Subaru Forester

Néhány hete megérkezett az amerikai jogsink, így minden akadály elhárult az autóvásárlás elől. Nem is húztuk tovább az időt és a múlt héten bejártam az összes használtautó-kereskedést a közelben, valamint számos hirdetési oldalt átböngésztem, míg végül rá nem találtunk a megfelelő autóra. Korábban úgy gondoltuk, hogy valami igazi terepjáró lenne a legjobb megoldás, de aztán be kellett látni, hogy abból itt nemigen kapni 4000 cm³-esnél kisebbet és bár a benzin pofátlanul olcsó, környezettudatos biológusként nem akartunk ilyen autót használni. Szerettem volna azonban valami magasabb építésű járgányt és a négykerékhajtást is fontosnak tartottam, így nem sok variáció maradt, különösképpen, mivel ragaszkodtunk a japán technikához.

A 2002-es Subaru Forestert végül egy használtautó-kereskedésben vettük. Amerikában csak 2500-cm³-es benzinmotorral kapható a Forester, ennél kisebb autót egyébként nem is nagyon lehet kapni az USA-ban. A turbó sem divat errefelé, mivel azonban a 2500-as szívó boxer is tud 165 lóerőt és valamivel több, mint 225 Nm-es nyomatékot, így nem is hiányzik. Az állandó összkerékhajtás alapfelszereltség minden Subaruban. Az automata váltó miatt ugyan nem a klasszikus 50-50%-os nyomatékelosztás a jellemző, de az ügyes számítógépes vezérlésnek köszönhetően nagyon jól használható sárban-hóban. A mi Foresterünk az L-es típus, tehát alapfelszereltségű, de ebbe is beletartozik a dupla légzsák, ABS, szervokormány, elektromos ablakok és tükrök, klíma, ködlámpa, valamint a cruise control, „magyarul” tempomat is. A belső tér tipikus japános, bár a bőr műszerfalborítás igazán elegáns, de alapvetően a szerénység jellemző az autó belsejére. Valljuk be, kívülről nézve sem nevezhető túl szépnek. Igazán egyik Subaru sem az, de a Forester különösen bumfordi, gyakran mondják, hogy olyan a formája, mint egy bakancsnak. Egy Subarunál persze nem is a dizájn a lényeg. Sokkal fontosabb jellemzője a csillagos márkának a boxermotor és a szimmetrikus összkerékhajtás. A boxermotornak köszönhetően még a magas Foresternek is alacsonyan van a súlypontja. Ennek és a kiváló futóműnek hála úgy tartják, hogy a Forester a legjobban kanyarodó SUV. Igazi arcát azonban nem a kanyargós utakon, hanem laza talajon mutatja meg a Subaru erdőjáró típusa. Bár nem igazi terepjáró, a 20 cm-es hasmagasság és az állandó összkerékhajtás alkalmassá teszi nehéz terepen való közlekedésre is, így azt hiszem, a természetfotós útjaimra is ideális autó lesz.

Danzer's étterem

A héten volt a házassági évfordulónk, amit egy közeli étteremben ünnepeltünk. A Danzer’s nevű étteremben főleg német és amerikai ételeket készítenek. Mi maradtunk a már bevált és nagyon megkedvelt amerikai stílusnál és most sem csalódtunk, ízletes menüvel sikerült megemlékeznünk az évfordulónkról.

Családdal 3. - New York-ban

Vasárnap, ebéd után indultunk New York-ba. A szállásunk Manhattanben volt, a már jól bevált Days Inn láncolat egyik tagjában. Manhattanben nem sok lehetőség van a parkolásra, ezért a kocsit egy úgynevezett Valet Parkolóban kellett hagyni. Ilyenkor oda kell adni a kulcsot a parkoló személyzetének és ők parkolják le a kocsit, aztán már csak reménykedni kell, hogy a kocsit egyben visszaadják ☺.

Vasárnap már nem volt idő semmire, de hétfőn korán felkerekedtünk, hogy megnézzük, amit csak lehet. Metróval elmentünk a Time Square-re, ami tulajdonképpen New York szíve, majd itt felszálltunk egy városnéző buszra. Ezzel bejártuk szinte egész Manhattant, minden fontosabb helyszínt láttunk. A város valóban lenyűgöző. Néhány lepukkant résztől eltekintve, mindenhol hatalmas felhőkarcolók, villódzó reklámok, vidám emberek. A buszozás után betértünk egy tipikus amerikai étterembe, a Dallas BBQ-ba. Korábban már említettük, hogy mi szeretjük az amerikai konyhát, ami most a szüleimnek is nagyon megtetszett. Délután hajóval megnéztük a Szabadság-szobrot és megcsodáltuk Manhattan látképét is. Ezután sétálgattunk egy kicsit a város üzleti negyedében, majd tiszteletünket tettük a lerombolt Word Trade Center helyén.

