Végre beköszöntött a tavasz, ezért a néhány tél végén tett erdei sétánk után már alig vártuk, hogy sort keríthessünk az idei első "rendes" túrázásunkra is. Ha már jó az idő, akkor gondoltuk, legyen tengerparti kirándulás, ezért tegnap a Hammonasett Beachre mentünk sétálni és madarászni. A gyönyörű napsütésben bejártuk a sziklás tengerpartot ritka parti madarakat kutatva, majd a park másik részén, az erdőben is mászkáltunk egy kicsit.
Syracuse-ban az akkori munkatársaimmal egy jó kis magyar banda alakult ki, akikkel számos közös kirándulást, piknikezést, városnézést, éttermi, vagy élőzenés bulit tartottunk. Ketten közülük végül Európában találták meg a jövőjüket, Ádám viszont velünk együtt Amerikában maradt, így vele nem csak a virtuális térben, hanem élőben is tartjuk a kapcsolatot. Amióta visszaköltöztünk az észak-keleti régióba, évente már többször is tudunk találkozni, hiszen jelenleg New Jersey-ben (csupán két órányi autózásra) lakik a feleségével, Fruzsival és a gyerekeikkel. A kisebbik idén volt egy éves, míg a nagyobb már négy éves lett, így nagy szülinapi bulikat szerveztek a kicsiknek, amikről mi sem maradtunk le.
Sajnos az elmúlt tél is hasonlóan alakult a tavalyihoz, tehát alig volt hó. A kopár tájon pedig nem túl nagy öröm a kirándulás, így nem sokszor mozdultunk ki a szabadba. Én azért pár hete már elkezdtem a terepszemléket a természetfotós projekteimhez és március közepén végre tettünk egy közös kirándulást a West Rock Állami Park kevésbé ismert tavához. Ezt a helyet különösen szeretjük, mert a tó és a hegy között van egy kis hangulatos rét is, ahol madárodúkat helyeztek ki a park munkatársai az odúfecskéknek. Néhány korán visszatérő madarat már láttunk is a mező fölött repkedni, így ha a tájon még nem is látszik, azért már van jele a tavasz érkezésének.
Az idei tél nagyon különös errefelé (is). Hó szinte egyáltalán nem esett és többnyire kifejezetten meleg van. A madáretetést azért egész télen át folytatjuk, hogy legalább a vadállatok látványa okozzon némi örömöt a ház körül ebben a furcsa szezonban. Énekesmadarak fotózásával most nem foglalkozom, de más állatok miatt azért időnként előveszem a fotófelszerelésemet. Az egyik fotóalanyom a rőtfarkú ölyv, ami néha felül az öreg tölgyre, hogy a madáretető környékéről próbáljon elkapni egy-egy figyelmetlen kismadarat. A kiszórt eleségre pedig a mókusok is rendre rájárnak, amelyek a ritkán előforduló szeles hideg elől szeretnek a nagy fa üregébe húzódni, ezzel kiváló fotótémát nyújtva. A szarvasok szintén gyakori vendégek, szinte minden nap látunk három-négyet. Az udvarunk legritkább, de kétségtelenül legérdekesebb vendége pedig a vörös hiúz, amit pár napja végre sikerült lencsevégre kapnom. Az étkezőnk ablakából kinézve láttam, ahogyan a hátsó udvarban settenkedik, így gyorsan felkaptam a felszerelésemet és kiosontam az udvarra. Addigra már a szomszédnál járt, de azért a teleobjektívvel sikerült a sövényen keresztül néhány sejtelmes hatású képet készítenem róla, mielőtt komótósan elsomfordált az erdőbe.
Az utóbbi években kezd nálunk hagyománnyá válni, hogy nem múlhat el a Karácsony Lego nélkül a fa alatt, vagyis ezúttal inkább mellette, mert a legutóbbi szett egyszerűen nem fért a karácsonyfa alá. A NASA Discovery űrsiklóját ábrázoló szettje ugyanis az eddigi legnagyobb Legóm, a maga 2354 darabjával a Holdkompot, sőt még a Saturn V-ös rakétát is felülmúlja és a 18+-os korhatár is jelzi, hogy igazán komoly darabról van szó. Remek, hogy a Lego már minden korosztály számára készít "játékokat", hiszen a legózás megmozgatja a kreatív elmét, az elkészült termékek lenyűgözőek és a gyűjtők idővel tekintélyes kollekciókkal díszíthetik az otthonaikat.
Nem meglepő, hogy biológusként érdekelnek a különféle
természettudományok, így a legómániámat is igyekszem elsősorban ebben kiélni. Az űrkutatás gyerekkorom óta foglalkoztat,
ezért nagy öröm, hogy a Lego egyre több szettet ad ki az űrverseny
legsikeresebb résztvevője, a NASA tiszteletére. Az űrsikló program pedig az
amerikai űrhivatal egyik legeredményesebb projektje volt, amely 1981-ben kezdődött
és 30 évig működött. 2021-ben a program kezdetének 40-ik évfordulójára adták ki a tudományos szempontból talán legfontosabb űrsikló küldetést megörökítő Lego szettet, a Hubble
űrteleszkóppal és a Discovery űrrepülőgéppel.
Az űrsikló készlettel tulajdonképpen két szettet is kapunk, hiszen a benne lévő Hubble űrtávcső önmagában is megállná a helyét. Nagyon jól kidolgozott részletességgel építhetjük meg mind a teleszkópot, mind az űrrepülőgépet és a végeredmény igazán élethűre sikerült. A Lego tervezői ismételten érdekes építési technikákat alkalmaztak, ráadásul számos, a Technic sorozatból ismert mozgatható trükköt is felhasználtak. A kerekek például kinyílnak, ha a középső, egyébként fel-le mozgatható fékszárnyat betoljuk. Szintén mozgathatóak mind a függőleges, mind a szárnykormányok, amivel persze rendkívül egyszerűsített módon utalnak arra, hogy az űrrepülő valaha a világ legösszetettebb járműve volt, több mint 2 és fél millió mozgó alkatrésszel.
