Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és az új évre sikereket, boldogságot és jó egészséget kívánunk!

CMM - Thomas Rhett: Christmas In The Country

Az év utolsó Country Music Monday-én jöjjön Thomas Rhett vadonatúj karácsonyi nótája a Christmas In The Country, azaz Karácsony Vidéken. A dal az egyszerű örömöket mutatja be, ahogyan a Karácsonyt ünneplik távol a nagy várostól. Nehéz manapság már újat mutatni a karácsonyi zenék terén, de talán a következő Grammy-díj várományosának sikerült.

Christmas In The Country

Man, I sure do love this time of year
Snow starts covering up the old John Deere
Old school lights hanging off the roof
Front porch mistletoe kissing booth
Cup filled up with some feel-good Christmas cheer
'Round here

We got snowflakes falling on an old two lane
Red-bow wreaths on a window pane
Just sitting 'round the fire with the ones who love me (ones who love me)
Miles from the city and the crazy crowds
Where the pine trees grow and the world slows down
Way out here, yeah, man I sure feel lucky
Doing Christmas in the country (Do-do, do-do, do-do)
Doing Christmas in the country (Do-do, do-do, do-do)

Upright piano in the living room
Singing 'Silent Night' just a little out of tune
Christmas Vacation on the TV screen
Wise man missing from the manger scene
Kids can't sleep 'cause Santa's coming soon, yeah real soon

We got snowflakes falling on an old two lane
Red-bow wreaths on a window pane
Just sitting 'round the fire with the ones who love me (ones who love me)
Miles from the city and the crazy crowds
Where the pine trees grow and the world slows down
Way out here, yeah, man I sure feel lucky
Doing Christmas in the country (Do-do, do-do, do-do)
Doing Christmas in the country (Do-do, do-do, do-do)

We got a tree, goes up to the ceiling
Chop up the wood and go get the candles
Sled down the hill, we'll get the 4-wheeler
And take you back up to the top
You could be 10 miles away
And see my house from the road
Man, we got it all decked out
Lord, I can't wait to go home

And see snowflakes falling on an old two lane
Front-yard Santa with a reindeer sleigh
Just sitting 'round the fire with the ones who love me (ones who love me)
Miles from the city and the crazy crowds
Where the pine trees grow and the world slows down
Way out here, yeah, man I sure feel lucky
Doing Christmas in the country (Do-do, do-do, do-do)
Doing Christmas in the country (Do-do, do-do, do-do)
Doing Christmas in the country (Do-do, do-do, do-do)
Christmas in the country (Do-do, do-do, do-do)

Dalszerzők: Thomas Rhett / David Garcia / Ashley Gorley / Chris Tomlin

December New Yorkban

Amíg Syracuse-ban éltünk, elég sokszor jártunk New Yorkban (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7), de a decemberi időszak mindig kimaradt. A karácsonyi hangulat azonban még különlegesebbé teszi ezt az óriási metropoliszt, amit úgy éreztünk, egyszer mindenképpen látni kell ilyenkor is. Egy alkalom azonban éppen elég is volt belőle, de erről majd később. Hamden mindössze másfél-két órányi autózásra van New York belvárosától, ezért egy nap alatt könnyedén megjárható a City. Szombaton kellemes napsütétes idő volt, ezért minden tökéletesnek tűnt a városi kirándulásra. Nem indultunk túl korán, de 11 óra előtt már le is parkoltuk a kocsit a Manhattan Plaza Parkolóban (térkép). Ez az egyik utolsó olyan parkoló a városban, ahol az autósok maguk parkolhatják le a kocsijukat és nem kell egy idegenre bízni a feladatot. A közlekedés Manhattanben általában egy kicsit kaotikus, de a Time Square környékét leszámítva nem vészes. Az autó leparkolása után aztán bevetettük magunkat a betonrengetegbe. Az óriási felhőkarcolók látványa még sokadszorra is lenyűgöző.

Az első utunk az új World Trade Centerhez vezetett (térkép), hiszen ezt azóta fejezték be, amióta legutóbb itt jártunk, ezért igazi újdonság volt a számunkra. A 104 emeletes toronyház az 541 méteres magasságával nemcsak az USA, de az egész nyugati félteke legmagasabb épülete. A One World Trade Center névre hallgató felhőkarcoló a korábbi ikertornyok helyének szomszédságában épült. A 2001. szeptember 11-én lerombolt tornyok helyén ma két medence áll. A medencéket körülvevő korlátba pedig a terrortámadás során elhunyt emberek nevei vannak gravírozva, örök emléket állítva a szörnyű tragédiának. A WTC-től még lesétáltunk a tengerpartra, hogy a távolból megnézzük a Szabadságszobrot, amit már régebben láttunk közelről is.

New York talán innen, a partról mutatja a legkedvesebb arcát. A város többi részéhez képest errefelé sokkal kisebb a tömeg és megfelelő szögből, a modern üvegborítású felhőkarcolókat kitakarva, itt még mindig az 1930-as években épült emeletes házak dominálják a látképet.

Innen aztán metróval mentünk a Central Parkba. Manhattanben célszerű metróval közlekedni, csak sikerüljön a metróállomásokon kibogarászni a megfelelő irányt. A Central Parkban való sétálgatás kötelező eleme minden New Yorki-i kirándulásnak, főleg, amikor ilyen szép az idő. A park nyugati felén található a híres Strawberry Fields (térkép), amit most láttunk először. A nevét a Beatles daláról a Strawberry Fields Foreverről kapta és John Lennonnak állít emléket, akit a lakásából kilépve a közelben gyilkoltak meg 1980 december 8-án. Mivel mi éppen Lennon halálának évfordulója előtt jártunk itt, ezért az emlékművet virágok borították. További érdekesség, hogy Gabi egyik kedvenc könyvének a története is innen indul. Ezután aztán átsétáltunk a park keleti oldalára, majd vissza a Columbus Circle-höz (térkép). A mi kedvenc helyünk New Yorkban mindenképpen a Central Park, hiszen nagyon egyedi látvány, ahogy az előtérben fákat, mezőket, tavakat és vadállatokat látunk, míg a háttérben óriási felhőkarcolók tornyosulnak.

Ahogy ránk sötétedett, célba vettük az utazásunk fő látnivalóját, a Time Square-t (térkép) és az innen nem messze található Rockefeller Centert (térkép), ahol 1931 óta minden évben egy óriási karácsonyfát állítanak fel, ami a városban a karácsonyi időszak elsődleges nevezetessége. Az idei fa 25 méter magas és 12 tonna tömegű. Egy közeli kisvárosból származik, ahol éppen 60 éve ültették azzal a szándékkal, hogy egyszer majd a Rockefeller Center történetének részese lehessen. Januárban pedig majd épületfává vágják fel és egy alapítványon keresztül rászorulók kapják meg. A fa valóban népszerű, ekkora embertömeget még az életben nem láttunk. Már az amúgy is túlságosan népszerű Time Square-en torlódott a karácsonyfához tartó emberáradat, pedig a Rockefeller Center 5-6 utcával arrébb van. Az egész élmény nagyon nyomorúságos volt és alig vártuk, hogy megpillantsuk a fát, aztán eltűnhessünk innen. Meg sem próbáltuk több oldalról is megnézni, vagy "rendes" fotót készíteni róla. Végre elmondhatjuk, hogy ezt is láttuk, de többet nem valószínű, hogy a karácsonyi időszakban New Yorkba látogatunk.

Bende

Említettük, hogy a Hálaadást mindig igyekszünk egy kicsit magyarossá is tenni, meg persze amúgy is szeretjük a magyar ízeket. Na de honnan is szerzünk magyar élelmiszereket? Azon kívül persze, hogy a szülők rendszeresen küldenek nekünk csomagot. Tokaji Aszút nem nehéz itt venni, hiszen minden valamire való borkereskedésben árulnak. A többi dolgot azonban a Bendétől rendeljük. A Bende egy Chicagoban lévő magyar üzlet, akik országszerte bárhová örömmel szállítanak. A Karácsony előtti időben még szaloncukor is kapható náluk, így mindig kerül az itteni karácsonyfára is, ha esetleg a család által Magyarországról küldött csomag nem érne ide időre. Vagy soha, amire azért volt már példa. Az üzletet Bende Miklós alapította, aki 56-os menekültként érkezett az USA-ba. A Magyarországról importált termékeken kívül, mint például a szaloncukor, számos saját készítésű élelmiszert is árulnak, melyek mind ősi magyar receptek alapján készülnek. A kedvencünk a Gyulai kolbász és a gesztenyepüré, ami nem fagyasztva, hanem befőttesüvegben kapható és természetesen nagyon finom.

