Houston-tó ismét

Tegnap ismét ellátogattunk a Houston-tóhoz. A szeptemberi kánikulához képest, most azonban kellemes 20 fokban sétálhattunk. Ennek megfelelően most elég sokan voltak, de így is nagyon jól éreztük magunkat. A tóhoz érve, újfent főleg a parton ücsörögve gyönyörködtünk a tájban.

Áradás Houstonban

Houston és környéke közismert a heves esőzésekről és az ezzel együtt járó árvizekről. A Jeep kapcsán mi is megemlítettük, hogy a gyakori áradások az egyik fő oka, hogy annyira népszerűek errefelé a terepjárók és a pick up truckok. Január közepén meg is érkezett az idei első kisebbfajta ítéletidő és így a város több pontján is voltak áradások. Gyakorlatilag egy fél napon keresztül alig lehetett közlekedni a nagy víz miatt. Aki nem megfelelő autóval, vagy ész nélkül hajtott bele a vízbe, az nagyon rosszul járt, mint a lenti képeken látható BMW-s. Valószínűleg vizet szívott a motor, ami egyből megállt és minden bizonnyal már nem is fog többet elindulni. A víz ugyanis összenyomhatatlan, ha a motorba kerül, akkor az óriási mozgási energiáktól a fém alkatrészek görbülnek, vagy törnek. Amikor mi láttuk az autót, a tulaj már nem volt a közelben, valahogy "kiúszott", aztán ott hagyta a kocsit. Csak délután szállították el, amikor már levonult az ár. Mi a biztonság kedvéért annak ellenére sem próbálkoztunk a vízben közlekedni, hogy a Jeep a 33cm-es hasmagasságának és a magasan elhelyezett légszűrőjének köszönhetően akár 70-80cm-es vízben is képes elmenni. Szerencsére miután elállt az eső, néhány óra alatt a víz is visszahúzódott és újra helyreállt a közlekedés a városban. Az egyetemek felé járó és az árvíz miatt feltorlódott buszok aztán mind egyszerre indultak el és lényegében üresen mentek közvetlenül egymás után, így aki nem pont akkor akart utazni, vagy nem vette észre, hogy beindult a közlekedés, annak még további órákat kellett várnia, amíg a buszok végigmentek a vonalon, majd visszatértek és aztán újra a belváros felé vették az irányt. Az biztos, hogy az eszükért nem fogják ellopni a texasi buszsofőröket. ☺

Áradás

Szállításra várva

Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és az új évre sikereket, boldogságot és jó egészséget kívánunk!

A kép a Galveston-szigeten készült

Karácsonyi ének

A hétvégén színházban voltunk. Dickens klasszikus regényének, a Karácsonyi éneknek a feldolgozását néztük meg az Alley Theatre-ben. Ez egy viszonylag kis színház, legalábbis amerikai viszonylatban, aminek köszönhetően nagyon meghitt. Az előtérben a szponzoroknak köszönhetően rengeteg karácsonyfa volt felállítva, így mire leülltünk, adott volt a hangulat az előadáshoz. A művet mindenki ismeri, meglepetést most sem okozott. A helyi színészek jól játszottak, a látványra sem lehetett panasz, mindkettőnknek nagyon tetszett az előadás. Remek ráhangolódás volt a közelgő ünnepekre.

Karácsonyi Fényfesztivál a Galveston-szigeten

Szombaton ismét autóba ültünk és elmentünk a tengerpartig, sőt még egy kicsit tovább is. A célunk ugyanis a Galveston-sziget volt (térkép), ami nagyjából három kilométerre található a parttól. Szerencsére két hídon is át lehet jutni a szigetre, így nem kell kompozni. A déli hídon a Brazoria Rezervátum irányából érhető el Galveston, mi azonban északról érkeztünk a szigetre. A kirándulásunk fő célja a Karácsonyi Fényfesztivál megtekintése volt a híres Moody Gardenben, de a délután során még lementünk a partra is egy kicsit madarászni. Láttunk is egy-két érdekes fajt, például barna pelikánt, kormoránokat és még néhány parti madarat is megfigyeltünk. A kis túrázásunkat követően, nem sokkal sötétedés előtt érkeztünk a Moody Gardenbe. Most már itt is korán sötédedik és a hőmérséklet is nagyon télies volt, így amint beindultak a fények, könnyű volt ünnepi hangulatba kerülni. Mindenképpen megérte eljönni ide.