A valóságban összesen hat űrsikló készült, amelyekből öt jutott el a világűrbe. Ezek összesen 135 missziót teljesítettek, hiszen a Space Shuttle Program legnagyobb előnye az volt, hogy az űrhajók újra felhasználhatóak voltak. Muszáj megemlíteni a két űrsikló katasztrófát is, 1986-ban a Challenger felszállás közben, 2003-ban pedig a Columbia a visszatérés során semmisült meg összesen 14 asztronauta halálát okozva. A Discovery 1984-ben repült először és mindkét katasztrófa után az első űrsikló volt, amelyik tesztrepülésen ismét az űrben járt, de a leghíresebb küldetése kétségkívül a Hubble űrtávcső pályára állítása volt 1990-ben.
A Hubble az egyik legfontosabb tudományos eszköz, amit az emberiség valaha épített. Az elkészítésében a NASA és az Európai Űrügynökség, az ESA közösen vett részt. A különféle galaxisokról, bámulatos csillagközi ködökről, ragyogó csillaghalmazokról, vagy éppen a naprendszer bolygóiról készített hihetetlenül részletes képei segítségével többet tudtunk meg a világegyetemről, mint azt valaha reméltük és ezzel a Hubble örökre megváltoztatta a csillagászatot és az asztrofizikát. Az űrteleszkóp Föld körüli pályára állításán Kathy Sullivan amerikai geológus és asztronauta is részt vett, aki a lenti videóban elemzi a Lego űrsiklóját, sőt részleteket is láthatunk az eredeti küldetésből. Láthatóan lenyűgözte, hogy milyen aprólékos és pontos mind a Discovery, mind a Hubble kidolgozása ebben a kivételes Lego szettben.
A Discovery űrsikló a Hubble teleszkóppal az egyik legjobb készlet, amit valaha építettem és remekül mutat a többi NASA-s Legommal együtt.
2022-ben is sokfelé jártunk, sok mindent láttunk. Az elmúlt év legfontosabb kalandjaira visszagondolva kívánunk mindenkinek Boldog Új Évet.
Az elmúlt napokban rettentő hideg volt Connecticutben, de az év utolsó napjaira megenyhült az idő, remek lehetőséget nyújtva egy utolsó kirándulásra az óévben. A közeli tavat választottuk, amit még vastag jégpáncél borított, így igazán különleges túrával zártuk az évet.
A Gymkhana (ejtsd: dzsimkáná) egy eredetileg Ázsiából származó autós ügyességi sport, ahol egy zárt pályán kell minél gyorsabban haladni bóják és egyéb terepakadályok között. Amerikában Ken Block rallyversenyző terjesztette el, amikor 2008-ban egy Subaru WRX STI-vel látványos videót készített a saját Gymkhana elképzeléséről. Egy évvel később az akkori új generációs STI-vel csinált egy még vagányabb második részt is, amivel egészen új szintre emelte az autós filmezést. Ezután Fordra váltva évente készített újabb és újabb pazar Gymkhana epizódokat. 2020-ban aztán az őrült sportok fenegyereke, a sokszoros rallybajnok Travis Pastrana folytatta a hagyományokat, aki újra Subaruval borzolta az autós sportok rajongóinak az érzékeit egy igazán fergeteges videóban. Az idei évre pedig igazi különlegességgel állt elő, hiszen az új Gymkhanában egy 1983-as családi Subarura hajazó, 862 lóerős, eszement járgánnyal füstöli a gumit Floridában. Érdekes, hogy ott ahol eléri a 165 mérföldes, azaz kb. 265 kilométeres sebességet, mi is mentünk volna pár hete, ha nem jön a hurrikán, mégpedig természetesen egy Subaruval. Persze egy kicsit lassabban, hiszen idén már kétszer kaptak el gyorshajtásért. ☺
2023. január 3. Motoros szán balesetben tegnap sajnálatosan elhunyt a Gymkhana videók atyja, Ken Block (1967-2023). Emlékül itt a kedvenc Gymkhanám az amerikai rallylegendától.
Ismét eljött a tél, így pár napja megkezdtük a téli madáretetést a hátsó udvarban lévő matárfotós platformon. A madarak szépen meg is érkeztek, mi pedig élvezettel nézzük őket az étkezőnk ablakából. Az is feltűnt azonban, hogy a nappali madárvendégeken túl éjszakánként valami más is garázdálkodik az etető körül. Kihelyeztünk hát egy mozgásérzékelős kamerát, hogy fény derüljön a tolvajok kilétére. A videókból megtudtuk, hogy két mosómedve a bűnös, és ez a két banditamaszkos jószág a sötét leple alatt rendre megdézsmálja a fakopáncsoknak kirakott faggyúsütit. A legjobb jelenetekből összeállítottam egy rövid videót, ahogyan fel-le mászkálnak a platformon, lakmároznak, elszaladnak, visszajönnek, tehát élik az éjszakai életüket. Idén a platform jobb szélére tettünk egy kis cserépalátétet is vízzel, hogy inni is tudjanak a madarak és a videó végén lévő mancstisztító jelenetben megfigyelhető, hogy miről is kapta a magyar és a tudományos nevét a mosómedve (Procyon lotor): ahol a “lotor” latinul mosót jelent.