Kedden, a vakáció utolsó napján mászkáltunk egy kicsit a Central Parkban, hogy láthassuk New York egy teljesen más arcát is. Szinte hihetetlen az a kontraszt, ami a nyüzsgő metropolisz és a közepén elhelyezkedő hatalmas park között látható. Ezután felszedtük a kocsit, amit szerencsére sértetlenül kaptunk vissza, majd elindultunk a reptér felé. Mivel volt még egy kis időnk, így lementünk Long Beach-re is, hogy megnézzük az Atlanti-óceánt. Végül a JFK-n búcsút vettünk a szüleimtől, akik azt hiszem nagyszerűen érezték magukat Amerikában.

Családdal 2. - A Niagaránál

Tegnap végre én is tudtam csatlakozni a csapathoz, hogy együtt is eltölthessünk néhány kellemes napot. Ennek örömére elmentünk a Niagarához, ahova mi már ismerősként térhettünk vissza. Mivel Rochesterben meg voltunk elégedve a szobánkkal, most is a Days Inn szállodalánc egy tagjában szálltunk meg. A szoba elfoglalása után egyből megnéztük a vízeséseket, ami szemmel láthatóan mindenkinek tetszett. Vacsora után aztán visszatértünk, hogy megnézzük a vízesést az éjszakai kivilágításban is. Ma délelőtt pedig átmentünk Kanadába és onnan is megcsodáltuk a vízeséseket. Az időjárás ugyan nem volt túl kegyes hozzánk, de a látvány így is fantasztikus volt. Kanadában még egy rock-viaszmúzeumba is ellátogattunk, azután búcsút intettünk a hatalmas vízeséseknek és visszaindultunk Syracuse-ba.

Családi látogatók 1.

Múlt héten, pénteken érkeztek meg a szüleim, akik közel két hétig lesznek velünk. New Yorkban, a Kennedy (JFK) reptéren szálltak le, mi pedig autóval mentünk el értük. A Toyota Prius már korábban is nagyon bevállt, ezért erre a 12 napra is ezt próbáltuk megszerezni. Mivel az Enterprise-nál már törzsvásárlóknak számítunk, így ezzel nem volt gond. Szombaton elég fáradtak voltunk, hiszen hajnalban értünk haza, ezért egy kis vásárláson kívül nem terveztünk komoly programot. Vasárnap is csak egy kis autózás jutott, mert az idő nem akart kedvezni nekünk. Egy kis részét azért megmutattuk a városnak és elmentünk egy hangulatos olasz cukrászdába is. Hétfőtől csütörtökig Gabinak sajnos dolgoznia kellett, így hármasban kirándulgattunk. Olyan helyeket mutattam meg a szüleimnek, ahol korábban már Gabival jártunk, így többek között voltunk az egyetemi városrészben, az Ontárió-tónál, a Pratt-vízesésnél, de a közeli Clark Reservation Parkot is megnéztük. Holnaptól aztán már Gabi is csatlakozik a csapathoz és újabb kalandok várnak ránk.

Amcsi jogsi

Pár hete megérkezett a munkavállalási engedélyem, amire azért van szükségem, hogy kaphassak SSN-t (Társadalombiztosítási szám), ami nagyon fontos Amerikában, de nekem elsősorban azért kellett, hogy lehessen amerikai jogsim, ami New York államban nélkülözhetetlen az autóbiztosítás megkötéséhez, ami ugye szükséges, ha saját autót akarunk.

A jogsihoz vezető első lépés ezután a kresz vizsga letétele volt. Ez, a korábbiak után meglepő módon egyáltalán nem egy bonyolult folyamat. A vizsgaközpontban ingyen adnak kresz könyvet az érdeklődőknek, de akár a netről is le lehet tölteni. Ha megtanulta az ember, akkor bármelyik hétköznap elmehet kitölteni a tesztet reggel 8 és délután 5 között. A tesztre annyi időt szánhat a vizsgázó, amennyi csak szükséges, ha kell reggeltől estig lehet a kérdéseken agyalni. Persze a vizsga nem különösebben nehéz, 10-15 perc elég rá. Tegnap sikeresen le is tettük a kresz vizsgát, majd megtudtuk, hogy még részt kell vennünk valamikor egy öt órás biztonságos vezetéstechnikai kurzuson is, és csak ezután fogjuk megkapni az ideiglenes jogsit. Ilyennel már bárki vezethet, ha ül mellette egy "rendes" jogsival rendelkező személy, aki megtanítja vezetni. Ezután már csak a forgalmi vizsga van hátra, de ez nekünk már nem sürgős, mivel a magyar jogsinkkal továbbra is tudunk vezetni, az ideiglenes jogsi pedig már elég lesz az autóbiztosításhoz.

