A Hálaadást mi általában kettesben szoktuk ünnepelni, ezért a pandémia számunkra ebben nem hozott túl nagy változást. Ezúttal is roston sütöttük meg a pulykát, készítettünk tökös pitét és most is felbontottunk egy üveg Tokaji Aszút, hogy egy kicsit magyarossá tegyük ezt az amerikai ünnepet. Természetesen hálát adtunk mindezért (is).
Tegnap ismét a Sleeping Giant Állami Parkban kirándultunk. Nagyon szép napsütéses, bár hideg időjárás fogadott minket a természetben, ami azonban tökéletes volt egy kis őszi kiránduláshoz. A táj ugyan már nem olyan szép, mint amilyen néhány hete volt, de azért mi élveztük ezt a kopár, késő őszi vadont is. Az óriás fején már többször is jártunk, most azonban a hasára mentünk fel, ahonnan jó rálátás nyílt a fejrész szikláira.
A bajuszt pedig a movemberi szokás mára elengedhetetlen részeként növesztem.
Egy kicsit lemaradtunk a blogírással, pedig idén is próbáltuk kihasználni a szép őszi időt és október majd' minden hétvégéjén kirándultunk a természetben. A szeptemberi Maine-i őszölést leszámítva, idén nem voltunk olyan látványos helyeken, mint tavaly, de azért most sem volt okunk panaszra. Íme hát a képes októberi beszámoló.
A hónap elején ismét elmentünk Massachussettsbe, a Mount Everett Parkba. Ezúttal is a Guilder-tavat és a hegycsúcsot vettük célba.
Ugyanezen a hétvégén még a Hammonasset Beachre is eljutottunk, majd hazafelé megvettük a ház elé a dekorációnak való tököket, ami Amerikában az őszi tradíció része.
A hónap második hétvégéjén pedig a West Rock Parkba tettünk egy kirándulást. Ahogyan egy héttel korábban Massachussettsben, úgy ekkortájt még Connecticutben sem jött el az őszi színek csúcsidőszaka, de azért nem volt rossz ez a túra sem.
A következő hétvégén esős idő volt, de két héttel később ismét szép idő lett és ekkorra már minden őszi színekben pompázott errefelé, mi pedig a Naugatuck Állami Erdőben (térkép) sétálgattunk egyet.
A hónap utolsó napján pedig a Sleeping Giant tetejébe másztunk fel. Pár nappal korábban már havazott, ami a hegy árnyékos oldalán meg is maradt, ezért nagyon szép látványt nyújtott az erdő a szép napsütésben. Olyan volt, mintha a természet nem tudta volna eldönteni, hogy még maradjon az ősz, vagy inkább jöjjön már tél. Tökéletes lezárása volt a szép őszi időszaknak.
New England minden bizonnyal ősszel mutatja a legszebb arcát. Ahogyan közeleg az egyre hidegebb időszak, a nyáron zöldellő erdők gyönyörű színpompába borulnak. Minél északabbra haladunk, annál korábban kezdődik az őszi színkavalkád. Idén pedig úgy döntöttünk, hogy Maine északi erdőségeiben kezdjük az őszi színvadászatainkat, ezért számunkra már szeptember végén beköszöntött az igazi ősz. A célunk a Baxter Állami Park volt (térkép), ami valamivel több, mint 700 kilométerre található Hamdentől. Szeptember utolsó hetében, csütörtökön délelőtt indultunk és estére értünk a kempingbe. Habár ilyentájt már elég hidegek a maine-i éjszakák, a koronavírusjárvány miatt nem akartunk szállodába menni. Gyorsan felállítottuk a sátrat, majd tüzet raktunk, hogy megsüssük a virsliket a vacsorához.
Másnap reggel az elmaradhatatlan kávézás után aztán indultunk is a parkba. Maine talán a legszebb állam az ország keleti részén és már a parkba vezető út is csodás volt. A természetvédelmi területre érkezve az aszfaltút is véget ért és rázós, kavicsos földutakon haladtunk tovább.
A Baxter Park őrzi Maine legszebb tájait, köztük a Mount Katahdint, az állam legnagyobb hegyét, melynek a legmagasabb pontja az 1606 méteres Baxter-csúcs. A park és a csúcs is Percival Baxter nevét viseli, aki Maine kormányzója volt a XX. század elején. A gazdag családba született politikus megvásárolta a Katahdin-hegy környékét és az államnak adományozta, hogy megőrizzék az utókor számára ezt a különleges tájat. Az óriási parknak csak egy kis részét tudtuk bejárni egy nap alatt, így az elsődleges célunk a Katahdin-hegy megtekintése volt. Külön érdekessége a hegynek, hogy a csúcsról indul, vagy itt végződik a híres Appalache-túra attól függően, hogy melyik irányból akarja valaki végigjárni ezt a hatalmas, Amerika keleti régióját átszelő túraútvonalat. Mi nem mentünk fel a hegyre, mert már az oda-vissza vezető út is egy teljes napot igényelne és lentről amúgy is jobban látható a szép őszi színekben pompázó hegyvidéki táj. Különösen látványos a hegy a Sandy Stream-tó partjáról nézve. Miután kiélveztük és alaposan körbefotóztuk a tájat, átmentünk a Daicey-tóhoz, hogy körbejárva egy másik arcát is megtekintsük a parknak. Másnap reggel aztán kellemes élményekkel gazdagodva indultunk haza és örömmel nyugtáztuk, hogy idén különösen hamar kezdődött az év számunkra legkedvesebb időszaka, az ősz.
