Yellowstone Road Trip - Grand Teton Nemzeti Park

A múlt havi road tripünk elsődleges célja a Sziklás-hegység wyomingi szakaszának a megtekintése volt. Két nemzeti park is található itt, a mindenki által ismert Yellowstone és a főleg a fotósok körében népszerű Grand Teton Nemzeti Park. Mi ez utóbbit látogattuk meg először, amely a hatalmas hegylánc egyik legszebb hegyvidékét őrzi. Útközben azonban még érintettük a Thunder Basin Nemzeti Gyepet is, ami szintén Wyomingban található. Mint a nevéből is sejthető, ez főleg füves területekből áll és ennek megfelelően itt is főleg bölények, szarvasok és prérikutyák élnek, de a fő látványosságot a villásszarvú antilopok nyújtották. Az út során többször is megálltunk fényképezni ezeket a különleges állatokat.

A Grand Teton Nemzeti Parkba késő délután érkeztünk meg, ahol két napot töltöttünk, így bőven volt időnk a park bejárására. Az első délutánt terepszemlének szántuk, hogy feltérképezzük a napkeltés fotós helyszíneket. Mivel a kaliforniai és az idahoi erdőtüzek miatt nagyon szmogos volt a levegő, aznap úgysem tudtuk igazán élvezni a hegyek látványát. Cserébe viszont egy gyönyörű mezőn felfedeztünk egy hatalmas bölénycsordát, amit egy kis földúton sikerült is megközelíteni és végül az egész délutánt a bölények megfigyelésével és fotózásával töltöttük. Kezdetben elég távol voltak, de szinte észrevétlenül fokozatosan egyre közelebb jöttek, végül még egy szelfit is sikerült velük készíteni. Azt tudni kell, hogy ezek a békésnek tűnő növényevők a legveszélyesebb állatok a parkban. Persze csak akkor támadnak, ha zaklatják őket, mi pedig nyugodtan ténykedtünk a közelükben, így semmi jelét nem mutatták annak, hogy zavarnánk őket.

Bölénycsorda

Bölényfotózás

Bölénymama és kicsinye

Egy tonna tesztoszteron

A másnap reggeli napkeltét a korábbi terepszemlék alapján a park egyik legszebb helyén vártuk, az Oxbow Bendnél a Snake River partján. Innen nagyszerű kilátás nyílt a Moran-hegy 3840 méteres csúcsára. A napkelte után aztán végigjártuk a park leglátványosabb helyszíneit, amelyek remek rálátást adtak a Teton-hegység csúcsaira. Eme láncolat érdekessége, hogy a lapos prériből emelkednek ki a csúcsok és a park szinte minden részéről láthatóak. A legmagasabb hegycsúcs a park névadója, a Grand Teton, amely 4199 méter magasra nyúlik az ég felé. A csodás kilátást délutánra ismét felhők zavarták meg, de így legalább lehetőség nyílt az egyik legismertebb amerikai fotós, Ansel Adams tiszteletére elkészíteni a szokásos színes fotókon túl egy fekete-fehér fényképet is a híres Snake River kanyarulatáról. A következő napon sajnos nem csak a felhők, de az eső is megérkezett, így a szép táj helyett inkább a vadállatokra fókuszáltunk. A bölényeken túl itt is láttunk villásszarvú antilopot, valamint vapitit, ami az egyik legnagyobb szarvasféle. A vapitinél csak a jávorszarvas nagyobb, amellyel szintén sikerült találkozni a park egyik eldugott szegletében. Számos helyen kerestünk medvéket is és végül sikerült is találkoznunk egy fekete medvével, de fotók ezúttal nem készültek róla. A sikeres medvefotókhoz át kellett mennünk a szomszédos Yellowstone Nemzeti Parkba, amelyről majd a következő bejegyzésben számolunk be. A Grand Tetonban eltöltött két nap azonban az egyik legszebb emléke nem csak a legutóbbi road tripünknek, de az eddigi amerikai életünknek is.

Fotózás az Oxbow Bendnél

A Teton-lánc, jobbra a Moran-heggyel

A Tetonok, a legnagyobb a Grand Teton

A Grand Teton a Jenny-tónál

A Tetonok más szögből

A három Teton a Schwabacher's Landingnél

Grand Teton

A Tetonok és a Snake River

Vapiti (tehén)

Jávorszarvas (bika)

Yellowstone Road Trip - Theodore Roosevelt NP

Habár időrendben a Theodore Roosevelt Nemzeti Park volt az utolsó igazi látványossága a szeptemberi road tripünknek, a Badlandshez való ökológiai hasonlósága okán most ezen észak-dakotai nemzeti parknak a bemutatása következik. Egyik érdekessége, hogy ez az egyetlen amerikai nemzeti park, amelyet személyről neveztek el. A természetvédő elnökként elhíresült Teddy még a húszas éveiben, 1883-ban érkezett először a Dakoták vidékére, hogy bölényre vadásszon. Habár vadászként érkezett a badlandsre, feltűnt neki a prérin élő fajok és élőhelyeik eltűnése és a figyelmét fokozatosan a természetvédelem felé fordította. Elnökként is ezen tevékenysége lett az egyik legnagyobb öröksége, a halála után pedig a tiszteletére megalapították a Theodore Roosevelt Nemzeti Parkot. Mi estére érkeztünk meg a környékre, amely az út talán legszebb naplementéjével üdvözölt minket.