Dínó-bár

A múltkori kerti parti után, kedvet kaptunk egy igazi amerikai BBQ étteremhez is. Tegnap el is mentünk a Dinosaur Barbecue-ba vacsorázni a magyar srácokkal. Ez országos szinten a tíz legjobb étterem között szerepel, így nem is csoda, hogy egy órát kellett várnunk az asztalra. Kint kaptunk helyet, szerencsére nagyon kellemes volt az idő, a kaja pedig nagyon finom, megérte várni. Azt hiszem, szeretni fogjuk az amerikai konyhát is ☺. Vacsi után még elmentünk egy buliba szórakozni. Elég jól mulattunk. Hajnali kettőkor viszont minden bezárt, mivel a New York-i törvények szerint eddig lehet alkoholt árusítani. Nekünk azonban elég is volt ennyi az amerikai éjszakából.

Ugró csíkosmókus

Az amerikai csíkosmókus (Tamias striatus) sokfelé előfordul az amerikai kontinens keleti felén. Elterjedésére utal az angol neve is: Eastern chipmunk (keleti csipmánk). Többnyire erdőkben él, de táplálékkereső körútjain időnként kilátogat egy-egy tisztásra is. Jól tűri az ember közelségét és különböző parkokban is megtelepedik. Először jómagam is a közeli parkban találkoztam vele. Nagyon megtetszett ez a kis rágcsáló, így már korábban elhatároztam, hogy képeket készítek az életéről. Jó néhány fotót lőttem már róla, amelyek megtekinthetőek a honlapom galériájában, most azonban az ugró mókusról készült kép történetét szeretném elmesélni, hogy némi betekintést nyújtsak a természetfotós munka színfalai mögé.

Mint mindig, amikor új projektbe kezdek, most is a téma és a lehetséges helyszínek tanulmányozása volt az első lépés. A megfelelő ismeretek birtokában egy közeli erdő és egy gyepterület szegélyét neveztem ki természetfotós helyszínnek. A mókusok előszeretettel látogattak ki erre a nyílt területre és a fényviszonyok is itt voltak a legalkalmasabbak a fotózáshoz. Annak érdekében, hogy az ülő lessátramból kényelmesen fényképezhessek, néhány méretes kőből egy kis emelvényt alakítottam ki és egy száraz farönköt támasztottam neki, hogy legyen min felmászniuk a mókusoknak. A farönkre és a kövekre is rendszeresen hordtam a napraforgómagot csali gyanánt. Miután már nagyon megszokták, hogy az emelvényen terített asztal várja őket, egyszer csak eltávolítottam a feljutáshoz használt fát mintegy 30cm távolságra a kövektől, így csak ugorva érhették el az eleséget. Egy mohás faágat helyeztem el az emelvényen, amin landolni tudtak. Az ugrás síkjára pontosan merőlegesen helyeztem el a teleobjektívet és manuálisan előre beállítottam az élességet. A jelenetet nem a fényképezőgép keresőjén keresztül figyeltem, hanem a sátor fő nyílását nyitottam nagyobbra, így az objektív mellett is kiláttam. Amikor láttam, hogy a mókus elkezd rohanni, hogy átugorjon a táplálékhoz, akkor megnyomtam a sorozatlövésre állított fényképezőgép kioldóját. A jelenet nagyon gyors volt, de többszöri próbálkozás után végül sikerült azt a pillanatot elkapni, amit szerettem volna.

Kerti parti

Tegnap Gabi főnöke kerti partit rendezett, vagy ahogyan Amerikában mondják Barbecue (BBQ) party-t. Az egyik munkatársa és a férje, akik szintén a Nob Hill-ben laknak, vitt el minket a partira. Nagyon kellemes kertvárosi környezetben volt a sütögetés. Az idő szerencsére kedvezett, így jól telt a délután.

A munkacsoport

Ilyenkor nyáron mindig szépen kibővül a munkacsoport, mivel számtalan orvos és diák jön önkénteskedni. Ezért ma bevittem a fényképezőgépet, hogy készítsünk egy csoportképet a labor tagjairól. Íme: