Keleti Part Road Trip 1. - Washington DC

Az idei Hálaadás némileg különbözött a korábbiaktól, mivel most nem az ünnepléssel foglalkoztunk, hanem felkészültünk a nagy utazásra. Másnap, november 25-én indultunk ugyanis eddigi legnagyobb amerikai úti kalandunkra, melynek célja, hogy északról, az ilyenkor itt már téli időjárásból indulva autóval végigmenjünk a keleti parton az USA legdélebbre fekvő állama, a szubtrópusi Florida felé.

Az út három napig tartott. Az első nap végére értünk Washington DC-be, ami tavaly annyira lenyűgözött minket, hogy mindenképpen szerettük volna útba ejteni. Péntek este elfoglaltuk az előre lefoglalt szállásunkat, majd szombaton egy teljes délelőttöt szántuk rá, hogy ismét megcsodáljuk a város nevezetességeit, a Monumentet, a Jefferson-emlékművet, a Lincoln-emlékművet és az ezzel szemben fekvő tükörmedencét, amiben azonban ezúttal sajnos nem volt víz, mivel a néhány hónappal korábban bekövetkezett földrengés komoly károkat okozott benne és a helyreállításán azóta is folyamatosan dolgoznak. Végül a Kapitóliumot is megnéztük, igaz, csak messziről, mert még hosszú út állt előttünk, ezért nem sokkal dél után búcsút vettünk a várostól.

Este tízig autóztunk, amikor már úgy gondoltuk, hogy ideje lenne nyugovóra térni. Nem volt foglalásunk, mivel pontosan nem tudtuk, meddig jutunk el, de szerencsére könnyedén találtunk az autópályához közeli szállást. Dél-Karolina államban voltunk és a hőmérsékleten ugyan még nem éreztük a változást, de a pálmafák már jelezték, hogy jóval délebbre vagyunk. Másnap aztán viszonylag korán indultunk is tovább, mivel még egy hosszú, autóban töltött nap várt ránk. Ahogyan dél felé haladtunk, úgy a táj is egyre kellemesebb arcát mutatta és vasárnap estére végre elértük a célállomást, Florida Cityt, de a floridai kalandokról majd külön posztokban számolunk be.

Dél-Karolina

Florida

100.

Ez a századik bejegyzés, ami egy remek alkalom kicsit visszatekinteni az elmúlt időszakra. Közel három éve érkeztünk Amerikába és azóta elég sok tapasztalatot szereztünk erről az országról. Az emberek itt általában kedvesek, szorgalmasak és a közhiedelemmel ellentétben az átlag amerikai egy cseppet sem butább, mint az átlag európai. Az amerikai bürokráciáról viszont már nem lehet sok jót elmondani, az még magyar szemmel is szörnyű. Ezt leszámítva, azonban csak pozitívan tudunk beszélni erről a kontinensnyi országról. Különösen igaz ez a természetre, ami egyszerűen lenyűgöző Észak-Amerikában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy az eddigi bejegyzéseinknek majdnem a fele a természetről szólt. A természetjárások mellett elég sok várost is meglátogattunk a közel három év alatt. Távolról ugyan minden amerikai város egyformának tűnik, de igazából mindnek megvan a maga sajátossága. Mindkettőnknek van is saját kedvence, az enyém New York, Gabinak pedig DC a szíve csücske. A közlekedés az ilyen nagyvárosokban ugyan egy kicsit kaotikus, de vidéken nagyon jó autózni, az utakon többnyire nyugodt tempóban halad a forgalom, a vezetők pedig türelmesek és általában figyelnek a másikra. Ha már kirándulásról, meg autózásról beszélünk, akkor érdemes megemlíteni a tipikus amerikai, út menti moteleket is, amikről elég jó tapasztalataink vannak, sőt, ebből is van már kedvencünk, a többször is emlegetett Days Inn lánc. Hamarosan folytatjuk is az ország felfedezését és az eddigi legnagyobb kalandunkra indulunk, november végén ugyanis a syracuse-i télből leautózunk a floridai nyárba. Lesz benne minden, ami Amerika, sok-sok autózás, motelben alvás, városnézés, természetjárás, igazi road trip lesz, ahogyan Amerikát látni érdemes…

