Naplemente a Brazos Bendben

A Hálaadás hétvégéjén ismét jártunk a Brazos Bendben. Ezúttal is nagyszerű kirándulóidő volt, aminek köszönhetően elég sokan voltak a parkban. Hogy elkerüljük a tömeget, megint a park kevésbé ismert részét vettük célba. Az öt kilométeres túra most is nagyon jól esett, amire egy gyönyörű naplemente tette fel a koronát.

Houston Zoo

Hálaadás másnapján, a Fekete Pénteken, amikor az emberek többsége az üzletekben tolongott az akciós termékekért, mi inkább elmentünk a helyi állatkertbe. Az egyik munkatársam rendszeresen önkénteskedik itt és említette, hogy nyáron született egy kiselefánt, amit mindenképpen látni szerettünk volna, mielőtt nagyon megnő. Persze az elefántokon kívül is számos érdekesség látható itt és az állatok többségének hatalmas területe van, ahol szabadon kószálhatnak. Ilyenkor már Texasban is viszonylag hűvös van, de pénteken szépen sütött a nap, így kellemesen telt a délelőttünk az egzotikus állatok között.

Hálaadás 2017

Az idei Hálaadást kettesben ünnepeltük. Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy igazi amerikai módra készítjük el a vacsorát. Vettünk egy nagyjából 6 kilós pulykát, készítettünk hozzá tölteléket és roston sütöttük meg. A pulykát közel négy órán át sütöttük, hogy szépen átsüljön a belseje és a töltelék is. A tepsi aljába sürített pulykahúslevest töltöttünk, amivel aztán fél óránként meglocsoltuk a húst, hogy finom puha legyen. Köretnek krumplipürét készítettünk, desszertnek pedig sütőtökös pitét sütöttünk. Minden nagyon jól sikerült és ezért különösen hálásak vagyunk.

Ősz a Brazos Bendben

A múlt héten végre befejezték a kedvenc texasi parkunkban, a Brazos Bendben az árvíz utáni helyreállítási munkákat. Legalábbis a terület nagy része már látogatható, de azért vannak még olyan részek is, amik majd csak januártól lesznek újra elérhetőek. A hétvégén meg is néztük, hogy milyen állapotban van az aligátorok birodalma. Szerencsére a park mukatársainak elég jól sikerült rendbehozniuk a károkat. A fákról lógó zuzmószerű szakállbroméliákon azonban még mindig látszik, hogy meddig ért az ár, hiszen a növények azon része elpusztult, amit ellepett a víz.

Az időjárás tökéletes volt egy kis kirándulásra, így be is jártunk néhány ösvényt és még aligátorokat is láttunk. Nagyon érdekes, hogy a park egyes részeit virágszőnyeg borítja, mintha tavasz lenne, más helyeken pedig sárgulnak a falevelek. Az igaz, hogy teleobjektívvel kellett közeli képeket készíteni az erdő egyes részeiről, hogy igazán visszaadható legyen az őszi hangulat, de azért nagyon élveztük a túrázást.

NBA mérkőzés: Rockets - Cavaliers

Tegnap ismét egy NBA meccsen voltunk. Tavaly egy történelmi múltú csapatot, a Boston Celticset néztük meg, míg idén korunk egyik legjobb csapatát választottuk, a LeBron Jamesszel felálló Cleveland Cavalierst. A Cleveland az elmúlt három szezonban döntőt játszott és 2016-ban bajnok is lett. Idén azonban nem megy nekik olyan jól, most a Boston vezeti a Keleti főcsoportot, míg a Nyugati trónján jelenleg a Houston ül. Ehhez persze a Houston Rocketsnek meg kellett nyernie ezt a meccset is. LeBronék eléggé összeszedték magukat erre a mérkőzésre és végig remekül játszottak, többször vezettek is. Mi nagyon örültünk, hogy korunk talán legjobb játékosát jó formában láthattuk, több látványos zsákolással is megmutatta, hogy miért tartják őt a legnagyobbnak. Még ennél is jobban örültünk azonban annak, hogy a Houston még jobb volt és hogy James Harden kiváló formájával lassan kiérdemli, hogy az NBA legjobbjának tartsák, maga mögé utasítva LeBront és a többieket. A játéka nem olyan látványos, hiszen nem egy zsákolóbajnok, ahhoz ugyanis nem elég magas, de rendkívül hatékony. Most is 35 pontot dobott, közben adott 13 gólpasszt és volt 11 lepattanója is. A meccset végül 117 - 113-ra nyerte a Rockets.

A showra most sem lehetett panaszunk. A mérkőzés előtt a Guns N' Roses billentyűse, Melissa Reese énekelte el az Amerikai Himnuszt. A meccs közbeni szünetekben pedig gyakran hangzott el többek között a Welcome to the Jungle és lehetett jegyet is nyerni a ma esti koncertre, ami ugyanebben a sportcsarnokban lesz (mi ezt azonban kihagyjuk). Természetesen nem feledkeztek meg felhívni a figyelmet az árvíz okozta károkra és a városban zajló újjáépítési folyamatokra sem. Most is volt szektorok közötti hangossági verseny, pólóelkapás és egyebek. Ismét nagyszerű élmény volt egy ilyen sport show-n részt venni.

Ősz a Houston-tónál

Szerencsére már itt is vége a kánikulának és habár Texasban az ősz nem olyan látványos, mint az északi régiókban, de azért szeretünk ilyenkor a természetben kirándulgatni. Vagy legalábbis szeretnénk, ugyanis az árvíz miatt a legtöbb park még mindig zárva van. Talán november második hetére már bejeződnek a helyreállítási munkálatok és újra lehet látogatni a kedvenc kirándulóhelyünket is. Az elmúlt hétvégén azonban elmentünk a Houston-tóhoz, ami nagyjából 45 percnyi autózásra van északra és szerencsére nem érintette az árvíz olyan súlyosan. Ezt a parkot is szeretjük és nagyon szép időben kirándulhattunk a tó környékén. Viszonylag hűvös volt és néhány fa levelei már szépen sárgultak, így adott volt a kellemes őszi hangulat is.