Másnap délelőtt aztán alaposan bejártuk a park déli részlegét. A bejárathoz közel megtekinthető Roosevelt első kabinja, ahol 1883-ban lakott. Ez volt az első ranchének a lakóháza. Később kissé északabbra vásárolt egy másik, nagyobb ranchet is, ahol a dakotai idejének a nagy részét töltötte. A házikó megtekintését követően aztán bevetettük magunkat a dakoták északi vadonjába.

Az itteni geológiai formációk hasonlítanak ugyan a dél-dakotai badlandekhez, de itt feltűnően több növényzet borítjta őket. Mivel itt északon ekkortájt már erősen benne voltunk az őszben, így különösen szép látványt nyújtott a park. A másik nagy előnye, hogy itt nem jellemző a nagy embertömeg, hiszen Észak-Dakota még Dél-Dakotánál is jobban kiesik mindenféle útvonalból, így sokkal nyugodtabban lehet itt élvezni a különleges természeti látnivalókat. Ebben a parkban is találkoztunk bölényekkel és a prérikutyák is nagy számban élnek errefelé. Ezen rágcsálók ráadásul itt kevésbé félnek az emberektől, így még több időt töltöttünk eme mókás kis állatok megfigyelésével és fényképezésével. Sajnos azonban ez a hely is nagyon messze van Connecticuttől, ezért az északi részlegre már nem volt időnk, hiszen még nagyon sokat kellett hazáig autóznunk. Ezzel együtt is óriási élmény volt a Teddy Roosevelt Nemzeti Parkban járni.

Yellowstone Road Trip - Badlands Nemzeti Park

A szeptemberi road tripünk első célállomása a Badlands Nemzeti Park volt Dél-Dakotában. Eme különleges táj angol neve (bad land) rossz földet jelent, de az angol badland (ejtsd: bedlend) kifejezést már a magyar földrajzi nyelv is átvette. A badlandek száraz, agyagban és homokban gazdag területeken jöttek létre, ahol az erős szél és az időszakos felhőszakadások lepusztították a talajt és kanyonokat, valamint látványos földpiramisokat hoztak létre. Ezeket a nehezen járható, terméketlen vidékeket nevezték el az itt élő indiánok rossz földnek. A leglátványosabb badlandek Észak-Amerika középnyugati tájain, elsősorban Észak- és Dél-Dakotában találhatóak. A legszebb formákat pedig kétségtelenül a Badlands Nemzeti Park őrzi. A park kezelése részben a sziú indiánok kezében van és egyszer talán majd ez lesz az első törzsi nemzeti park (tribal national park). Mi a road tripünk negyedik napján érkeztünk meg ide és egy egész délutánt töltöttünk a park felfedezésével, sőt másnap délelőtt is csavarogtunk még itt néhány órát. A park nagy részén egy látványos út vezet keresztül, amely mentén számtalan kilátópont található, ahonnan élvezhetőek a különleges geológiai formák. A vörös csíkokat a talajréteg vastartalma adja és különösen napkeltekor, vagy napszállat idején mutatják legszebb formájukat.

A park egy része csak földúton közelíthető meg, ezért errefelé sokkal kevesebb emberrel találkoztunk és cserébe sokkal több vadállattal. A vastagszarvú vadjuh mindenfelé előfordul a parkban, csakúgy, mint a villásszarvú antilop. Ez utóbbi csak külsőleg hasonlít az Afrikában élő igazi antilopokra, legközelebbi rokona ugyanis a zsiráf. A park legmókásabb lakói azonban minden kétséget kizáróan a prérikutyák. Ezen rágcsálók óriási, több százezres kolóniákban élnek a hatalmas föld alatti városaikban, melyekből számos kijárat vezet a felszínre. Állandóan a hasuk tömésével vannak elfoglalva, amely tevékenységük nyugalmát az őrszemek vigyázó tekintete biztosítja. Miután mindkét napon alaposan körbefotóztuk a parkot, tovább indultunk, hiszen még számtalan látnivaló várt minket ezen a road tripen.