A Hálaadás története

A Hálaadás az egyik legfontosabb amerikai ünnep. Ilyenkor összegyűlik a család, pulykát sütnek és hálát adnak minden jóért, ami az év során érte őket. Hagyományosan november negyedik csütörtökén tartják az ünnepet, aminek a gyökerei az Újvilágba érkező első telepesekig nyúlnak vissza. 1620 telén kötött ki egy Mayflower nevű hajó a mai Massachusettsnél. Az utasok a hajón próbálták átvészelni a telet, de csak a fedélzeten lévők fele élte túl a mostoha körülményeket. Tavasszal aztán partra szálltak és a helyi indiánok tanították meg nekik, hogy hogyan kell kukoricát termeszteni, valamint a helyi vadászat és halászat rejtelmeit. Az első bőséges kukoricaaratást 1621 novemberében háromnapos mulatozással ünnepelték és hálát adtak, hogy új otthonra találtak az új hazában. Az elkövetkező években az ünnepek egyre gyakoribbá váltak New England-szerte. Az amerikai függetlenség kikiáltása után aztán George Washington hírdette ki az országos hálaadási ünnepet 1789-ben. Eleinte az egyes államok különböző időpontban tartották a Hálaadást, sőt a déli államok sokáig nem is éltek ezzel a szokással. 1863-ban Abraham Lincoln egységesítette a Hálaadás ünnepét és onnantól november végén ünnepelték országszerte. Végül 1941-ben Franklin D. Roosevelt tette a Hálaadást nemzeti ünneppé.

A Hálaadás ma már a családról szól és a középpontja általában a pulykavacsora, ami mellé többnyire krumplipürét, desszertnek pedig leginkább sütőtökös pitét fogyasztanak. Az ünnep jellegzetessége azonban, hogy idővel minden családban egyedi hagyományok alakulnak ki. Mi is így teszünk és igyekszünk ezt a tipikusan amerikai ünnepet némileg magyarossá (is) tenni. Például magyar uborkát eszünk a roston sült pulyka és a krumpli mellé, a sütőtökös pite tésztáját pedig némi kísérletezés után ma már inkább a magyar almáspite receptje alapján készítjük el. A vacsora után pedig szokás szerint felbontunk egy üveg Tokaji Aszút, így téve igazán sajátunkká a Hálaadás ünnepét.

Filmajánló: Ford v Ferrari

Szeretünk moziba járni, bár Texasban egy idő után leszoktunk róla, mert az ottani mozik elég lepukkantak és sokszor tűnt úgy, hogy az emberek is inkább csak a meleg elől menekülnek a moziba, de a filmek nem érdeklik őket. Itt azonban egészen más a helyzet. A moziban igazi luxuskörülmények vannak. A termek hatalmasak, a sorok között óriási a hely, továbbá nagyon kényelmes, elektromosan dönthető támlájú, lábtartós bőrülések vannak, akkorák, amelyekben még egy méretes amerikai is kényelmesen elfér és a szomszédjának is marad elég hely.

Emiatt aztán itt újra elkezdtünk moziban nézni filmeket, hiszen a nagy vászon és a szuper hangtechnika otthon nem igazán utánozható, nem beszélve a moziban átélhető közösségi hangulatról, és a vajtól tocsogó pattogatott kukorica, valamint a vizezett gépi kóla egyedi ízvilágáról. A legutóbbi film, amit láttunk a Ford v Ferrari volt.