Indián nyár

Október második hétfőjén ünnepli az ország Kolumbusz Kristóf Amerikába érkezését, így a mai nappal kiegészülve hosszú hétvégénk volt. Szerencsére igazi indián nyár lett erre a hétvégére, így kihasználva a jó időt, kirándulgattunk egy kicsit. A szombat délutánt egy közeli tóparti városkában, Skaneateles-ben töltöttük. Majd a Montezuma Vadrezervátumban napszállatig madarásztunk. Ilyenkor, a madárvonulás idején többezres csapatokban tanyáznak itt a vadludak. Vasárnap pedig a Beaver-tó körül sétálgattunk.

Quaker Steak and Lube étterem

Szeptember elején Ádám vett egy motort és gyorsan el is kezdte felfedezni az amerikai motoros-utazós kultúra alapjait, amelynek része a számtalan speciális autós-motoros étterem is, ami erre a fajta utazós-szabadság érzésre hajt. Az egyik ilyen étterem a Quaker Steak & Lube, amit pénteken ki is próbáltunk. Nagyon hangulatos hely, tökélyre fejlesztették az utazós élményt, többek között a kilincsek benzinkutak töltőpisztolyából készültek, az étteremben pedig motorok lógnak az éhes utazók feje fölött, de ami a lényeg, hogy a kaja is nagyon jó. Erősen ajánlott!

Futóverseny

Ma délelőtt elindultam a „Run the Judge” elnevezésű futóversenyen, ahol nagyjából 5 km-es távot kellett terepen teljesíteni. A sok edzés meghozta a gyümölcsét, mert a távot lefutottam, sőt még külön szurkolótáborom is volt ☺.

Hajókázás az Ezer-szigeteknél

Az augusztus eddig nem sok jó időt hozott nekünk, így nem is nagyon mozdultunk ki a kanadai kiruccanásunk óta. Az elmúlt hétvégén azonban végre szerencsénk volt az időjárással, így északnak vettük az irányt az Ezer-sziget régió felé, hogy hajókázzunk egyet a szigetek között. Az Alexandria-öbölből induló, két és fél órás út során megcsodálhattuk a régió látványosságait mind az amerikai, mind a kanadai oldalon. Már korábban is megállapítottuk, de most sem változott a véleményünk, miszerint ez lehet a legszebb emberlakta vidék Észak-Amerikában.

Ottawa

Vasárnap, a U2-koncert feledhetetlen élménye után, fáradtan ébredve gyorsan megreggeliztünk, majd búcsút vettünk Montreáltól és a kanadai fővárost is útba ejtve hazaindultunk. Dél körül érkeztünk meg Ottawába, ami Kanadában a negyedik legnagyobb város, nagyjából egymillióan laknak itt. Először a Parlament épületét néztük meg, majd sétáltunk egy kicsit az Ottawa-folyó partján, végül pedig a világháborús emlékművet is megörökítettük. Sok időt nem tudtunk a városban tölteni, mert hétfőtől vissza kellett térni a dolgos hétköznapokba, amit nagyon sajnáltunk, mert a három kanadai nagyváros közül, ahol eddig jártunk (Toronto, Montreál, Ottawa), ez tűnt a legszimpatikusabbnak. Talán egyszer még visszatérünk ide.

U2 koncert

A kanadai kirándulásunk elsődleges oka a szombat esti U2 koncert volt. A speciális 360 fokos színpad a montreáli Hippodrome nevű lóversenypályán volt felállítva. A világítást, a hengerszerű, leereszthető kivetítőt és a hangtechnikát a négylábú, nagyon látványos A Karom (The Claw) nevű szerkezet biztosította. A színpad köré 5 nagy lelátót építettek, így 80ezer ember láthatta a koncertet. Hihetetlen érzés volt ennyi hasonszőrű ember között lenni, még ha a nagy részük francia is volt ☺. A koncert előtt egy kamera végigpásztázta a nézőteret, ide kattintva megtekinthető, hogy hogyan látott minket Bono.