Villásszarvú antilop (hím és nőstény)

Vastagszarvú vadjuh (bárány)

Prérikutya

Prérikutya

Yellowstone Road Trip

A pandémia miatt nem csak az eredetileg tavalyra tervezett hazautazásunkat kellett elhalasztanunk először egy évvel, majd legalább még eggyel, de a múlt őszi kempingezést leszámítva rendes nyaralásunk sem volt már egy jó ideje. Most, hogy az oltásoknak hála van egy kis javulás a járványhelyzetben, próbáltuk behozni a lemaradásunkat és egy igazán nagyszabású utat képzeltünk el. És mi lehetne nagyszerűbb, mint megnézni a világ első nemzeti parkját, a Yellowstone-t? Maci Laci hazája azonban nagyon messze van tőlünk. Repülni nem szeretünk és Amerikát amúgy is autóval érdemes felfedezni, ezért egy klasszikus road tripet terveztünk. Előre sejtettük, hogy egy ekkora úthoz közel két hétre lesz szükség, végül 15 napnál rövidebbre sehogyan sem sikerült kihozni, hogy megnézzük a Sziklás-hegység leglátványosabb részét.

Persze, ha már ekkora útra kerekedtünk, akkor útközben is szerettünk volna minél többet látni, így összesen négy nemzeti parkot és egy nemzeti emlékművet szemeltünk ki. Még így is rengeteg autózás volt, hiszen összesen 8800 kilométert mentünk 14 államon keresztül, amiből 9 számunkra teljesen új volt. Ezekkel együtt pedig már 40 amerikai államot láttunk az 50-ből.

A négy nemzeti parkról (Badlands, Grand Teton, Yellowstone, Theodore Roosevelt) majd külön bejegyzésekben részletesen is beszámolunk, ebben a posztban a road trip bemutatása a célunk.

Indulás előtti szombaton megsütöttük az autós utazáshoz nélkülözhetetlen sajtos pogácsát és egy adag kókuszgolyót is készítettünk, majd vasárnap délelőtt útnak indultunk. Az első nap csupán annyi volt a terv, hogy minél messzebbre jussunk, végül Ohioban szálltunk meg egy út menti hotelben. Szállást csak a parkok közelében foglaltunk, hiszen más esetekben sosem tudhattuk előre, hogy hol ér majd minket az este. A második nap délutánján elértük Chicagot, ahol tettünk egy rövid kitérőt és sétálgattunk egyet a híres Millenium Parkban, valamint a 66-os út kezdetét is felkerestük, amelynek más szakaszain már korábban autóztunk.

A várost elhagyva még néhány órát vezettünk, hiszen még mindig nagyon hosszú út állt előttünk. A harmadik napon Wisconsinon és Minnesotán átautózva elértük az egyik fő célállamunkat, Dél-Dakotát. Az államhatáron lévő szállásunktól a negyedik napon már csupán 4-5 óra vezetéssel jutottunk el az első igazi természeti látnivalóhoz, a Badlands Nemzeti Parkhoz. Útközben azonban még megnéztük a híres 1880 Townt, ahol Kevin Costner egyik legismertebb filmjét, a Farkasokkal táncolót forgatták. A városka 30 autentikusan berendezett épületből áll, ami a régi vadnyugati életbe is betekintést nyújt. Kedvencünk természetesen a Szalon volt.

A klasszikus kisvárosi kitérő után dél körül értünk a Badlands Nemzeti Parkba, ahol egy egész délutánt töltöttünk. A részletes beszámoló majd egy másik bejegyzésre marad, legyen elég annyi, hogy nagy élmény volt eme kevésbé ismert természeti különlegesség megtekintése.

Másnap reggel újra felkerekedtünk és elautóztunk a Mount Rushmore Nemzeti Emlékműhöz a dél-dakotai Fekete-hegységbe. A Rushmore-hegy a sziklákba faragott elnöki szobrokról ismert, amelyet 1927 és 1941 között készítettek. Négy nagy elnök arcképe került a hegyre: Washington, Jefferson, Theodore Roosevelt és Lincoln. Minden fej 18 méter magas és igazán látványos emléke a legnagyobb amerikai elnököknek. Jefferson, aki sikeres feltaláló és tudós is volt, arról is ismert, hogy ő hozta Amerikába az első fagylalt receptjét, a Mount Rusmore-nál pedig ezen recept alapján készített fagyit is lehet kapni.

Dél-Dakotát elhagyva megérkeztünk az elsődleges célállamunkba, Wyomingba. A cowboy állam (ahogyan itt hívják) keleti része főleg füves pusztákból áll, ahol állandóan fúj a szél. Az ötödik nap végére az állam közepéig jutottunk. Pénteken délelőtt a Wind River Indiánrezervátumon keresztül haladtunk a célállomásunk felé. Itt tettünk egy kitérőt egy történelmi múzeumba, ahol a helyi indiánok és telepesek múltjába kaptunk némi betekintést, valamint a tárlatvezető mesélt a híres Lewis és Clark expedició indián vezetőjéről, Sacagawea-ról is.

