A
múlt hétvégén ismét elállt az eső egy pár órára, így nem meglepő, hogy szombat délután megint a Brazosban találtuk magunkat. Ezúttal az Elm-tavat jártuk körbe és mivel
itt mindig jó esély van a vadvilág megfigyelésére, ezért a nagy teleobjektívet
is elvittük magunkkal. A várakozásoknak megfelelően rengeteg madarat, teknőst
és aligátort láttunk. Ezek a változó testhőmérsékletű hüllők újfent főként a tó belső
szigetein sütkéreztek, de az egyik az ösvény melletti fűben pihent, így alig
pár méterre haladtunk el mellette. Nagy élmény volt ilyen közelről is
megfigyelni ezt a gyönyörű, őskorból ittmaradt állatot. A Brazos madarai közül
talán a fütyülőludak a kedvenceink, amik ezúttal vagy a vízben pancsoltak, vagy
a rájuk jellemző módon a fákon ücsörögtek és jellegzetes fütyülésszerű
zsivalyukkal töltötték meg a tájat.
Közismert,
hogy az amerikai élet javarészt a hitelekre épül. Emiatt aztán itt sokan
adósodnak el teljesen felesleges termékek megvásárlásával (tévé, telefon, stb.),
vagy a hitelkártyák felelőtlen használatával. Ugyanakkor nagyobb értékű
dolgokat (autó és lakás) általában még akkor is megéri hitelre venni, ha az
embernek netán volna fedezete a készpénzes vásárlásra (mondjuk lakásvásárláshoz
szükséges többszázezer dollárja azért nagyon keveseknek van). A kamatok ugyanis
alacsonyak és a pénzt többnyire érdemesebb inkább valamibe befektetni, vagy
egyszerűen csak a bankszámlán tárolni, hogy vészhelyzet esetén legyen gyorsan
mobilizálható fedezet. Az autóvásárlásunkról szóló posztban pedig már utaltunk arra is,
hogy az amerikai rendszer eleve úgy van kitalálva, hogy szó szerint
csak az lehet hiteles ember, akinek van hitele. Ennek az érdekes, ám magyar szemmel felettébb különös rendszernek a bemutatása következik.
Az
idei tél a szokásosnál sokkal esősebb, sőt, a csapadékos időjárás már ősz óta tart,
ezért az utóbbi időben nem sok lehetőségünk adódott a kirándulásra. Szerencsére azonban
vasárnap délután kissé felszakadozott a felhőzet, ezért gyorsan bepattantunk az
új kocsinkba és elmentünk a Brazos Bendbe. Ismét a 40 holdas-tót vettük
célba, mert itt az emelt szintű kavicsos ösvény még kiadós esőzés után is jó eséllyel
száraz marad. Nem is kellett csalódnunk. Szerencsére a természet is megmutatta magát, hiszen láttunk számtalan madarat és egy aligátort
is sikerült megfigyelnünk a part közeli sekély vízben. Jól esett végre ismét
sétálni egyet a kedvenc texasi parkunkban.
Az
öreg Jeepünk az utóbbi hónapokban elkezdett betegeskedni és környezetvédelmi
megfontolások miatt is eljött már az ideje, hogy valami modern járgányra
váltsunk. Új autó vásárlása mellett döntöttünk, mert régóta vágytunk már egy
olyan kocsira, ami minden szempontból megfelel az elvárásainknak és aminek a
bejáratása és karbantartása is a kezdetektől fogva a mi felelősségünk. Ráadásul
az idei 40-20-10-es év különösen időszerűvé tette most számunkra az új autó
vásárlását. Az nem volt kérdés, hogy ha új verdát veszünk, akkor az Subaru
lesz. Az Európában kevésbé elterjedt japán márka Amerikában óriási
népszerűségnek örvend és a márkahűség is talán a Subaru tulajdonosok esetében a
legjellemzőbb. Általában, aki egyszer Subarut vásárol, az örökre kitart a márka
mellett és ennek okát mi is rögtön megértettük, amikor a régi Foresterünket
megvettük. A Subaruk egyszerűen nagyon szerethető autók, köszönhetően többek
között a különleges műszaki megoldásaiknak, mint amilyen a boxermotor és a
szimmetrikus elrendezésű állandó összkerékhajtás. Mi is imádtuk a régi Forestert
és már akkor elhatároztuk, hogy nekünk ezentúl csak Subarunk lesz. Az élet
aztán másként alakult, hiszen a használtpiacon csak a meglévő kínálatból tudtunk
válogatni, az pedig Subaruból a déli államokban elég szerény. Persze szerettük
a Suzukinkat is Hawaiin, a Jeep Cherokee pedig amúgy is régi vágy volt, így nem
bánjuk, hogy végül így alakult, de azért örülünk, hogy most végre visszatérhettünk
a kedvenc autómárkánkhoz.
