Hammonasset Beach State Park

Connecticut államot délről végig az Atlanti-óceán határolja, ezáltal több, mint 150 kilométernyi tengerparttal rendelkezik. A part nagyobb része be van építve, de akad néhány nyilvános partszakasz is. Az egyik ilyen a Hammonasset Beach Állami Park (térkép). Ez a legnagyobb tengerparti park az államban és a strandoláson túl természetvédelmi területként is funkcionál. Az egyik legnépszerűbb kirándulóhely a környéken, ezért mindig nagy a tumultus, mi azonban hétfőn délelőtt jöttünk, így még éppen elviselhető volt a tömeg. Nagyon jól éreztük magunkat, biztosan visszajövünk még és alaposabban is felfedezzük majd a parkot.

Házba költöztünk

A Chestnut Hillben lévő lakásunk nem vált be. A szomszédaink állandóan hangoskodnak, a menedzsment pedig teljesen inkompetens, így a hónapok óta tartó panaszkodás ellenére sem történt változás, ezért alig vártuk már, hogy elköltözhessünk. Egy éves szerződésünk van, tehát még augusztus végéig fizetnünk kell, de muszáj volt már eljönnünk onnan. Úgy döntöttünk, hogy házat bérelünk. Némi keresgélés után találtunk egy megfelelő méretűt egy zsákutca végén.

A ház mögött és mellett is erdő van, így teljes a csend. Pontosabban csak a természet hangjait halljuk. Esténként tücsökciripelésre alszunk el, reggelente pedig madárcsicsergésre ébredünk. A bejárati ajtó melletti bokorban vándorrigó fészkel, a bokor alatti üregben pedig egy csíkosmókus lakik. Egy másik csíkosmókus pedig a hátsó udvarban ütött fészket és rendszeresen a teraszunkon rohangál, miközben a fákon szürkemókusok kergetőznek. Gyakran tévednek vadnyulak az udvarunkba, de a szarvasok is rendszeres vendégeink. Egyelőre minden fénykép a házból készült egy kompakt fényképezőgéppel, de amint teljesen berendezkedtünk, igyekszem majd a természetfotós felszerelésemmel is megörökíteni a környék élővilágát.

Az első csipi a bejáratot őrzi

A másik csipi a kedvenc helyéről szemléli a "birtokát"

Gyakori vendég a gyapotfarkú nyúl

Bambi is benézett hozzánk

Kirándulás és madárfotózás a West Rock Parkban

Még mindig tart a kijárási korlátozás Connecticutben is. A helyi állami parkok azonban látogathatóak, ha tartjuk a kellő távolságot másoktól. Természetfotós felfedezőútjaimon úgy tapasztaltam, hogy délelőttönként az emberek inkább lustálkodnak, ezért vasárnap ebéd előtt meglátogattuk az egyik kedvenc helyünket a West Rock Állami Park egy "titkos" részét (térkép). Véletlenül bukkantunk erre a területre még januárban, amikor a park közepén lévő tó mellett már nem volt parkolóhely és emiatt át akartunk autózni a Sleeping Gianthez. A West Rock Park eme többé-kevésbé rejtett helyén szerencsére jóval kevesebb ember szokott kirándulni, ezért már korábban is ide terveztem a tavaszi és nyári természetfotós projektjeim egy részét.

Számos madárodú van itt kihelyezve, így alig vártam, hogy végre megérkezzen a tavasz és kiderüljön, hogy milyen madarak fognak itt fészkelni. Pár hete aztán lehullt a lepel, amikor megérkeztek a telelőterületeikről az odúfecskék és egy vörösbegyű kékmadárpár is. Az odúfecskék nagyon szép fémes fényű, kékes-zöldes tollazattal rendelkeznek. A rigóféle kékmadár esetében azonban csak a hímek ilyen látványosak, a tojók jóval fakóbbak.

Mivel a fészekdobozok tetején ücsörgő madarak nem túl fotogének, ezért a múlt heti természetfotós kiruccanásaim során a szokásos "trükköt" alkalmaztam. Az egyik odú mellé egy tetszetősebb faágat helyeztem, bízva benne, hogy a madarak majd erre is leszállnak. Azt az odút választottam, amelyiknél a korábbi megfigyeléseim során láttam, hogy a fecskék és a kékmadarak is szeretnék használni, remélve, hogy itt mindkét madárfajról sikerül szép fotókat készíteni. Néhány méterre az odútól aztán leültem a fotófelszerelésemmel és magamra terítettem egy álcahálót és így, a madarak elől rejtve várakoztam. Mivel jelenleg nem nagyon lehet filmet előhívatni, ideiglenesen visszatértem a digitális fényképezőgépemhez. A madarakra nem kellett sokat várnom, rövidesen megérkeztek a fecskék és örömmel használták a kihelyezett ágat. A fecskéket pedig azonnal követte a hím kékmadár is, hogy elzavarja őket az odú közeléből, így bevállt a tervem és sikerült mindkét madárfajról természetfotókat készítenem.