A rezervátumot elhagyva aztán késő délután érkeztünk meg a Grand Teton Nemzeti Parkba. Itt gyorsan elfoglaltuk a kabinunkat, aztán elindultunk feltérképezni a Sziklás-hegység talán legszebb hegycsúcsait. A Tetonsban két napot töltöttünk és majd részletesen is beszámolunk az itt töltött időről. Vasárnap bementünk a közeli Jacksonba, a régió legismertebb városába is. A tipikus és nagyon hangulatos nemzeti parki kisvárosban található az egyik legnagyszerűbb természetfotósnak, Thomas Mangelsennek a galériája. A művésszel ugyan nem találkoztunk, de a legismertebb munkáit élvezettel nézegettük.

A Jackson Hole nevű völgyet elhagyva újra a Grand Tetonon áthaladva indultunk a szomszédos Yellowstone Nemzeti Parkba. Aki erre jár, annak célszerű mindkét parkot meglátogatni, hiszen szinte összetartoznak. A Yellowstonban ekkor már havazott, de így is nagyszerű két napot töltöttünk itt, amiről majd természetesen részletesen is beszámolunk.

A parkot északi irányban elhagyva a montanai Cook Cityben szálltunk meg. A hangulatos kisvárosból szerdán indultunk tovább és egy kis időre visszatértünk Wyomingba, hogy immáron újra kelet felé haladva a világ legszebb útjának tartott Beartooth Highway-en autózzunk. Ez a 111 kilométer hosszú országút nyugatról haladva Wyomingban kezdődik és a montanai Red Lodge-ban ér véget. A három nemzeti erdőn áthaladó, gyönyörű kanyargós útszakasz a legmagasabb pontján 3337 méter magas és méltó a hírnevéhez.

Red Lodge-tól keletre Montana már nem túl hegyvidéki, hiszen az állam keleti fele az amerikai prérihez tartozik. Estére értünk el Észak-Dakotába, ahol a dél-dakotai Badlandshez hasonló táj fogadott bennünket. Ezt a különleges természeti tájat őrzi a Theodore Roosevelt Nemzeti Park, amit másnap délelőtt alaposan szemügyre vettünk és majd később részletesen is bemutatunk.

A kedvenc elnökömről elnevezett nemzeti park volt a road trip utolsó igazi látványossága. Innen már "csak" három és fél nap autózás volt hátra hazáig. Az első estére újra Minnesotába érkeztünk. Itt eléggé rossz idő fogadott minket és a kies nyugaton megszokott laza közlekedést újra a kamionokkal teli, forgalmas utak váltották fel. Eredetileg meg szerettünk volna állni Minneapolisban is, de a szakadó eső és a dugók miatti késedelmek elvették a kedvünket tőle. Wisconsinban kicsit javult az idő, a forgalom azonban csak akkor lett jobb, amikor elértük a Michigan-tó partját és északra fordultunk. Késő este volt már, amikor egy michigani kisvárosban szállást kezdtünk keresni, ami nem is volt olyan könnyű, hiszen péntek este volt és mint kiderült, egy igazi üdülőközpontba kerültünk. Végül az ötödik, vagy talán a hatodik motelben akadt még egyetlen kiadó szoba, így szerencsére nem kellett egész éjszaka autóznunk. Szombaton reggel aztán a saját szemünkkel is láthattuk, hogy miért olyan népszerű hely a Michigan-tó partja. A tengerszerű homokos part igazán látványos volt a szezon talán utolsó hétvégéjén.

A tó partját elhagyva egy darabig még kellemes erdős részeken autóztunk, de aztán Detroit környékére érkezve visszatértünk a kevésbé látványos, sűrűn lakta vidékre. A szombat éjszakát már ismét Ohioban töltöttük mégpedig ugyanabban a szállodában, ahol a legelsőt is. Vasárnap aztán már csak 8-9 óra autózás várt ránk, mielőtt hazaértünk Hamdenbe. A road trip 15 napig tartott, ezalatt 14 államban jártunk, 4 nemzeti parkot és 1 nemzeti emlékművet is megtekintettünk, számos nemzeti erdőn és füves pusztán haladtunk át és számtalan élménnyel gazdagodtunk. Természetesen voltak unalmasabb szakaszok is, de mindenhol akadt valami, ami érdekes tapasztalatot kínált eme hatalmas és változatos ország életéből. Amerikát csakis így érdemes megnézni. Végezetül még néhány kép arról, hogy milyen volt a kilátásunk az autóból:

Dél-Dakota

Wyoming

Wyoming

Montana

Montana

Michigan