Ma három éves a Subaru Crosstrekünk. Eddig közel 31000 mérföldet hajtottunk
bele, tehát már majdnem 50000 kilométert megtettünk vele. Az első és a második
évhez hasonlóan az elmúlt egy évben sem romlott el rajta semmi, így továbbra is
csak karbantartási munkák miatt vittem a szervízbe. Az igazsághoz tartozik,
hogy a Subarunak volt egy visszahívási akciója, ami a mi kocsinkat is érintette
és tavaly nyáron elővigyázatosságból kicserélték a gyújtótekercseket,
természetesen ingyen. Ezen kívül csupán két olajcsere miatt járt a szervízben.
A harmincezres motorolaj csere során pedig a Subaru által javasolt előírásnak
megfelelően a differenciálművek olajcseréjét, a fékolaj cserét és a PCV
szelepek cseréjét is megejtettük.
Naugatuck Állami Erdő, Connecticut
Az autót még mindig nagyon szeretjük és egyáltalán nem bántuk meg, hogy ezt
a típust választottuk. A tapasztalataink szerint mind városban, mind hosszú
road tripeken nagyon jó kis kocsi a Subaru Crosstrek. A nagy hasmagasságnak, a
jó összkerékhajtásnak és persze a remek gumiknak hála jól használható hóban és
terepen is. A Crosstrek az elmúlt egy évben is sok érdekes kaland részese volt.
Két éve már, hogy összeraktam a
NASA Saturn V rakétáját a Holdra szállás akkori 50-ik évfordulójára. A fél
évszázados megemlékezésre azonban a Lego készített egy másik gyüjtői darabot
is, mégpedig a holdkompot normális méretű Lego emberkékkel és hozzájuk képest
méretarányosan. A Saturn V rakéta ugyanis legalább 3 méter magas lenne, ha hagyományos Lego figurákhoz méretezték volna, ezért az "csak" 1 méter magas és ahhoz a Lego rakétához külön készítettek apró, méretarányos űrhajós figurákat is.
A Lego holdkompja a Creator
sorozatba tartozik, amit 16 év felettieknek ajánlanak, tehát a rakétához hasonlóan ez sem gyerekjáték. Sőt,
egyáltalán nem is játék, hiszen gyüjtőknek szánják, ami a rakétával együtt a
rajongók szobájának a dísze lehet. A blogból már biztosan kiderült, hogy engem érdekelnek az űrtudományok (is) és különösen a NASA eredményeit tartom nagyra, így alig
vártam, hogy a Lego holdkompot is összerakhassam. A dobozán azt is feltűntetik, hogy
ez a több, mint ezer darabos szett kifejezetten tapasztalt legózóknak való és
valóban tartalmaz néhány olyan trükköt, amihez szükség van némi gyakorlatra és jó
kézügyességre is.
A kész holdkomp nagyon jól kidolgozott
és kifejezetten tetszett, hogy olyan részletekre is figyeltek, mint a
leszállóegység belsejében az üzemanyag- és oxigéntartályok, amelyek
aztán a kész modellben végül nem is látszanak, de az építő tudja, hogy ott
vannak, ezzel is élethűbbé téve a makettet. Ugyanígy kidolgozták a holdkomp
belsejében a műszeregységet, amely összeszerelve szintén nem látszik, de ott
van. Az olyan részletek pedig, mint holdkomp leszállóegységén az emléktábla,
vagy különösen a holdon a négyzetes Lego lábnyomok igazán zseniálisak. Ez a
holdkomp kétségtelenül az egyik legjobb Lego, amit valaha
építettem.
Tavaly
év végén érkezett az utóbbi idők egyik legütősebb és legfontosabb filmje, a Ne Nézz Fel! (Don't Look Up!). Már
mindenki megírta róla a véleményét, de biológusként nekünk is meg kell
említenünk, hiszen a film korunk egyik legnagyobb problémájára hívja fel a
figyelmet, az egyre jellemzőbb tudománytalanságra, sőt egyenesen a
tudományellenességre, legyen szó akár a klímaváltozásról, vagy például a
koronavírus-járványról. Egy szürreális világban élünk, hiába látjuk a saját
szemünkkel a klímakatasztrófa jeleit, hiába mutatják a tudósok az adatokat a
valóságról, hiába hívjuk fel a figyelmet a biodiverzitás csökkenésére és a
túlnépesedésre, valamint az ezzel járó folyamatos gazdasági növekedési kényszer
fenntarthatatlanságára, hiába beszélünk a pandémia kezeléséről, az emberek mit
sem törődnek ezekkel, nem értik, nem akarják érteni, sőt egyenesen tagadják,
összeesküvéselméleteket gyártanak és jobban érdekli őket valamelyik súlytalan
híresség legújabb szexbotránya. A Ne nézz fel! alkotói eme frusztráltságuknak adnak
hangot ebben a korunkat parodizáló filmszatírában. Igazán ütőssé pedig az teszi
ezt a filmet, hogy a karakterek mögött felismerhetőek a valós személyek is,
akikről mintázták őket, így hozva a sztorit még közelebb az életünkhöz.
