Ismét Magyarországon jártunk

A tavalyi hazalátogatásunk óta eltelt egy újabb év, ezért február végén ismét hazamentünk és az elmúlt négy hetet otthon töltöttük. Nagy öröm volt egy év után újra látni a családot és a barátokat. Igyekeztünk mindenkivel találkozni, így a zsúfolt program miatt elég kevésnek bizonyult az otthon töltött egy hónap, jól el is fáradtunk, de már alig várjuk, hogy ismét találkozhassunk.

A téli Ontárió-tó

Itt, a Nagy-tavak közelében elég kemények a telek és az idei tél sem különbözik ettől. Az első havazással már november végén beköszöntött a leghidegebb évszak, de igazából csak december eleje óta borítja folyamatosan hó a tájat. Nagyon szép ilyenkor a vidék, ezért tegnap elhatároztuk, hogy ismét megnézzük az Ontárió-tavat, hiszen igazi téli időben még nem láttuk. A célunk a tó egy eddig még általunk fel nem fedezett része volt, a Fair Haven Park. Ez mintegy 70 km-re van Syracuse-tól. Már az út is nagyon szép volt, mivel az éjszaka friss hó esett. Ilyenkor nagy segítség a négykerékhajtás, azonban sokat még így sem időztünk a tó partján, mert idővel egyre nagyobb lett a havazás. Nem sokan voltak rajtunk kívül, ami csak fokozta a táj kietlenségét, de mi nagyon élveztük ezt a nyugalmat.

Madáretetős fotózások

Tavaly novemberben a madáritatót átalakítottam madáretetővé, hogy a fix lesemből télen is fényképezhessem a madarakat. A változás nem lett nagy. Az itató végéből kiszedtem a farönköket, hogy a beszállófákat minél alacsonyabbra helyezhessem. A beszállóágak elhelyezésére lécekből eszkábáltam egy tartószerkezetet, így könnyen tudom cserélni őket. A madáreleséget egy széles deszkára szórom, illetve egy kis tetővel ellátott etetőt is elhelyeztem.

Amikor megérkezett az első hó, annak rendje, módja szerint a madárélet is megélénkült a les környékén. Elsőként mindig a kanadai cinegék érkeznek a leshez és nagy kedvvel használják a beszállóágakat, mielőtt leszállnának a magvakhoz. A leggyakoribb vendégek azonban a kardinálispintyek, szinte mindig csapatostól jönnek. A hím ragyogó vörös színű, ami nagyszerűen mutat a fehér hóban. A tojó viszont kissé visszafogottabb, sárgásbarna tollazatot visel, csak a bóbitája piros. A szürke fejű, fehér hasú téli sármánypintyek is rendszeresen látogatják az etetőt. A fehértorkú verébsármány már jóval ritkábban látható ilyentájt errefelé, hiszen általában délebbre költözik a zord tél elől. Egyes példányok azonban egész évben ezen a vidéken kóborolnak és nagy örömömre, az utóbbi időben ezek a kedves madarak is egyre gyakrabban keresik fel a madáretetőt. A kék szajkó a kedvenc amerikai madaram, talán a legszebb madár az Újvilág északi felén. Télen, nyáron egy helyben él, bár a legészakibb, legzordabb területeken élők kissé délebbre vonulnak télen. Nem mondanám rendszeres vendégnek az etetőn, de időnként felbukkan egy-egy példány, hogy megtömje a hasát.

Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet!

Mindenkinek békés, boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánunk!

Újabb cikk a TermészetBÚVÁRban: Az Egyek-Pusztakócsi mocsarak

A TermészetBÚVÁR 2010/6-os számában megjelent az Egyek-Pusztakócsi mocsarak élővilágáról szóló cikkünk, melyet Lengyel Szabolcs kollégámmal közösen készítettünk. A cikk természetesen gazdag képi illusztrációs anyagot is tartalmaz és letölthető pdf-ben a honlapomról.

Tél Amerikában

Napok óta megállás nélkül havazik, így nem mindig egyszerű az autó kiszabadítása a reggeli indulásnál. Hát, így néz ki a tél errefelé.

