Quaker Steak and Lube étterem

Szeptember elején Ádám vett egy motort és gyorsan el is kezdte felfedezni az amerikai motoros-utazós kultúra alapjait, amelynek része a számtalan speciális autós-motoros étterem is, ami erre a fajta utazós-szabadság érzésre hajt. Az egyik ilyen étterem a Quaker Steak & Lube, amit pénteken ki is próbáltunk. Nagyon hangulatos hely, tökélyre fejlesztették az utazós élményt, többek között a kilincsek benzinkutak töltőpisztolyából készültek, az étteremben pedig motorok lógnak az éhes utazók feje fölött, de ami a lényeg, hogy a kaja is nagyon jó. Erősen ajánlott!

Futóverseny

Ma délelőtt elindultam a „Run the Judge” elnevezésű futóversenyen, ahol nagyjából 5 km-es távot kellett terepen teljesíteni. A sok edzés meghozta a gyümölcsét, mert a távot lefutottam, sőt még külön szurkolótáborom is volt ☺.

Hajókázás az Ezer-szigeteknél

Az augusztus eddig nem sok jó időt hozott nekünk, így nem is nagyon mozdultunk ki a kanadai kiruccanásunk óta. Az elmúlt hétvégén azonban végre szerencsénk volt az időjárással, így északnak vettük az irányt az Ezer-sziget régió felé, hogy hajókázzunk egyet a szigetek között. Az Alexandria-öbölből induló, két és fél órás út során megcsodálhattuk a régió látványosságait mind az amerikai, mind a kanadai oldalon. Már korábban is megállapítottuk, de most sem változott a véleményünk, miszerint ez lehet a legszebb emberlakta vidék Észak-Amerikában.

Ottawa

Vasárnap, a U2-koncert feledhetetlen élménye után, fáradtan ébredve gyorsan megreggeliztünk, majd búcsút vettünk Montreáltól és a kanadai fővárost is útba ejtve hazaindultunk. Dél körül érkeztünk meg Ottawába, ami Kanadában a negyedik legnagyobb város, nagyjából egymillióan laknak itt. Először a Parlament épületét néztük meg, majd sétáltunk egy kicsit az Ottawa-folyó partján, végül pedig a világháborús emlékművet is megörökítettük. Sok időt nem tudtunk a városban tölteni, mert hétfőtől vissza kellett térni a dolgos hétköznapokba, amit nagyon sajnáltunk, mert a három kanadai nagyváros közül, ahol eddig jártunk (Toronto, Montreál, Ottawa), ez tűnt a legszimpatikusabbnak. Talán egyszer még visszatérünk ide.

U2 koncert

A kanadai kirándulásunk elsődleges oka a szombat esti U2 koncert volt. A speciális 360 fokos színpad a montreáli Hippodrome nevű lóversenypályán volt felállítva. A világítást, a hengerszerű, leereszthető kivetítőt és a hangtechnikát a négylábú, nagyon látványos A Karom (The Claw) nevű szerkezet biztosította. A színpad köré 5 nagy lelátót építettek, így 80ezer ember láthatta a koncertet. Hihetetlen érzés volt ennyi hasonszőrű ember között lenni, még ha a nagy részük francia is volt ☺. A koncert előtt egy kamera végigpásztázta a nézőteret, ide kattintva megtekinthető, hogy hogyan látott minket Bono.

A bevonulás David Bowie Space Oddity című remekművére történt, ami nem csupán tisztelgés Bowie előtt, hanem a bevonulás előtti visszaszámlálással a színpad űrhajós kilövőállomás-szerű kinézetére is utal. Aztán az Even Better Than The Real Thing-gel meg is történt a kilövés, legalábbis a hangulat rögtön felrobbant, a lelátó pedig olyan kilengésbe kezdett, mintha tényleg el akarna szállni.

A közel háromórás koncerten aztán nem is volt mélyrepülés, sorra jöttek a jobbnál jobb nóták: Until The End Of The World, New Year’s Day, Sunday Bloody Sunday és elhangzott Gabi kedvence, az Out Of Control és az én kedvencem, a Zooropa sem maradt ki. A teljes setlist a U2 honlapján megtekinthető. A koncert csúcspontja mindenképpen a Beautiful Day volt. A dal előtt még Mark Kelly parancsnok is beköszönt a Nemzetközi Űrállomásról (felvételről).

Életünk eddigi legnagyobb koncertélménye volt. Nehéz elképzelni, hogy ennél jobb koncert valaha is lehet, talán majd csak egy másik U2 koncert múlhatja felül, de az csak néhány év múlva, hiszen most pár évig nem fognak turnézni. A végére még jöjjön egy hivatalos koncertfelvétel is. Igaz, hogy ezt Los Angelesben rögzítették, de a színpad ugyanaz és persze a zene is.