A filmet szerencsére a legnagyobb teremben vetítették, ahol 22 méteres vásznon élvezhettük minden idők egyik legjobb autóversenyzős moziját. A történet a '60-as években játszódik és a Ford erőfeszítéseit mutatja be, hogy legyőzzék az akkor már zsinórban ötödik Le Mans-i győzelmét arató Ferrarit. Az autó fejlesztéséhez a legendás Carrol Shelby-t (Matt Damon) kérik fel, aki '59-ben az első amerikai autóversenyző lett, aki nyerni tudott a Le Mans-i 24-órás versenyen, később pedig autófejlesztőként vált igazi legendává (a Mustang csúcsmodellje a mai napig az ő nevét viseli). Shelby pedig ragaszkodik a kor legjobb autóversenyzőjének alkalmazásához, a közismerten seggfej, angol Ken Mileshoz (Christian Bale), amiből aztán számos probléma adódik, hiszen a Ford karótnyelt vezetői nem nagyon akarták, hogy egy ilyen öntörvényű pilóta esetleg rontson a vállalat akkoriban igencsak unalmas imidzsén (ez még a lovas modellek, a Mustang és a Bronco előtti időszak volt). A film tele van látványos jelenetekkel, de a legnagyobb erőssége a két főszereplő kiváló alakítása, akik remekül jelenítik meg karaktereik jellemvonásait. A trailer alapján a szinkron is elég jól sikerült, de ha valaki teheti, akkor érdemes eredeti nyelven nézni, hiszen Shelby texasi, valamint Miles angol akcentusát és tipikus brit káromkodásait nem lehet magyar szinkronnal visszaadni.

Szinkronos előzetes:

Eredeti trailer:

Crosstrek módosítások 2.

A gumiabroncs az autó egyik legfontosabb része, hiszen a jármű ezen keresztül érintkezik az úttal, ezért célszerű mindig a célnak leginkább megfelelőt választani. A gyári négyévszakos gumi is ilyen a Crosstreken, csak sajnos ezzel a gumival a Subaru egyetlen célja a jó fogyasztás elérése volt. Ennek megfelelően ez egy rendkívül kemény anyagú gumi, ami elég hangos kopogással közli az úthibákat, ráadásul azok szerint, akik télen is próbálták, nem igazán jobb, mint egy nyárigumi, terepezésre pedig alig alkalmas. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nálunk eddig aszfalton és száraz földúton is viszonylag jól teljesített a Yokohama négyévszakos aszfaltgumija. Mivel azonban lassan jön a tél és mi gyakran tévedünk földutakra is, ezért úgy döntöttünk, hogy lecseréljük. Olyan gumit szerettünk volna, ami tökéletesen passzol a Crosstrekhez, tehát univerzális. Manapság a nagy gyártók kínálatában már léteznek olyan abroncsok, amelyek minden időjárási körülmények között jól tapadnak. Végül maradtunk a Yokohama márkánál és a Geolandar A/T G015 típusú téli minősítésű terepgumit választottuk.

Ez valójában egy úgynevezett on- és off-road gumi. A mintázata nem túl agresszív, így természetesen nem ezzel kell fél méter mély sárban dagonyázni. Cserébe viszont ez a gumi aszfalton is jól tapad, stabil a kanyarokban, valamint még nagyobb tempónál is csak halkan duruzsol. Ugyanakkor viszont a közútra tervezett gumikhoz képest a mintázatára jellemzőek a valamelyest nagyobb méretű blokkok, mélyebb és szélesebb barázdákkal, így sokkal inkább alkalmas terepezésre is, hiszen ezáltal jobban meg tud kapaszkodni a laza talajon is. Terepgumihoz méltóan ez a típus is erősebb vázszerkezettel és komoly oldalfal védelemmel van ellátva, hogy jobban bírja a köves, sziklás talajt, valamint a gyökerekkel, fatuskókkal szabdalt földutakat is. Az egyik legjobb tulajdonsága azonban, hogy téligumi minősítéssel is rendelkezik. Egyrészt a speciális összetételének köszönhetően hidegben sem keményedik fel (sőt a puhább anyagának hála végre alig hallani az úthibákat), másrészt a mintázata alkalmassá teszi a hóban és valamelyest a jégen való közlekedésre is, ezért megkapta a háromhegycsúcsos hópihe jelölést, amivel elfogadják olyan helyeken is, ahol kötelező a téligumi.

Igazi mindenes abroncs a Yokohama Geolandar all-terrain verziója. A Subaru Crosstreknek (meg persze a Foresternek és az Outbacknek is) eleve ezzel kellene érkeznie a gyárból, vagy legalább választási lehetőségként szerepelnie kellene a kínálatban. Egy negatív tulajdonsága van csupán, mégpedig, hogy az autó fogyasztása kissé magasabb lesz ezzel a gumival, mint egy közútra való abronccsal. Mi még ezt nem tudtuk letesztelni, de úgy tartják, hogy a fogyasztás 2-3 mpg-vel romlik, azaz nagyjából fél literrel több benzinre kell számítanunk 100 kilométerenként ezzel a gumival. Ennyi azonban szerintünk bőven belefér az egyéb jó tulajdonságainak köszönhetően.

