Ismét a West Rock Parkban kezdtük az idei kirándulásokat

Sajnos az elmúlt tél is hasonlóan alakult a tavalyihoz, tehát alig volt hó. A kopár tájon pedig nem túl nagy öröm a kirándulás, így nem sokszor mozdultunk ki a szabadba. Én azért pár hete már elkezdtem a terepszemléket a természetfotós projekteimhez és március közepén végre tettünk egy közös kirándulást a West Rock Állami Park kevésbé ismert tavához. Ezt a helyet különösen szeretjük, mert a tó és a hegy között van egy kis hangulatos rét is, ahol madárodúkat helyeztek ki a park munkatársai az odúfecskéknek. Néhány korán visszatérő madarat már láttunk is a mező fölött repkedni, így ha a tájon még nem is látszik, azért már van jele a tavasz érkezésének.

Hiúz és egyéb vadak a ház körül

Az idei tél nagyon különös errefelé (is). Hó szinte egyáltalán nem esett és többnyire kifejezetten meleg van. A madáretetést azért egész télen át folytatjuk, hogy legalább a vadállatok látványa okozzon némi örömöt a ház körül ebben a furcsa szezonban. Énekesmadarak fotózásával most nem foglalkozom, de más állatok miatt azért időnként előveszem a fotófelszerelésemet. Az egyik fotóalanyom a rőtfarkú ölyv, ami néha felül az öreg tölgyre, hogy a madáretető környékéről próbáljon elkapni egy-egy figyelmetlen kismadarat. A kiszórt eleségre pedig a mókusok is rendre rájárnak, amelyek a ritkán előforduló szeles hideg elől szeretnek a nagy fa üregébe húzódni, ezzel kiváló fotótémát nyújtva. A szarvasok szintén gyakori vendégek, szinte minden nap látunk három-négyet. Az udvarunk legritkább, de kétségtelenül legérdekesebb vendége pedig a vörös hiúz, amit pár napja végre sikerült lencsevégre kapnom. Az étkezőnk ablakából kinézve láttam, ahogyan a hátsó udvarban settenkedik, így gyorsan felkaptam a felszerelésemet és kiosontam az udvarra. Addigra már a szomszédnál járt, de azért a teleobjektívvel sikerült a sövényen keresztül néhány sejtelmes hatású képet készítenem róla, mielőtt komótósan elsomfordált az erdőbe.

Discovery Űrsikló Legóból

Az utóbbi években kezd nálunk hagyománnyá válni, hogy nem múlhat el a Karácsony Lego nélkül a fa alatt, vagyis ezúttal inkább mellette, mert a legutóbbi szett egyszerűen nem fért a karácsonyfa alá. A NASA Discovery űrsiklóját ábrázoló szettje ugyanis az eddigi legnagyobb Legóm, a maga 2354 darabjával a Holdkompot, sőt még a Saturn V-ös rakétát is felülmúlja és a 18+-os korhatár is jelzi, hogy igazán komoly darabról van szó. Remek, hogy a Lego már minden korosztály számára készít "játékokat", hiszen a legózás megmozgatja a kreatív elmét, az elkészült termékek lenyűgözőek és a gyűjtők idővel tekintélyes kollekciókkal díszíthetik az otthonaikat.

Nem meglepő, hogy biológusként érdekelnek a különféle természettudományok, így a legómániámat is igyekszem elsősorban ebben kiélni. Az űrkutatás gyerekkorom óta foglalkoztat, ezért nagy öröm, hogy a Lego egyre több szettet ad ki az űrverseny legsikeresebb résztvevője, a NASA tiszteletére. Az űrsikló program pedig az amerikai űrhivatal egyik legeredményesebb projektje volt, amely 1981-ben kezdődött és 30 évig működött. 2021-ben a program kezdetének 40-ik évfordulójára adták ki a tudományos szempontból talán legfontosabb űrsikló küldetést megörökítő Lego szettet, a Hubble űrteleszkóppal és a Discovery űrrepülőgéppel.