Az
igazi sztárparádét felvonultató filmben két kutató (Leonardo DiCaprio és
Jennifer Lawrence) felfedez egy Himalája méretű üstököst, amelyik hat hónap
múlva a Földbe fog csapódni és az egész emberiség pusztulását fogja okozni.
Annak rendje és módja szerint felhívják a figyelmet a közelgő veszélyre, de
süket fülekre találnak az önző, korlátolt, szűklátókörű politikusoknál. Az
inkompetens, Trump-szerű elnököt (Janie Orlean) zseniálisan alakítja Meryl Streep. Ha
például hat éve készült volna ez a film, akkor azt mondtuk volna, hogy a színésznő
alakítása ripacskodó és hiteltelen, hiszen egy nárcisztikus valóságshow
sztárból sosem lehetne elnök Amerikában, pláne nem olyan, aki ennyire híján
van a tudományos ismereteknek és az intellektuális képességeknek. Azóta sajnos
tudjuk, hogy ez bizony megtörténhet és elnök lett valakiből, aki tagadja a
klímaváltozást és még a 21. században is a szén- és olajiparban látja a jövőt,
aki hipót itatna az emberekkel a koronavírus ellen, vagy aki azzal az agyrémmel
állt elő, hogy a hurrikánok megfékezésére dobjunk a közepükbe atombombát. Ezek
után Meryl Streep alakítása még visszafogottnak is tekinthető. A
Trump-párhuzamot tovább erősíti a volt elnök nepotizmusának a filmes
megfelelője, Orlean fia a kabinetfőnök szerepében. Az őt alakító Jonah Hill kiválóan gyúrta egybe Donald Trump Jr., Ivanka, valamint a férje Jared
Kushner figuráját.
Ugyanígy
valós személyek ihlették a milliárdos techmogul karikatúraszerű karakterét,
akiben felismerhetjük Zuckerberg, Bezos, vagy még inkább Elon Musk
személyiségét, aki ugyan szeret a világ megváltójának a szerepében tetszelegni,
valójában azonban csak egy gátlástalan üzletember. Cate Blanchet szintén remek tévés figurája is számos amerikai műsorvezető keveréke. A film főszereplője, Dr. Mindy (Leonardo
DiCaprio) karaktere mögött azonban nehéz bárkit is felismerni, utalva arra, hogy a tudományos életben sajnos nincsenek jól ismert és könnyen parodizálható egyéniségek. A tudós szerepére azonban
DiCaprio nem csak azért kiváló, mert
korunk egyik legnagyszerűbb színésze, hanem, mert maga is harcos környezetvédő. Kiválóan
megjeleníti a tudósok egyik legnagyobb problémáját is, hogy sokszor képtelenek
a felfedezések közérthető ismertetésére, és nem rendelkeznek olyan
képességekkel és adottságokkal, mint pl. a Blanchett által megformált
médiaszemélyiség. A kettejük eltérő személyisége és a tudományos kommunikáció
nehézsége a korunkra jellemző médiazajban a film egyik legfontosabb alapvetése.
Dr. Mindy karakterfejlődése viszont arra is rámutat, hogy ha a tudós
igyekszik idomulni az elvárásokhoz, akkor könnyen elveszítheti a lába
alól a talajt.
A rendező
egyszerre lavíroz a szatíra és a katasztrófafilm között és a végeredmény egy
remek vígjáték, amely sajnos hű paródiája a mai világunknak. Félő azonban, hogy
akik a valóságban sem értik, hogy mekkora a baj, sajnos ebből a filmből sem
fogják megérteni, sőt talán meg sem nézik, ha az ismertetőkből már tudják, hogy
a film ellentmond a nézeteiknek. A mai napig vannak, akik "nem
hisznek" a klímaváltozásban, vagy a koronavírus létezésében, ahogyan a
filmben sem hiszi el mindenki az üstökös jövetelét, hiába fényképezték le és
dokumentálták a tudósok. Azok pedig, akik tehetnének ellene, jó eséllyel ezután
sem fognak változtatni a hozzáállásukon, ugyanúgy fontosabb lesz számukra a
választások közeledte, a népszerűség, vagy az üstökösben rejlő gazdasági
lehetőségek. "SZÁZ SZÁZALÉK, HOGY
MIND KURV@RA MEG FOGUNK HALNI!" Csak rajtunk múlik, hogy végül ne így legyen.
Habár
december 24-én esett egy kis hó, így elmondhatjuk, hogy fehér karácsonyunk volt,
a szezon első igazi havazására mostanáig kellett várni. Tegnap éjszaka azonban
15-20 cm hó hullott és reggelre gyönyörű téli táj fogadott minket. A napot így
a hátsó udvarban kezdtem, ahol a madárfotós platformon fényképeztem az etető
madarait. Később, amikor a nap is kisütött, jött némi hólapátolás, hogy a
kocsival ki tudjunk állni a garázsból. Délután pedig sétáltunk egyet a ház
melletti mezőn a friss hóban és nagyon élveztük az idei tél első havas
kirándulását.
