű munka során az egyik srác a fára felmászva először legallyazta a fatörzset, majd fentről módszeresen ledarabolta a fát. A többiek szükség esetén kötelekkel segítettek, hogy a fadarabok a megfelelő helyre dőljenek.

Íme videón is az egyik jelenet (a videó jó, csak az előkép hibás valamiért):

A hét fenyőből a két leghátsó és kisebb méretű fa megmaradt, így továbbra sem maradtunk teljesen fenyők nélkül. A favágók remek munkát végeztek, a végeredménnyel nagyon elégedettek vagyunk. Kicsit furcsa így a ház környéke, de a mellettünk lévő erdős rét bokrai és fái miatt az erdei élmény szerencsére még mindig megmaradt.

Előtte ...

... utána

Rockhouse Hill Sanctuary

A legutóbbi szombaton a Rockhouse Hill Sanctuary nevű városi természetvédelmi területen túrázgattunk (térkép). Ezt a kevésbé ismert, így alig látogatott területet 1998-ban vásárolta meg Oxford városa, hogy természetvédelmi oltalom alá helyezzék. A vadállatokban és növényekben gazdag erdőt önkéntesek segítségével gondozzák, így az ösvények tisztaságára különösen érzékenyek és érthető módon nem szeretik itt a rendetlen kutyasétáltatókat. A sűrűben számos túraösvény található, mi körülbelül 5-6 kilométert túráztunk és élveztük a nyugalmat.

Tulipán Fesztivál Albanyban

A szombati, Saratogába tett történelmi kirándulást követően a vasárnap délelőttöt a tulipánok megtekintésére szántuk Albanyban (térkép). A virágokat a Washington Parkban lehetett megnézni és a tizenegy évvel ezelőtti fesztiválhoz hasonlóan most is nagyon szépek voltak. Délig maradtunk a parkban, majd az utcai árusoktól beszerzett ebéd (hot dog, perec, goffri) elfogyasztása után, kellemes élményekkel gazdagodva indultunk haza.

Saratoga Nemzeti Történelmi Park

A hétvégét Upstate New Yorkban töltöttük. A kiruccanásunk fő célja a Tulipán Fesztivál megtekintése volt Albanyban. New York állam fővárosa nagyjából három órányi autózásra van, így szombat dél körül már ott is voltunk. 2011-ben már jártunk itt, ezért most a városnézést kihagytuk és inkább megtekintettük a közeli Saratoga Nemzeti Történelmi Parkot (térkép). Az amerikai történelem fontos eseményei zajlottak itt, hiszen a függetlenségi háborúban itt arattak először győzelmet az amerikaiak. A britek fő vezetője John Burgoyne tábornok volt, míg az amerikai csapatokat Horatio Gates vezérőrnagy vezette, Benjamin Lincoln és a később árulóként "híressé" vált Benedict Arnold tábornok segítségével. (Az árulóvá válás folyamatát részletesen mutatja be a Turn című sorozat.) Az első saratogai csatára 1777. szeptember 19-én került sor. A több órás harc során az északról érkező britek óriási veszteségeket szenvedtek és nem tudták folytatni az útjukat Albany felé. Burgoyne úgy döntött, hogy helyben marad és várják az erősítést, ami azonban nem érkezett meg. A második csata október 7-én történt és szintén az amerikaiak győzelmével zárult. A britek visszavonultak a korábbi pozíciójukba, majd az amerikai csapatok körbevették őket. Végül október 17-én a britek megadták magukat.

A brit fegyverletétel az amerikaiak előtt (John Trumbull festménye)

Az ország függetlenségéhez vezető harcoknak tehát itt volt a fordulópontja. Az amerikai történelem legfontosabb csatatérének és a brit fegyverletétel helyszínének megőrzésére 1938-ban létrehozták a Saratoga Nemzeti Történelmi Parkot.  A csatamező fontosabb helyszíneit kétféleképpen is be lehet járni a parkban. Először egy 6.5 kilométeres gyalogtúrát tettünk a kissé sáros, ám kellemes időben, majd autóval a távolabbi helyszíneket is bejártuk. Végül még megtekintettük a közeli Saratoga Emlékművet, ami egy 47 méter magas obeliszk.

Kirándulás a West Rock Parkban

A tavaszi időjárás továbbra sem a legjobb, ezért "rendes" kirándulásra még mindig nem volt lehetőségünk. Szombaton viszont pár órára kisütött a nap, ezért elmentünk a közeli tóhoz sétálni egyet. Korán mentünk, ezért még nem volt tömeg, így nyugodtan élvezhettük a szép időt.