NBA mérkőzés: Rockets - Celtics

Egyszer mindenkinek látnia kell egy NBA meccset. Már a tévé képernyőjén is egyértelműen átjön, hogy mennyire más színvonalat képviselnek az amerikai kosarasok, mint bármely egyéb nemzet játékosai. Most, hogy olyan városban élünk, aminek van profi kosárlabda-csapata, alig vártuk, hogy láthassunk élőben egy ilyen showt. Amerikában a sportesemények ugyanis nem csak egyszerű sportrendezvények, hanem igazi showműsorok. A jegyárak ennek megfelelően elég borsosak, de a felső szektorokban azért még megfizethetőek. Kicsit féltünk, hogy messze leszünk a pályától, de tökéletes volt, sőt így legalább hasonló szögből láthattuk, mint ahonnan a tévé is közvetíteni szokta. A meccs hétfő este volt és a Houston Rockets a Boston Celtics ellen játszott. Nem véletlenül választottuk ezt a párosítást, hiszen a Celtics az egyik legnagyobb múltú csapat az NBA-ben. A mérkőzés rendkívül fordulatosan zajlott. Mindkét csapat remekül játszott, a vége pedig olyan izgalmasra sikerült, amilyet forgatókönyvírók szoktak kitalálni egy sportfilm döntő jelenetére. Végül tökéletesen alakult, hiszen egyetlen ponttal ugyan, de nyert a Rockets, így hibátlan lett az első NBA élményünk és igazi örömünnep közepette hagytuk el a sportcsarnokot. Az alábbi videóban látható a mérkőzés összefoglalója.

A nagyszerű viadalon túl sem lehetett panasz a hangulatra, a meccs előtt és a szünetekben táncosok, akrobaták és különféle nyereményjátékok szórakoztatták a nézőket. Az egyik ilyen játék például az volt, hogy véletlenszerűen kiválasztottak két szektort és az ott ülő nézőknek kellett minél zajosabban lármázniuk, majd a hangosabb szektorba Rockets pólókat dobáltak a hoszteszek. A mi szektorunk (427) volt az egyik kiválasztott, így az óriási kijelzőre is felkerültünk. Mi vagyunk az a két nyugodtan ücsörgő figura az őrjöngő tömeg előtt. Nekünk még újdonságot jelentenek az ilyen show-elemek, ezért eleinte nem engedtük el annyira magunkat, meg aztán csípőből tüzelve próbáltam néhány éles képet is készíteni magunkról a kijelzőn. Ezután azonban mi is beálltunk a kiabálók közé és mivel a mi szektorunk nyerte a hangversenyt, így megpróbálkozhattunk a pólók elkapásával is, ami azonban végül nem jött össze. Sebaj, az este így is feledhetetlenre sikerült.

A legszőrösebb hónap az évben: Movember

A Movember egy nemzetközi mozgalom, aminek a lényege, hogy a férfiak novemberben bajuszt növesztenek és ezzel próbálják felhívni a figyelmet a férfiakat érintő betegségekre. A mozgalom neve az angol moustache (bajusz) és a november szavakból származik. Az Ausztráliából indult Movember ma már számos országban elterjedt, a hivatalos magyar oldal ide kattintva érhető el, a jelmondata pedig: növessz bajuszt és ments meg egy manust! Mindez angolul pedig: Gro a Mo, save a Bro! Manapság már nem annyira divatos a bajusz, mint amilyen régen volt, ezért is tud feltűnést kelteni a mozgalom, egyben érdekes kihívás és jó móka is egy hónapig szőrösödni. Persze a felhívás célja nem a vidámság, hanem, hogy figyelmeztesse a férfiakat, hogy nekik is fontos rendszeres szűrésre járni.