 

Az űrsikló készlettel tulajdonképpen két szettet is kapunk, hiszen a benne lévő Hubble űrtávcső önmagában is megállná a helyét. Nagyon jól kidolgozott részletességgel építhetjük meg mind a teleszkópot, mind az űrrepülőgépet és a végeredmény igazán élethűre sikerült. A Lego tervezői ismételten érdekes építési technikákat alkalmaztak, ráadásul számos, a Technic sorozatból ismert mozgatható trükköt is felhasználtak. A kerekek például kinyílnak, ha a középső, egyébként fel-le mozgatható fékszárnyat betoljuk. Szintén mozgathatóak mind a függőleges, mind a szárnykormányok, amivel persze rendkívül egyszerűsített módon utalnak arra, hogy az űrrepülő valaha a világ legösszetettebb járműve volt, több mint 2 és fél millió mozgó alkatrésszel.

A valóságban összesen hat űrsikló készült, amelyekből öt jutott el a világűrbe. Ezek összesen 135 missziót teljesítettek, hiszen a Space Shuttle Program legnagyobb előnye az volt, hogy az űrhajók újra felhasználhatóak voltak. Muszáj megemlíteni a két űrsikló katasztrófát is, 1986-ban a Challenger felszállás közben, 2003-ban pedig a Columbia a visszatérés során semmisült meg összesen 14 asztronauta halálát okozva. A Discovery 1984-ben repült először és mindkét katasztrófa után az első űrsikló volt, amelyik tesztrepülésen ismét az űrben járt, de a leghíresebb küldetése kétségkívül a Hubble űrtávcső pályára állítása volt 1990-ben.

A Hubble az egyik legfontosabb tudományos eszköz, amit az emberiség valaha épített. Az elkészítésében a NASA és az Európai Űrügynökség, az ESA közösen vett részt. A különféle galaxisokról, bámulatos csillagközi ködökről, ragyogó csillaghalmazokról, vagy éppen a naprendszer bolygóiról készített hihetetlenül részletes képei segítségével többet tudtunk meg a világegyetemről, mint azt valaha reméltük és ezzel a Hubble örökre megváltoztatta a csillagászatot és az asztrofizikát. Az űrteleszkóp Föld körüli pályára állításán Kathy Sullivan amerikai geológus és asztronauta is részt vett, aki a lenti videóban elemzi a Lego űrsiklóját, sőt részleteket is láthatunk az eredeti küldetésből. Láthatóan lenyűgözte, hogy milyen aprólékos és pontos mind a Discovery, mind a Hubble kidolgozása ebben a kivételes Lego szettben.

 

A Discovery űrsikló a Hubble teleszkóppal az egyik legjobb készlet, amit valaha építettem és remekül mutat a többi NASA-s Legommal együtt.

BÚÉK

2022-ben is sokfelé jártunk, sok mindent láttunk. Az elmúlt év legfontosabb kalandjaira visszagondolva kívánunk mindenkinek Boldog Új Évet.

Az év utolsó tókerülése

Az elmúlt napokban rettentő hideg volt Connecticutben, de az év utolsó napjaira megenyhült az idő, remek lehetőséget nyújtva egy utolsó kirándulásra az óévben. A közeli tavat választottuk, amit még vastag jégpáncél borított, így igazán különleges túrával zártuk az évet.

Kellemes Karácsonyt!

  Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!

Az eddigi legjobb Gymkhana videó

A Gymkhana (ejtsd: dzsimkáná) egy eredetileg Ázsiából származó autós ügyességi sport, ahol egy zárt pályán kell minél gyorsabban haladni bóják és egyéb terepakadályok között. Amerikában Ken Block rallyversenyző terjesztette el, amikor 2008-ban egy Subaru WRX STI-vel látványos videót készített a saját Gymkhana elképzeléséről. Egy évvel később az akkori új generációs STI-vel csinált egy még vagányabb második részt is, amivel egészen új szintre emelte az autós filmezést. Ezután Fordra váltva évente készített újabb és újabb pazar Gymkhana epizódokat. 2020-ban aztán az őrült sportok fenegyereke, a sokszoros rallybajnok Travis Pastrana folytatta a hagyományokat, aki újra Subaruval borzolta az autós sportok rajongóinak az érzékeit egy igazán fergeteges videóban. Az idei évre pedig igazi különlegességgel állt elő, hiszen az új Gymkhanában egy 1983-as családi Subarura hajazó, 862 lóerős, eszement járgánnyal füstöli a gumit Floridában. Érdekes, hogy ott ahol eléri a 165 mérföldes, azaz kb. 265 kilométeres sebességet, mi is mentünk volna pár hete, ha nem jön a hurrikán, mégpedig természetesen egy Subaruval. Persze egy kicsit lassabban, hiszen idén már kétszer kaptak el gyorshajtásért. ☺

 

2023. január 3. Motoros szán balesetben tegnap sajnálatosan elhunyt a Gymkhana videók atyja, Ken Block (1967-2023). Emlékül itt a kedvenc Gymkhanám az amerikai rallylegendától.