Egy
új autó vásárlása során egy csomómindenre kell figyelni, rengeteg a választási lehetőség és a kereskedők
is mindenféle trükköt bevetnek, hogy lehúzzák a vevőket. Alapos felkészüléssel azonban kikerülhetőek a trükkök és akár jó árat is ki lehet alkudni. Első
lépésként elmentünk az egyik Subaru kereskedésbe és kipróbáltuk az új
Forestert, majd a Crosstreket is (Európában Subaru XV), hogy biztosak legyünk benne, végül a nekünk való autót
választjuk. A Subarura is jellemző, hogy minden generációval tovább nő az
autóik mérete és az új Forestert egyszerűen már túl nagynak éreztük, míg a Crosstrekbe
beülve egyből otthonosan éreztük magunkat. Ez nem meglepő, hiszen ennek a mérete
szinte centire pontosan megegyezik a régi Foresterünk méreteivel, így aztán a
Crosstreket választottuk (lesz majd részletes bejegyzés is az új kocsiról). Végül
úgy döntöttünk, hogy az autót megrendeljük, hogy teljesen olyan legyen, amilyet
mi szeretnénk és semmilyen számunkra felesleges extra ne legyen benne, meg
aztán amúgy is van abban valami elmondhatatlanul különleges érzés, hogy olyan kocsink van, amit
a mi elképzeléseink szerint külön nekünk gyártottak. Összeállítottuk hát a nekünk
megfelelő autót a Subaru honlapján és azt rendeltük meg az egyik kereskedésben.
Az
USA-ban mindig nettó árak vannak feltűntetve, így a képen lévő összegre még
rájön Texasban 6.25% adó és az üzembe helyezési költségek is. Természetesen nem
akartunk ennyit fizetni az autóért, ezért először emaileztünk az összes
houstoni Subaru kereskedőnek, hogy árajánlatot kérjünk tőlük. A többség válaszolt
is és három szalonból is viszonylag jó árat kínáltak, így ezen ajánlatokkal a
kezünkben mentünk vissza abba a kereskedésbe, ahol az autókat kipróbáltuk és
elkezdtünk alkudozni. Végül elég jó árat sikerült kiharcolni (nagyjából 10%
kedvezményt kaptunk) és tavaly december elsején leadtuk a rendelést az autónkra.
Január közepén kaptunk róla emailt, hogy a kocsink elkészült a Subaru japán
gyárában. Ezután hajóra tették és a Csendes-óceánon áthajózva végül a múlt
héten érkezett meg Houstonba. Kedden intéztük a papírmunkát, pont időben, hogy
az Amerikába érkezésünk 10 éves évfordulóját már az új autó tulajdonosaiként
ünnepelhessük. Az autó árának egy részét természetesen hitelből fedeztük. Az
USA-ban különösen nagy divat a hitelezés, hiszen az amerikai rendszer úgy van
kitalálva, hogy muszáj, hogy előbb-utóbb legyen valami hiteled, mert anélkül az
élet minden területén hátrányba kerülsz (szó szerint hiteltelen vagy). A
szokásoknak megfelelően persze még a papírok aláírása előtt igyekeztek
ránktukmálni mindenféle felesleges szolgáltatást (kiterjesztett garancia, több
éves szervízszerződés, stb.), de mi ezeknek sem dőltünk be, így csupán az
eredetileg kialkudott összegért vettük meg a nekünk gyártott Subaru Crosstreket.
