A Vágatlan Május (No Mow May) kihívás egy nemzetközi mozgalom, amelynek a lényege, hogy egy hónapig nem vágjuk le a gyepet az udvarunkban. Mi eddig sem vittük túlzásba a fűnyírást a ház körül, a damilos, elektromos fűnyíróval általában a virágzó lóherék fölött szoktam levágni a gyepet és gyakran hagyok meg egy-egy virágzó növényt, vagy kisebb-nagyobb foltot, hogy legyen mit enniük a méheknek. A mozgalom célja éppen az, hogy hagyjuk felnőni és virágot bontani a növényeket az udvarban, hogy a méhek és egyéb beporzók számára legyen elég táplálék. A beporzó rovarok száma ugyanis drasztikusan fogyatkozik, ami nem csak a természetkedvelők számára gond, de komoly gazdasági problémákat is okoz és lassan már az élelmiszerellátást is veszélyezteti. A legjobb lenne persze teljesen leszokni a gyepek nyírásáról, a két centisre nyírt, egyenes pázsitnak a focipályákon kívül ma már sehol sincs létjogosultsága. Szemléletváltásra lenne szükség, hiszen sajnos még ma is sokan státuszszimbólumként tekintenek az udvari fűre, pedig egy szép virágos rét sokkal szebben mutat. A magasabb növényzet ráadásul szívósabb, nem szárad ki olyan gyorsan, több szén-dioxidot nyel el és még hűti is a talajt és a környezetét. Mi most csatlakoztunk először ehhez a mozgalomhoz és egy hónapig érintetlenül hagytuk az udvart. Azt eddig is tudtuk, hogy a mi "füvünk" inkább kétszikűekből áll, de azért kellemes meglepetést okozott, hogy mennyi vadvirág él az udvarunkban. Ezután valószínűleg még ritkábban fogjuk nyírni az udvart és inkább élvezzük a virágos mező színes látványát és az idevonzott vadállatok megfigyelését. Egy táblával pedig jelezzük, hogy nem lustaságból ilyen az udvarunk: Bocsánat a gazért, a méheket etetjük.