Maszkos tolvajok az udvarunkban

Ismét eljött a tél, így pár napja megkezdtük a téli madáretetést a hátsó udvarban lévő matárfotós platformon. A madarak szépen meg is érkeztek, mi pedig élvezettel nézzük őket az étkezőnk ablakából. Az is feltűnt azonban, hogy a nappali madárvendégeken túl éjszakánként valami más is garázdálkodik az etető körül. Kihelyeztünk hát egy mozgásérzékelős kamerát, hogy fény derüljön a tolvajok kilétére. A videókból megtudtuk, hogy két mosómedve a bűnös, és ez a két banditamaszkos jószág a sötét leple alatt rendre megdézsmálja a fakopáncsoknak kirakott faggyúsütit. A legjobb jelenetekből összeállítottam egy rövid videót, ahogyan fel-le mászkálnak a platformon, lakmároznak, elszaladnak, visszajönnek, tehát élik az éjszakai életüket. Idén a platform jobb szélére tettünk egy kis cserépalátétet is vízzel, hogy inni is tudjanak a madarak és a videó végén lévő mancstisztító jelenetben megfigyelhető, hogy miről is kapta a magyar és a tudományos nevét a mosómedve (Procyon lotor): ahol a “lotor” latinul mosót jelent.

Novemberi minivakáció 3. - Washington DC

A Shenandoah Nemzeti Park alig egy napnyi autózásra van tőlünk, így hazafelé még az is belefért, hogy betérjünk Washingtonba, ahol legutóbb több, mint egy évtizede jártunk. A főváros az egyik legkülönlegesebb amerikai metropolisz, így a megtekintése kellemes lezárása volt a kényszerűségből rövidre sikerült őszi vakációnknak. A rendhagyóan meleg időjárás miatt kialakult hurrikán volt az oka a visszafordulásunknak, de a szokottnál kissé magasabb hőmérséklet miatt legalább az a pár nap, ami maradt az üdülésből, igazán kellemesre sikerült. Washingtonban ezúttal is a National Mallt jártuk be (térkép), ahol a szokásos nevezetességeket néztük meg: a Lincoln Memorialt a tükörmedencével, és a Washington Monumentet, ahonnan a távolból még a Fehér Házat is láttuk. Elsétáltunk a Kapitólium irányába is, hogy messziről ismét megnézzük az amerikai törvényhozás épületét, végül ebéd után visszamentünk a Jefferson Memorialnál lévő parkolóba és elindultunk, hogy még az érkező vihar előtt hazaérjünk a mini road tripünkről.

Novemberi minivakáció 2. - Shenandoah Nemzeti Park

Miután elhagytuk Észak-Karolinát, Virginia felé vettük az irányt, ahol megnéztük a Shenandoah Nemzeti Parkot (térkép). Ez a park is a hatalmas Appalache-hegység része, hasonlóan a Smokies Nemzeti Parkhoz, a Catskillhez, a Mount Everetthez, Green Mountainshez, a White Mountainshez, és a Baxter Állami Parkhoz. Már eddig is sokat láttunk eme keleti parti óriáshegységből, de még mindig akad olyan rész, ami kimaradt, így ideje volt a virginiai régiót is megnézni, amit Blue Ridge Mountainnek, azaz Kék-hátságnak neveznek. Kétségtelenül nem ez volt a legideálisabb időpont a park meglátogatására, hiszen az igazán szép őszi szezonon már túl voltunk, de így legalább a tömeg nélkül tölthettünk itt egy kellemes, késő őszi napot. Az északi bejáratnál kezdtünk és a gyönyörű Skyline Drive úton az egész parkot végigautóztuk és számos kilátópontnál megálltunk, hogy élvezzük a hegyek látványát és fotózzuk azt a néhány fát, ami még nem hullajtotta le az összes színes levelét.

Néhány kirándulást is tettünk a hegyekben. A leglátványosabbra a nap végén került sor, amikor a híres Appalache-túraúton felmentünk a Blackrock-csúcsra, ahol a lemenő nap fényében gyönyörű kilátás nyílt a Blue Ridge-hegységre. Pompás lezárása volt ez a Shenandoah-beli barangolásnak.