Ma
10 éve, hogy az USA-ba érkeztünk. Az elmúlt időszakról igyekeztünk folyamatosan
beszámolni a blogjaink oldalain, így aki rendszeresen olvassa őket, vagy visszakeres
bennük, láthatja, hogy elég mozgalmas évtized van a hátunk mögött. Az idei év
azonban nem csak emiatt különleges a számunkra, hiszen más kerek évfordulókat is ünneplünk
az év során. Az egyik, hogy idén 20 éve,
hogy együtt vagyunk, a másik pedig, hogy mindketten ebben az évben ünnepeljük a 40-ik
születésnapunkat. Ez ugye azt is jelenti, hogy az életünk felét már együtt töltöttük, a közös életünk felét pedig Amerikában.
Egy
új rovatot indítunk a blogon Country
Music Monday (CMM) címmel,
melyben minden hónap valamelyik hétfőjén (néha talán több alkalommal is)
bemutatunk egy-egy country nótát. Mivel Magyarországon eléggé hiányos, vagy
sokszor téves elképzelések vannak a country zenéről, ezért szeretnénk némi
betekintést nyújtani ebbe a rendkívül gazdag és sokszínű zenei műfajba. Annak
ellenére, hogy talán a legamerikaibb és az USA-ban az egyik legnépszerűbb zenei
műfajról van szó, mi is csak nagyjából három éve kerültünk mélyebb kapcsolatba a countryval.
2015 őszén, amikor egy hetet Észak-Kaliforniában töltöttünk és sokat autóztunk
a Yosemite Nemzeti Parkban, valamint San Franciscoban, a bérelt autóban az
egyetlen normális rádiónak a Kat Country tűnt. Egy héten keresztül hallgattuk ezt
a rádióadót és idővel kezdtük úgy érezni, hogy ez egy nekünk való
zenei irányzat. A ráhangolódásban persze komoly szerepe lehetett annak is, hogy
ehhez a némileg western stílusú zenéhez nagyon is illett a Sierra Nevada
gyönyörű tájképe.
Azóta
pedig mondhatjuk, hogy a country iránti lelkesedésünk felért a rockzene mellé
és ma már nehéz lenne megmondani, hogy melyiket szeretjük jobban. Igazából
persze mindegy is, főleg, mert a két műfaj nem áll olyan messze egymástól,
mindkettő hasonló alaphangszerekre épül (gitár, basszusgitár és dob), ám míg a
rock műfaján belül ezeket gyakran a billentyűs hangszerek egészítik ki, addig a
country-ban inkább az egyéb húros instrumentek szoktak megjelenni, mint például
a bendzsó és a hegedű. A két műfaj között pedig amúgy is elég gyakori az
átjárás, a country-nak van kifejezetten rockos verziója és számos rockzenekar is
készített már country-dalt, vagy alkalmaz country elemeket a dalaikban. A hírek
szerint például még az idén 30 éves Tankcsapda legújabb lemezén is lesz country
dal. Kíváncsian várjuk. ☺
A
country zene a 20-as években jelent meg a déli államokban és a 40-es, 50-es
években vált igazán népszerűvé. Eredetileg az Appalache-hegységben élő európai
bevándórlók és azok utódai kezdték el a klasszikus ír, angol és skót zenét
keverni az amerikai cowboy dalokkal, a helyi folkzenével és a blues-zal, ezzel
pedig létrejött az a műfaj, amit ma countryként ismerünk. Mára pedig a countryn
belül számos ágazat és alkategória jelent meg és az egyik legsokoldalúbb zenei
műfajjá vált. Kezdjük is egy klasszikussal, ki mástól, mint Brad Paisleytől,
akinek a stílusára főként a hagyományos country a jellemző, így kiindulópontnak
tökéletes. Ez a dal kiváló bemutatója a country zenének, hiszen magáról a
country zenéről szól. Fő témája az őszinteség és lényegében arról szól, hogy a
country dalokban ki lehet mondani olyan dolgokat is, amiket egyébként nem feltétlenül
szokás. A videó a 2010-es Country Music
Awards díjkiosztójáról származik, amikor Paisley ismét megnyerte a legjobb
férfi előadó díját. A fellépés alatt a kivetítőn megjelennek a műfaj
klasszikusai is, akikre számos utalás is esik a dalszövegben. Nem is szaporítom
tovább a szót, íme Ez a country zene:
This Is Country Music
Well you're not supposed to say the
word "cancer", in a song.