Másfél hónappal az árvíz után

Több, mint másfél hónap telt el az árvíz elvonulása óta. Több ismerősünk is érdeklődött azóta, hogy visszaállt-e már a rend, ezért úgy döntöttünk, itt a blogban mutatjuk be, hogy hogyan is néz ki a város hetekkel a katasztrófa után. Röviden, közel sem állt még helyre az élet. Az apartmanközpontunk menedzsmentje szerint még legalább hat hónapba fog telni, mire az épület újra olyan lesz, mint régen. Ráadásul az itteni munkások nem csak lassan dolgoznak, hanem rendkívül igénytelenül és felelőtlenül is. Ez okozta a tüzet is egy hónapja és egy héttel később is valószínűleg csak a szerencsének volt köszönhető, hogy nem lett újabb tűz, ezúttal közvetlenül az alattunk lévő lakásban. A munkások ugyanis bekapcsolták a klímát a kibontott falú lakásban, ami emiatt folyamatosan ment, hiszen lényegében a kinti 40 fokot kellett volna lehűtenie. A légkondi alá aztán még egy ventilátort is beraktak, majd mindent így hagytak a hétvégére. A klímából persze ömlött a víz, egyenesen a ventilátorra. Ha nem vesszük észre és nem kapcsolunk ki mindent, ki tudja mi történt volna.

Amikor pedig éppen nem azon dolgoznak, hogy hogyan gyújthatnák fel a házat, akkor egyszerűen csak a rendetlenségükkel okoznak bosszúságot. Azon itt már meg sem lepődünk, hogy az új ajtónk beszerelésénél trehányabb munkát még az életben nem láttunk. Azon sem, hogy egy hónapnak kellett eltelnie, mire nekiálltak a lépcsőház és az ajtófélfák körüli fal rendbetételének, azon viszont már a szavunk is elakadt, hogy kb. 10 percnyi munka után mennyi szemetet hagytak az ajtónk előtt.

A földszinti lakásokban a falak visszaépítését is még csak a héten kezdték el és a kidobált bútorok, falmaradványok elszállítása is éppen csak megindult. A város egy része továbbra is jobban hasonlít egy háborús övezetre, mint Amerika elvileg egyik legfejlettebb városára. Az utak ráadásul tele vannak a teherautókról lepotyogott törmelékkel, így nagyon oda kell figyelni, amikor autózunk. A házunkhoz tartozó mosoda még mindig nem üzemel, ezért nyilvános mosodát kell használnunk. A vezetőséget szemmel láthatóan nem nagyon érdekli, hogy azok, akiknek elázott az autójuk és nem tudtak újat venni, hogyan oldják meg a ruháik tisztítását. Ha már vízkáros autók, a totalcar magazin írt róluk egy rövid cikket, ami ide kattintva megtalálható. Valószínűleg a legtöbb ilyen autó előbb-utóbb valahogyan visszakerül a forgalomba, ezért a jövőben nagyon résen kell lennie annak, aki használt autót vesz Texasban. Az biztos, hogy sokára lesz még Houston olyan, mint amilyen előtte volt.

Földszinti folyosó

Földszinti lakás

A házunk parkolója

Kertvárosi utcakép Houstonban

Könyvdedikáláson

A múlt héten jelent meg a kedvenc íróm, Harlan Coben legújabb könyve. Ennek alkalmából az író szombaton egy helyi, bűnügyi regényekre specializálódott könyvesboltban dedikált. A legújabb könyvön kívül még három másikat is lehetett vinni aláírásra. Én végül csak kettőt vittem, az egyik azonban egy magyar nyelvű könyv volt, amit Kamilla barátnőmtől kaptam pár éve. Mikor Harlan dedikálta a könyveket, elmondta, hogy ez az első és nyilván az egyetlen magyar kiadású könyve, amit aláírt, így igazán különlegesnek számít. Harlan egyébként nagyon közvetlen és barátságos, továbbá kiváló humora van. A dedikálás előtt tartott egy kis előadást, ami jobban hasonlított egy stand up comedy fellépésre, mint egy klasszikus író-olvasó találkozóra. Amúgy főként krimiket ír és ezekkel számos írói díjat nyert már és könyvei rendszeresen kerülnek a New York Times Best Seller listájának az élére. Könyveit eddig 43 nyelvre fordították le és több, mint 70millió példányban jelentek meg világszerte, valamint számos film és TV-sorozat alapjául szolgáltak.

Zeneajánló: U2 - You're The Best Thing About Me

A U2 rajongása Amerika iránt elég jól ismert. Tegnap megjelent a legújabb nótájuk videóklippje, amiben ezt a lelkesedést még magasabb szintre emelik. A dal Bono feleségéhez íródott, míg a videó egy vizuális szerelmes levél New York-hoz, amelyben a zenekar tagjai elviszik a nézőket a város ikonikus szimbólumaihoz. Ez a második dal a következő, sorban a 14-ik U2 albumról, ami ezek alapján nagyon ígéretesnek tűnik.

Top 100-ban a természetfotós blogom

Az utóbbi hetek szörnyűségei mellett akadt egy jó hír is. A természetfotós blogomat beválasztották a bolygón elérhető 100 legfontosabb természetfotós blog közé. Ezúton is köszönöm az elismerést. Itt elérhető a teljes lista.