A másik apró, ám rendkívül fontos változás a kocsin, hogy végre a texasi járműnyilvántartás átküldte a helyi irodába a Crosstrek tulajdoni lapját, ezáltal át tudtuk regisztrálni és megkaptuk a connecticuti rendszámot. Azon túl, hogy így már (talán) nem néznek minket rednecknek, ezzel a rendszámmal végre ingyen tudunk bemenni az összes connecticuti állami parkba.

Halloween 2019

Ismét eljött a Halloween ünnepe. Most is előkerült némi ünnepi dekoráció és az ilyenkor már hagyományosnak számító esti horrorfilm sem maradt el. Happy Halloween!

A Sleeping Giant tetején

Az októberi hétvégék egyértelműen a természetjárásról szóltak, a híres New England-i ősz pedig nem okozott csalódást. A hónap utolsó kirándulása a Sleeping Giant fejének legmagasabb pontjára vezetett, ahonnan szép kilátásban reménykedtünk. A Giant fejére két úton lehet feljutni, van egy nagyon nehéz út és egy közepesen nehéz túraútvonal. A múlt héten egyedül kipróbáltam a nehezebb utat, ami valóban mind fizikailag, mind technikailag igencsak próbára teszi az embert, hiszen helyenként 45 fokos sziklákon mászva lehet csak továbbhaladni.

A csúcsról azonban szép kilátás nyílt, ezért a hétvégén Gabival is felmentünk ide. Ekkor már a kevésbé nehéz utat választottuk, de könnyűnek azért ez sem mondható, hiszen a szintemelkedés itt is ugyanakkora és a túrösvény sokhelyütt nagyon sziklás errefelé is.  Fent azonban nyugodtan élveztük a látványt és megállapítottuk, hogy a Giant valóban a helyi kedvencünk lesz.

West Rock State Park

Miközben az ősz északon már korábban elérte a csúcsát, itt, New England déli részén még csak most kezd igazán belendülni. Szombaton délután el is mentünk egy közeli erdőbe, hogy kiránduljunk egyet a kellemes őszi időben. A West Rock State Park (térkép) mindössze 10 perc autózásra van a lakásunktól, hasonlóan a Sleeping Gianthez. A park közepén egy nagy tó is található, a Lake Wintergreen, ezt céloztuk meg és egy jót sétáltunk a partján, miközben kipróbáltuk az új túrabotjainkat is. A botok is jól szerepeltek és a látványra sem lehetett panaszunk. Nagyon élvezzük, hogy végre ennyi természeti szépség van elérhető közelségben.

Ősz a Green Mountainsben

A múlt hétvégén ismét autóba ültünk, hogy New England őszi erdeiben gyönyörködjünk. Az utunk ezúttal Vermontba vezetett a Green Mountainsbe (térkép). Ez a hegy sok tekintetben hasonló a New Hampshire-i White Mountainshez és ugyancsak az Appalache-hegységrendszer része. Itt is szinte az egész hegy természetvédelmi terület, néhány állami parkkal és egy nemzeti erdővel.

Két túrát terveztünk be a hétvégére. Szombaton a Green Mountain Nemzeti Erdő déli részén található egyik tóhoz sétáltunk el. A Griffith-tóhoz vezető túraösvény kezdete csak földúton közelíthető meg, így errefelé alig láttunk embert, ami nagyon kellemessé tette a kirándulást és a fényképezést. (További fotók találhatóak az erdőről a természetfotós blogomban)

Vasárnap pedig a nemzeti erdő északi részén túráztunk és a Deer Leap csúcsot vettük célba. A hegy tetejére egy kifejezetten nehéz, sziklás ösvény vezet, de a könnyű elérhetősége miatt rengeteg ember volt itt, a csúcson lévő sziklán pedig akkora tömeg volt, hogy sem lehetőségünk, sem kedvünk nem volt igazán fényképezkedni. Egy gyors fotót azért lőttem a szomszédos, sípályákkal tűzdelt hegycsúcsról, aztán továbbindultunk. Hazafelé még megálltunk egy tó partján és élveztük egy kicsit a napsütötte őszi látványt.