And tellin' folks Jesus is the answer, can rub 'em wrong.
It ain't hip to sing about tractors, trucks,
Little towns, or mama, yeah that might be true.
But this is country music and we do
Do you like to drink a cold one
On the weekend and get a little loud?
Do you wanna say I'm sorry or I love you
But you don't know how?
Do you wish somebody had the nerve
To tell that stupid boss of yours
To shove it, next time he yells at you
Well this is country music and we do
So turn it on, turn it up, and sing along
This is real, this is your life in a song
Yeah this is country music
Are you haunted by the echo of your
mother, on the phone
Cryin' as she tells you that your brother is not coming home?
And if there's anyone that still has pride and the memory of those
That died defending the old red, white, and blue,
This is country music and we do
So turn it on, turn it up, and sing
along
This is real, this is your life in a song
Just like a road that takes you home
Yeah this is right where you belong
This is country music
This is country music
He stopped lovin' her today
(This is country music)
Hello darlin'
(This is country music)
God bless the USA
(This is country music)
Amarillo by morning
(This is country music)
Stand by your man
(This is country music)
Momma tried
(This is country music)
Take me home
(This is country music)
I walk the line
(This is country music)
Country boy can survive
(This is country music)
A
tavalyi évhez hasonlóan, most is az állatkertben töltöttük a Hálaadás utáni
pénteket, amikor az emberek többsége inkább az akciós tévékért verekszik az
üzletekben. Nem bántuk meg, mert most is alig volt rajtunk kívül szabadon mászkáló emberszabású a Zooban, ezáltal nyugodtan
figyelhettük az állatokat. Örömmel állapítottuk meg, hogy a tavaly született kiselefánt már sokat nőtt, sőt idén még tovább bővült az elefántcsalád, tehát most sem maradtunk "elefántbébi"
nélkül. Az időjárás kellemes volt, végre nincs már itt sem kánikula, így most is
jól esett az állatlerti séta.
Idén
is kettesben ünnepeltük a Hálaadást és a vacsorát a tavalyihoz hasonló módon
készítettük el. Most is nagyon jól sikerült minden, amiért ismét hálásak
vagyunk. Persze sok egyéb okunk is van hálásnak lenni, amiről igyekszünk nem
megfeledkezni.
A
bajuszt egyébként a Movember mozgalom miatt növesztem.
Annak
ellenére, hogy szinte minden szabad hétvégénket, amikor az időjárás is engedi a
Brazos Bendben töltjük, még mindig vannak olyan részei a parknak,
amiket nem láttunk. Az elmúlt hétvégén
kissé borús, de száraz, így kirándulásra alkalmas idő volt, ezért úgy terveztük, hogy ezúttal is a park
egy számunkra eddig ismeretlen részén fogunk túrázni. Halloween napján
azonban óriási felhőszakadás volt és ez úgy eláztatta a parkot, hogy még
szombatra is mocsár volt a park túrázásra kiválasztott részein. Ezért végül a
40 holdas-tó partján kirándultunk, ahol már egy jó ideje nem jártunk. A tó
körül egy viszonylag magas, köves út vezet, ami szerencsére száraz volt, így
akadálytalanul sétálhattuk körbe ezt a madaraktól hemzsegő tavat. A gazdag
madárvilág mellett még egy aligátort is láttunk a parttól távolabb, így aztán
végülis elég jól sikerült ez a túra is.