2021 ismét egy “érdekes” év volt, de mi azért megpróbáltuk élvezni, amennyire lehetett. A kisebb kalandok mellett számunkra a szeptemberi Yellowstone Road Trip jelentette az év csúcspontját. Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánunk!
Az
októberhez hasonlóan novemberben is csak a West Rock Parkban kirándulgattunk.
Az ősz utolsó hónapjában kétszer túráztunk itt és a hó közepén még élvezhettük valamennyire a szép színeket is. Az utolsó hétvégére azonban már alig maradt a
fákon hírmondója az ősznek. Az idő is egyre hidegebb, de a napsütésben mindig jó
egy kis időt kint tölteni a természetben.
Amerika
az autós utazásra van kitalálva, így a road tripezés nagyon népszerű az
országban. Persze nem mindegy, hogy milyen járgánnyal vágunk neki egy
hosszú útnak, ami óriási időjárásbeli változatossággal járhat, és ahol helyenként minősíthetetlenül rossz minőségűek az utak.
A 2019-es vadnyugati road tripünk után már részletesen beszámoltunk arról, hogy
milyen a Subaru Crosstrek egy hosszú autós utazáson. Az ott leírtak továbbra is
megállják a helyüket, tehát a szeptemberi road tripen is nagyon élveztük a rendkívül hosszú autós
napokat a Crosstrekben. Ehhez persze hozzájárult a helyenként igencsak fejlett
autópályás infrastruktúra is.
A kocsin egy
változás történt a vadnyugati utazásunk óta, 2019-ben terepgumikra
váltottunk. Pontosabban a Yokohama úgynevezett on- és off-road gumijára, ami
tulajdonképpen egy olyan terepgumi, ami nagyon jól viselkedik aszfalton is,
ráadásul még téli minősítéssel is rendelkezik, így igazi mindenes gumi. Ha
pedig valaki nem feszegeti a határokat, akkor valóban minden körülmények között
megfelelőek az ilyen típusú gumik. A yellowstone-i road tripünk pedig
megmutatta, hogy miért is olyan népszerűek az ilyen gumik Amerikában. A
szeptemberi kirándulásunkon ugyanis bármilyen specializált gumival bajban
lettünk volna, hiszen valóban mindenféle körülménnyel találkoztunk. Az út egy
részén kifejezetten kánikula volt és szárazság, főleg Észak- és Dél-Dakotában.
A Badlandsben és a Grand Tetonban murvás földutakon is jártunk, az utóbbi
helyen pedig felhőszakadás is volt, míg a Yellowstone-ban már havazott, így a gumi háromhegycsúcsos
hópihe jelölése is próbára lett téve. Az abroncs pedig tökéletesen helytállt a havas,
latyakos úton is. A gumi a nagy tempójú autópályás szakaszokon sem volt hangos
és a kanyargós utakon is stabilan és kiszámíthatóan viselkedett. Az autó
fogyasztása azonban ezzel a gumival értelemszerűen kicsit magasabb, mint az
aszfaltgumikkal, de a 32mpg (kb. 7.5 l/100km) még így is nagyon kedvező egy
összkerékhajtású autóhoz képest. Az út során volt viszont egy defektünk is. Az
első napon vettük észre, hogy egy csavar fúródott az egyik gumiba. Mivel nem
eresztett le, így nem kellett kicserélnünk, pedig van egy teljesen azonos pótkerekünk
is, ami ugyan elég sok helyet foglal a csomagtartóban, de ilyen hosszú és némi off-roadozást is tartalmazó útra
felelőtlenség lett volna csupán a gyári, ideiglenes pótkerékkel elmenni. Mindössze
két utassal azonban szerencsére a hátsó ülésre is lehet pakolni, így ilyen utakon akad hely a teljes pótkeréknek is. A második napot azért
egy gumisnál kezdtük, hogy ne kelljen azon izgulni, hogy mikor kezd el
ereszteni a gumi. Később aztán nem is volt már gondunk és mindenféle
körülmények között élveztük a látványos helyeken való autózást. A terepgumis Subaru
Crosstrek pedig továbbra is kiváló road trip autónak bizonyult.
A
nyárhoz hasonlóan eddig az ősz is elég esős, borongós időjárást hozott, ezért
nem sok lehetőség adódott "rendes" túrázásra. A közeli West Rock Állami Parkba azért három hétvégén is elmentünk egy-egy rövid kirándulásra. A
levelek őszi színváltozása idén némi késésben van, ezért az októberi kirándulások nem
nyújtották a megszokott látványt, de mi így is jól éreztük magunkat az erdőben.