Home office a COVID-19 miatt

A koronavírus járvány miatt kedd óta az Arvinas is zárva van, csakúgy, mint a legtöbb vállalat és intézmény az Egyesült Államokban. Számomra ez azonban nem vakációt jelent, hanem távmunkát. Szerencsére van egy csomó számítógépes teendő, így egy darabig labormunka nélkül is akad feladat. Gábor szintén itthonról dolgozik és mostanság ő is kevesebbet megy terepre, mert sajnos sok felelőtlen ember valóban nyaralásként tekint a kényszerű munkaszünetre és otthonmaradás helyett inkább elözönlik a természetvédelmi területeket és parkokat.

Analóg madárfotózás

Múlt héten visszamentem a Silver Sands Állami Parkba, hogy kipróbáljam az "új" Canon EOS-1 filmes fényképezőgépemet. Repülő madarakat fotóztam, hogy igazán próbára tegyem a gép és persze a saját képességeimet is ezzel az ősi analóg eszközzel. Túl vagyok a film szkennelésén és a géppel nagyon elégedett vagyok. Sajnos azonban a labor elrontotta a filmhívást, ezért a képeken átlósan sötétebb és világosabb foltok láthatóak, mert nem egyenletesen történt meg a hívás, ami különösen azokon a képeken látszik, ahol az égbolt a háttér. Azt hiszem, keresnem kell egy új labort, de az is lehet, hogy ezentúl inkább magam fogom kidolgozni a filmet. További információ az első tapasztalataimról az "új" masináról a szakmai blogomban olvasható. A képeken egyébként ezüstsirályok (Larus argentatus) láthatóak.

Silver Sands State Park

Múlt szombaton lementünk az óceán partjára, a Silver Sands Állami Parkba (térkép). Ahogyan a nevéből is sejthető, ez egy homokos tengerpart, ami nyáron kedvelt strandterület. Érdékessége, hogy a parttól párszáz méterre van egy kis sziget, amit egy vékony, köves homokpad köt össze a szárazfölddel. Ezt rendszeresen elönti a dagály, viszont apály idején néha át lehet sétálni rajta a szigetre. A hétvégén sajnos nem volt elég alacsony az apályszint, viszont hétfőn délután, amikor visszamentem madarakat fotózni, elég alacsonyra húzódott a víz, így pedig már át lehetett rajta menni. A parkhoz tartozó város, Milford tipikus amerikai tengerparti város, cölöpökre épült házakkal és zsúfolt utcákkal. Hangulatos kis hely, biztosan visszajövünk még ide.

Milford a homokpadról nézve

Hétfőn az apály elég alacsony volt a sétához

Filmajánló: A vadon hívó szava

Gyerekkorom egyik kedvenc regénye volt Jack Londontól A vadon szava (The Call of the Wild). Néhány éve eredeti nyelven is elolvastam és még mindig az amerikai irodalom egyik legjobb kalandregényének tartom, ezért nem volt kérdés, hogy a legújabb filmes feldolgozását is megnézzük a kedvenc mozinkban. A történet röviden: Buck, a nagyméretű keverékkutya a napsütötte Kaliforniában nőtt fel egy gazdag bíró hatalmas birtokán, de a klondike-i aranyláz idején elrabolják és északra viszik szánhúzó kutyának. A regény és a film is Buck kalandjait mutatja be, ahogyan elkényeztetett házi kedvencből az északi vadon ura lesz, közben persze az emberek gonoszságával is meg kell küzdenie, mígnem a tapasztalt aranyásó, John Thornton magához nem veszi. A filmben Harrison Ford alakítja Thorntont, Buckot pedig teljes egészében számítógéppel készítették. Először egy kicsit furcsa is volt, hiszen nagyon jól látható, hogy egy digitális kutya "játsza" Buckot, de a sok látványos jelenet végül feledtette ezt, hiszen ezek többségét valóban nem lehetett volna élő állattal leforgatni, különösen nem sérülés nélkül. Bámulatos kalandokban pedig igazán nincs hiány, még úgy sem, hogy az eredeti történetet eléggé felvizezték, hogy egy családi mozit forgassanak belőle. A regény ennél sokkal véresebben és valószínűleg hitelesebben ábrázolja az élet nehézségeit a hideg északon, de azért ebből a filmből is átjön némileg az alaszkai aranyláz vadromantikája. Harrison Ford játékára viszont ezúttal sem lehet panasz. A lényeg pedig, hogy miként az eredeti könyvből, úgy a filmből is le lehet vonni a fontos tanulságokat a pénzről, a közösség szerepéről és persze a természet fontosságáról. Ahogyan maga Ford is megfogalmazta egy interjúban: "A természetnek nincs szüksége az emberre, az embernek van szüksége a természetre."