Tradicionális hálaadásnapi vacsora

Ismét elérkezett a Hálaadás, a legfontosabb amerikai ünnepnap. Mi is nagyon készültünk rá, a lakásban a halloweeni dekorációt felváltotta a hálaadási, valamint nagy sütés-főzést is terveztünk. A főzés azonban végül elmaradt, mert az egyik munkatársam, Kurt meghívott magukhoz, hogy meglássuk, milyen is egy igazi amerikai hálaadásnapi vacsora. A felesége, Judy igazán kitett magáért és mindent elkészített, amit ilyenkor szokás. Természetesen mindennek alapja a töltött pulyka volt, ami a kellemes idő miatt a kerti grillben sült meg. Köretnek krumplipüré készült, de nem maradtak ki a friss péksütemények, valamint a rakott zöldbab és a speciális szaft a húshoz, az úgynevezett gravy sem. Északon nagy divat hálaadáskor az áfonyaszósz is, itt délen azonban ez nem annyira szokás, volt viszont helyette főtt kukorica és még egy csomó olyan speciális finomság, amit nem is tudunk elmagyarázni. Desszertnek pedig jellegzetes amerikai, almás és sütőtökös piték voltak. Mindehhez az amerikaiak főleg édes fehérbort isznak. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy magyaros különlegességekkel háláljuk meg a vendéglátást, ezért délelőtt sütöttem egy meggyes pitét, valamint vittünk egy üveg Tokaji Aszút, amit a Phoeniciában vettünk. Minden nagyszerűen sikerült, az időjárás is csodás volt, így főleg Kurték hátsó udvarában, a tóparton borozgatva múlattuk az időt. Hálásak vagyunk, hogy átélhettünk egy igazi amerikai hálaadást.

Brazoria Nemzeti Vadrezervátum

A hétvégén leautóztunk egészen a Mexikói-öböl partjáig. A közel 100 kilométeres útnak azonban nem a tengerpart volt a célja, hanem a Brazoria Nemzeti Vadrezervátum (térkép). Ez Texas egyik rejtett csodája. Annyira "titkos", hogy már a helyszín megtalálása sem volt egyszerű, mivel az út utolsó szakasza nincs rajta még a vadiúj GPS-ünk térképén sem. Szerencsére a Google Térképen jól belenagyítva megtalálható ez a szakasz is, így végül sikerült elérnünk a rezervátumba. A terület teljesen sík, mint általában Texasnak ezen része, itt azonban a tenger közelsége miatt a talaj többnyire sós, ennek megfelelően pedig főleg szikes növényzet található a parkban. A tavakban, mint azt már megszoktuk, aligátorok élnek, meg persze rengeteg madár táplálkozik a sekély vízen. A parkban földutakon lehet közlekedni, ami azért is praktikus, mert így a vadvilág megfigyelése és fényképezése zavarás nélkül történhet, hiszen az állatok az autóktól általában nem félnek. Persze ki is szállhatunk a kocsiból és akár gyalog is túrázhatunk az ösvényeken, de annak sincs akadálya, ha csak szeretnénk leülni valahová, hogy élvezzük a természet csendjét. Habár nincs túl közel Houstonhoz, megérte idáig eljönni, mert az egyik legjobb helynek tűnik a texasi madárvilág megfigyelésére és fotózására.

Kirándulás a Sheldon-tónál

Néhány napja ismét egy természetfotós felfedezőúttal egybekötött kiránduláson voltunk. Ezúttal is egy állami park volt a célpont, mégpedig a Houstontól észak-keleti irányban fekvő Sheldon-tó (térkép).  Amint megérkeztünk, kiderült, hogy fotózással legfeljebb csak decemberben és januárban lesz érdemes próbálkozni, amikor korán megy le a nap, ugyanis a park kapui délután ötkor záródnak, kellemes fényviszonyok pedig természetesen csak naplemente környékén vannak.  Igazán kár, mert szuper helynek tűnik. A közepén egy óriási kilátó található, ahova akár napelemmel működtetett lifttel is felmehetünk. A legfelső szintről jól belátható a környék, a tó és a körülötte elterülő préri is. Rengeteg madár tanyázott most is a vízen és állítólag itt is élnek aligátorok, habár mi eggyel sem találkoztunk. A prérin gyakran áll a víz nagyobb esőzések után, ezért ilyenkor csak egy fából készített, némileg a talaj szintje fölé emelt ösvényen lehet megközelíteni. Nagyon praktikus. Annak ellenére, hogy a sheldon-tavi természetfotós terveimet el kell halasztani, nagyon élveztük a kirándulást ebben a parkban is.