A bevonulás David Bowie Space Oddity című remekművére történt, ami nem csupán tisztelgés Bowie előtt, hanem a bevonulás előtti visszaszámlálással a színpad űrhajós kilövőállomás-szerű kinézetére is utal. Aztán az Even Better Than The Real Thing-gel meg is történt a kilövés, legalábbis a hangulat rögtön felrobbant, a lelátó pedig olyan kilengésbe kezdett, mintha tényleg el akarna szállni.

A közel háromórás koncerten aztán nem is volt mélyrepülés, sorra jöttek a jobbnál jobb nóták: Until The End Of The World, New Year’s Day, Sunday Bloody Sunday és elhangzott Gabi kedvence, az Out Of Control és az én kedvencem, a Zooropa sem maradt ki. A teljes setlist a U2 honlapján megtekinthető. A koncert csúcspontja mindenképpen a Beautiful Day volt. A dal előtt még Mark Kelly parancsnok is beköszönt a Nemzetközi Űrállomásról (felvételről).

Életünk eddigi legnagyobb koncertélménye volt. Nehéz elképzelni, hogy ennél jobb koncert valaha is lehet, talán majd csak egy másik U2 koncert múlhatja felül, de az csak néhány év múlva, hiszen most pár évig nem fognak turnézni. A végére még jöjjön egy hivatalos koncertfelvétel is. Igaz, hogy ezt Los Angelesben rögzítették, de a színpad ugyanaz és persze a zene is.

Montreal

Az elmúlt hétvégét Kanadában töltöttük. Korábban már többször is jártunk az USA északi szomszédjában, konkrétan a Niagaránál és Torontóban, most azonban a francia részre, Quebecbe mentünk, mégpedig a tartomány legnagyobb városába, Montreálba. Pénteken délután indultunk és nagyjából este 8 órakor már el is foglaltuk a szállásunkat, ami most a Travelodge láncolat egyik moteljében volt. Olcsó és hatalmas szobák jellemzik, nekünk ráadásul nem is szobánk, hanem saját lakosztályunk volt két szobával (azért nem aludtunk külön ☺). Lefekvés előtt még sétáltunk egyet a Szent Lőrinc-folyó partján, majd nyugovóra tértünk, hogy kipihenve nézzünk a másnap elé.

Szombaton, reggeli után aztán felkerekedtünk, hogy megismerkedjünk a várossal. Első utunk a Szent József Oratóriumhoz vezetett, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt a városra. Montreálban kellemesen keveredik az észak-amerikai modern stílus a hagyományos európai építészettel, ami nem meglepő, hiszen itt főként európaiak laknak, elsősorban természetesen franciák. A város egyik leghíresebb látnivalója a montreáli Notre-Dame Bazilika is francia mintára épült az 1820-as években. A belső dekorációt a párizsi Saint-Chapelle ihlette, míg a két jellegzetes torony a párizsi Notre Dame-ra emlékeztet.

A városnézést délután az 1976-os Olimpia helyszínével zártuk, ahol a magyar sportolók összesen 22 érmet nyertek (4 arany, 5 ezüst, 13 bronz). Az olimpiai faluban számtalan emléktábla őrzi az összes aranyérmet nyert sportoló nevét, így a többiek között megtekintettük az aranyat nyert magyar vízilabda csapat tagjait is. Este pedig a montreáli utazásunk fő programja, a U2 koncert következett, de ez mindenképpen megér egy külön bejegyzést.

Sapsucker Woods

Amerika, de talán a világ legnevesebb ornitológiai kutatóközpontja a Cornell Egyetemen található, ami a közeli Ithacában van. A madártani intézet azonban nem a városban, hanem Ithaca határában fekszik a Sapsucker Woods nevű erdő közepén. Az erdő a nevét az itt élő cukorharkályokról (sapsucker) kapta. Ez a kis védett terület szabadon látogatható és különösen a madarászok számára nyújt látnivalókat. Tegnap meg is néztük az ezúttal kissé csonka magyar csapattal és egy jót kirándultunk az erdővel övezett tó körül.