Szinkronos előzetes:

Eredeti trailer:

Egy 30 éves Canon EOS-1 kicsomagolása

Amikor elkezdett érdekelni a fotózás a 90-es években, akkor a Canon EOS-1 volt a fényképezőgépek csúcsa. Számomra persze csak álom maradt, hiszen egy ilyen professzionális fényképezőgép egy vagyonba került akkoriban. Most azonban az eredeti ár töredékéért sikerült beszereznem egy tökéletes állapotú 30 éves példányt egyenesen Japánból. Az alábbi videóban a gép kicsomagolása és az első kipróbálása látható.

És hogy miért vettem ilyen gépet? Azért, mert elhatároztam, hogy 2020-ban kizárólag filmre fogok természetfotókat készíteni, pont úgy, ahogyan azt gyerekként elképzeltem. További információ és részletek a Canon EOS-1 fényképezőgépről a szakmai blogomban olvashatóak angol nyelven.

Egy éves a Crosstrek

Ma egy éve hajtottunk ki a kereskedésből a vadiúj Subaru Crosstrekünkkel. Ezalatt kicsit több, mint 11500 mérföldet, azaz közel 19000 kilométert tettünk meg vele változatos körülmények között, hiszen városban, országúton, hóban, de még földutakon is használtuk.

Az elmúlt egy év alatt semmi sem romlott el rajta és mivel a Subaru of America jóvoltából az első két évben évi két olajcsere ingyenes, így szervízköltségünk egyáltalán nem volt. Az egyetlen extra kiadást az új gumik jelentették, de mivel a "régi", mindössze 8000 mérföldet futott gumikat beszámították, így ez sem volt komoly tétel. Lényegében csak benzinre kellett költeni az első évben. A fogyasztása pedig nem rossz, különösen autópályán. Városban a rengeteg és nem összehangolt közlekedési lámpának köszönhetően némileg ugyan elmarad a hivatalos értéktől, de összességében elfogadható egy ekkora összkerekes autótól.

Valahol a régi 66-os út mentén

Leginkább még mindig a sokoldalúságát szeretjük, hiszen a mérete miatt tökéletes városban, ugyanakkor a kényelmes üléseinek, a jó fogyasztásának és az EyeSightnak köszönhetően hosszú országúti kirándulásokra is kiváló. Mindezeken túl a havas utak sem jelentenek számára problémát és a földutakkal is könnyen megbírkózik a nagy hasmagasságának és a szuper összkerékhajtásának hála. A motorja elég erős, a fokozatmentes váltó pedig nagyon komfortossá teszi a használatát, így természetesen nem bántuk meg, hogy ezt a típust választottuk. Végezetül következzen néhány kép az elmúlt év autós kalandjai közül.

Nyugat Texasban

A vadnyugaton (Monument Valley)

A világ legszebb parkolójában (Grand Canyon)

A sziklás-hegység lábánál Coloradóban

A Green Mountains erdeiben (Vermont)

Színorgia a White Mountainsben (New Hampshire)

Egy New England-i erdőben

A Green Lakesnél New York államban

Új cikk a Természetbúvárban: Nemzeti Parkok a kezdetektől

A Természetbúvár 2020/1. számában megjelent a legújabb cikkem. A saját fotóimmal illusztrált anyag a külünböző amerikai természetvédelmi területeket (nemzeti park, nemzeti erdő, törzsi vadon, állami park, stb.) valamint az ezeket gondozó állami és országos szervezeteket mutatja be. A magazin akár digitálisan is elérhető a Digitalstand és a Dimag oldalain.