Montreal

Az elmúlt hétvégét Kanadában töltöttük. Korábban már többször is jártunk az USA északi szomszédjában, konkrétan a Niagaránál és Torontóban, most azonban a francia részre, Quebecbe mentünk, mégpedig a tartomány legnagyobb városába, Montreálba. Pénteken délután indultunk és nagyjából este 8 órakor már el is foglaltuk a szállásunkat, ami most a Travelodge láncolat egyik moteljében volt. Olcsó és hatalmas szobák jellemzik, nekünk ráadásul nem is szobánk, hanem saját lakosztályunk volt két szobával (azért nem aludtunk külön ☺). Lefekvés előtt még sétáltunk egyet a Szent Lőrinc-folyó partján, majd nyugovóra tértünk, hogy kipihenve nézzünk a másnap elé.

Szombaton, reggeli után aztán felkerekedtünk, hogy megismerkedjünk a várossal. Első utunk a Szent József Oratóriumhoz vezetett, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt a városra. Montreálban kellemesen keveredik az észak-amerikai modern stílus a hagyományos európai építészettel, ami nem meglepő, hiszen itt főként európaiak laknak, elsősorban természetesen franciák. A város egyik leghíresebb látnivalója a montreáli Notre-Dame Bazilika is francia mintára épült az 1820-as években. A belső dekorációt a párizsi Saint-Chapelle ihlette, míg a két jellegzetes torony a párizsi Notre Dame-ra emlékeztet.

A városnézést délután az 1976-os Olimpia helyszínével zártuk, ahol a magyar sportolók összesen 22 érmet nyertek (4 arany, 5 ezüst, 13 bronz). Az olimpiai faluban számtalan emléktábla őrzi az összes aranyérmet nyert sportoló nevét, így a többiek között megtekintettük az aranyat nyert magyar vízilabda csapat tagjait is. Este pedig a montreáli utazásunk fő programja, a U2 koncert következett, de ez mindenképpen megér egy külön bejegyzést.

Sapsucker Woods

Amerika, de talán a világ legnevesebb ornitológiai kutatóközpontja a Cornell Egyetemen található, ami a közeli Ithacában van. A madártani intézet azonban nem a városban, hanem Ithaca határában fekszik a Sapsucker Woods nevű erdő közepén. Az erdő a nevét az itt élő cukorharkályokról (sapsucker) kapta. Ez a kis védett terület szabadon látogatható és különösen a madarászok számára nyújt látnivalókat. Tegnap meg is néztük az ezúttal kissé csonka magyar csapattal és egy jót kirándultunk az erdővel övezett tó körül.

Fillmore Glen State Park

Az elmúlt szombaton ismét együtt kirándult az egész magyar banda. Ezúttal a Fillmore Glen State Parkban töltöttünk egy kellemes délutánt, ami az egyik legszebb hely a Finger Lakes régióban. Nevét az USA 13. elnöke után kapta, ugyanis Millard Fillmore a közelben született. Az idő eleinte nem volt kegyes hozzánk, így az uzsonna elkészítése közben megáztunk egy kicsit. Uzsira egyébként szalonnát sütöttünk és amerikai módra virslit a hot-doghoz. Később azonban szerencsére kitisztult az idő, így az eredeti tervünknek megfelelően végigsétáltunk az egyik túraútvonalon a völgyben (a glen völgyet jelent). A szurdok mélyén egy kis patak folyik, ami a sziklás aljzatnak köszönhetően rengeteg gyönyörű vízesést alkot. A néhány kilométeres túra után aztán ismét csak jól esett bedobni néhány hot-dogot, amit már rutinosan készítettünk el és annyira belejöttünk, hogy egészen késő éjszakáig maradtunk.

Long Island

Vasárnap délután, befejezve a New York-i kiruccanást, áttelepültünk Long Islandre. A „Hosszú-sziget” New Yorktól keletre található, mintegy 190 km hosszan nyúlik bele az Atlanti-óceánba. Tulajdonképpen a szigeten található még a New Yorkhoz tartozó Queens és Brooklyn is, de többnyire a sziget többi részére mondják, hogy „Long Island” és ez New York lakóinak kedvenc hétvégi pihenőhelye. Természetesen egy Days Inn motelben szálltunk meg, hogy újra elkezdjük gyűjteni a pontokat. Miután elfoglaltuk a szállást, kocsiba ültünk és elmentünk a Fire Island-re. Ez a sziget Long Islandtől délre található, kb. 50 km hosszú és mindössze 2-300 m széles. A két végén lehet bejutni a szigetre egy-egy hídon, majd le kell parkolni a kocsit, mert a szigeten csak a lakóik közlekedhetnek autóval. Ezen a szigeten végre kipróbáltuk, hogy milyen az Atlanti-óceán vize és kicsit megáztattuk a lábainkat. Ezt követően sétáltunk egyet a közeli természetvédelmi területen és megnéztük a naplementét.

Hétfőn reggel kijelentkeztünk a motelből és elindultunk hazafelé. Útközben még leugrottunk a Long Beachre és tettünk egy rövid sétát a parton. Az út hosszú volt hazáig, de a sokszínű kalandok után kellemesen feltöltődve értünk haza, hogy másnaptól újult erővel vessük magunkat a hétköznapokba.