National Geographic fotópályázat

A National Geographic magazin 2010-es Nemzetközi Fotópályázatának magyarországi legjobb képei közé az én fotómat is beválogatta a zsűri. A képekből rendezett kiállítás megtekinthető Budapesten a WestEND City Centerben november 29. és december 27. között. Az én fotómon egy tojó vörösmellű magvágó és a fiókája látható. A képet idén nyáron készítettem az itatós lesemből.

A Green Lakes Park novemberben

Az igazán szép őszi idő itt, Amerika északi részén nagyon rövid ideig tart. A fák levelei gyorsan lehullnak, amint elvesztették zöld színüket és novemberben már csak a kopasz fák szegélyezik a turistaösvényeket. Szép napos időben azonban ilyenkor is hangulatos lehet a táj. Tegnap a kedvenc helyszínünkön, a Green Lakes Parkban kirándultunk. Szinte hihetetlen, hogy egy hónapja milyen színkavalkád volt itt, az pedig teljesen valószerűtlennek tűnik ebben a kihalt, hideg tájban, hogy nyáron szinte lépni sem lehetett itt a strandolóktól.

Ősz Amerikában

Az észak-amerikai és az európai erdők őszi színösszetétele kissé különbözik egymástól. Míg Európában többnyire a sárga szín dominál, addig az amerikai kontinens erdeiben a sárga színárnyalatai közé gyakran vegyül a vörös szín ezernyi tónusa is. Októberben a legszebb az erdő errefelé, ami kiváló lehetőségeket nyújt egy kis őszi tájfotózáshoz, ha az időjárás engedi. Az elmúlt héten szerencsére éppen a terveimnek megfelelően alakult az idő. Kedden reggel gyönyörű, napsütéses időre ébredtem, ezért egy gyors reggeli után beugrottam a Foresterbe és nekiindultam, hogy megörökítsem az őszi erdő színeit.

Szerdán ismét hamisítatlan indián nyár fogadott, így az egyik kedvenc helyemet, a Green Lakes Parkot vettem célba. A táj errefelé nyáron is csodás, de legszebb arcát ilyenkor ősszel mutatja, amikor a színek kavalkádja fogadja az erre járó természetfotóst.

Csütörtökre esős, borús időszak váltotta fel a korábbi indián nyárt, ami viszont tökéletes időszak zuhatagok fotózásához. Az USA észak-keleti része nyugodtan nevezhető a vízesések földjének. Nem csak azért, mert itt található a világ egyik leghíresebb vízesése, a Niagara, de errefelé számtalan kisebb-nagyobb zuhatag is szabdalja a hegyvidéki vízfolyásokat. Ezek egyike a Chittenango-vízesés, amely nem messze található a Green Lakes Parktól. A zuhatag kezdetén egy nagy, mintegy 55 méter mély szakadékba zuhan alá a víz, majd sok kis kaszkádszerű zubogót alakít ki a 400 millió éves kövek között és kilométereken át így kanyarog az erdő mélyén. A vízesés környékén sok ösvény van kialakítva a turisták számára, de mint általában, az igazán szép látvány eléréséhez le kell térni a turistautakról. A „rossz idő” szerencsére minden normális embert otthon tartott, így nyugodtan fényképezhettem.

Szeptemberi kirándulások

Az idei év eddig bővelkedett érdekes kalandokban, az őszre viszont nagy dolgokat nem terveztünk. Mivel a rossz idő általában gyorsan beköszönt errefelé, így a szeptemberi kellemes hétvégéket igyekeztünk kihasználni, hogy minél több időt töltsünk a szabadban. Először a helyi állatkertbe mentünk el ismét, majd egy másik hétvégén a Highland Forest Parkban tettünk egy sétát. Ez a gyönyörű erdő New York állam közepén található Onondaga megyében. A parkot a 30-as években alapították, amivel a megye legidősebb parkja. Rengeteg túraösvény hálózza be a hegyi erdőt, de minden nagyon jól ki van táblázva, eltévedni nem lehet. Mi a közel 6 kilométeres Shortcut ösvényen mentünk végig.