Oregon Trail Road Trip 2.

A kora őszi, nyugati autós körutazásunkon számos gyönyörű helyen jártunk. Az első megállónk az Indiana Dunes Nemzeti Park volt (térkép). A nevéből sejthető, hogy Indiana államban található, mégpedig a Michigan-tó partján. 1966-ban jött létre, mint Indiana Dunes Nemzeti Tópart, majd 2019-ben emelték nemzeti park rangra. A park neve szintén utal rá, hogy számos homokdűne található itt, amelyek közül a legnagyobbakra lépcső vezet. Ez nem csupán a turisták dolgát könnyíti meg, hanem a többi emelt sétánnyal együtt, amin közlekedni lehet, a dűnék növényzetét is védi a taposás ellen. A Michigan-tó partjára elérve látni lehet a távolban Chicago felhőkarcolóit is. A dűnés, tópartos kiránduláson túl egy gyönyörű erdőssztyeppén is tettünk egy kisebb túrát. Itt láttuk az őszi vándorútjukra készülő pompás királylepkék gyülekezését, amelyek Floridába és Mexikóba repülnek áttelelni.

Pompás királylepke

Mivel a road tripünk egyik célja a történelmi Oregon Trail követése volt, a Scotts Bluff Nemzeti Emlékműnél is megálltunk Nebraskában (térkép). Sötétedés előtt érkeztünk a látványos Chimney Rockhoz, ami csakúgy mint a 19. századi utazóknak, nekünk is jelezte az irányt. Másnap a párás levegő ellenére a Scotts Bluff parkból is láttuk ezt a híres sziklaképződményt. A Scotts Bluff a híres vándorút maradványait és a környező természeti értékeket őrzi. Számos hegyfok és egyéb érdekes földtani formáció látható itt a prérin. Az Oregon Trail egyes részein pedig régi lovaskocsik utánzatai láthatóak, hogy jobban elképzelhessük, ahogy a korai vándorok itt haladtak nyugat felé.

A Chimney Rock hegyes csúcsa középtájon látható a párás horizonton

Az utunkat nyugat felé folytatva, a wyomingi Medicine Bow Nemzeti Erdőben is megálltunk (térkép). Itt már ízelítőt kaptunk a Sziklás-hegység fenséges látványából. A hegy legszebb régióját aztán majd a Glacier Nemzeti Parkban, Montanában fogjuk látni pár nappal később. Persze ebben a nemzeti erdőben is megcsodáltuk a remek látványt, amint a Lewis-tó felé sétáltunk, majd pedig egy másik tónál, a Libby-tó környékén élveztük a csendet. Ha az ember elnyugszik, akkor előbb-utóbb a vadvilág is megjelenik, így sikerült alaposan megfigyelni a csíkosmókusokat. Az itt élő faj a törpe csíkosmókus, ami sokkal kisebb és hosszabb farka van, mint a nálunk, keleten élő rokonának. Később aztán egy öszvérszarvas-tehénnel is találkoztunk, majd mielőtt elhagytuk volna az erdőt, még egy fiatal jávorszarvasbikát is láttunk egy nagy mezőn.

Fiatal jávorszarvasbika a lemenő nap fényében

Másnap megérkeztünk Idahoba. Pocatello városában szálltunk meg, ami az USA mosoly-fővárosa. Itt törvény van rá, hogy kötelező mindig mosolyogni. Azt nem tudjuk, hogy ki tartatja be, vagy hogy mi a büntetés, de nem mertünk kockáztatni és inkább végig vigyorogtunk. Idahoban a fő állomásunk a Craters of the Moon Nemzeti Emlékmű és Természetvédelmi Terület volt (térkép). A terület a különféle lávafolyásokat és a rajtuk kialakuló növényzetet védi. A lávafolyások kora 15000 és mindössze 2000 év közötti, így kifejezetten fiatalnak számítanak. Több kisebb-nagyobb lávakupac megtekintésén túl, felmásztunk egy 50 méter magas salakkúp, az Inferno Cone tetejére is, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt. Számos túraútvonal is akad a lávafolyásokon. A 3 kilométeres Broken Top Trail az egyik leglátványosabb túraút a parkban, amelyen szinte mindenféle vulkáni tevékenység nyomát meg tudtuk figyelni, ami ezt a tájat létrehozta. Érdekesség még, hogy a NASA űrhajósai az Apollo-program során ezt a területet használták a holdi körülmények szimulálására és a kőzetminták gyűjtését is itt gyakorloták.

A párnahajdina kis csomókban él, hogy a szétterülő gyökerei által elég vízhez jusson a száraz vidéken

A következő napon már Oregonban jártunk, ahol nem volt szerencsénk az időjárással. Itt is átautóztunk néhány nemzeti erdőn (térkép), de mivel végis esett az eső, ezért nem tudtunk túrázni az erdőkben. Néhány erdei útra azért bementünk autóval, hogy élvezzük a csodás oregoni fenyőerdők látványát és illatát. A következő állomás már a Mt. Rainier Nemzeti Park lesz Washingtonban, ahol még változékonyabb időjárással volt dolgunk.

Oregon Trail Road Trip - bevezető

Túl vagyunk egy újabb nagyszerű amerikai road tripen. A legutóbbi nyugati irányú útunkon a Yellowstone volt a fő úti célunk, ezúttal azonban elmentünk egészen Oregonig, meg vissza és sok helyen követtük a történelmi Oregon Trail egykori útvonalát, ahol kalandvágyó vándorok utaztak nyugatra az 1800-as években, hogy az új vidéken letelepedjenek.

Az út 18 napig tartott és Connecticuttel együtt 18 államot érintett, amiből 5 állam új volt a számunkra: Iowa, Nebraska, Idaho, Oregon és Washington. Az összes kitérővel együtt nagyjából 11000 kilométert mentünk, és ezzel már 46-ot láttunk az 50 amerikai államból.

Az út fő célja a különféle természeti szépségek megtekintése volt, hiszen elsősorban mégiscsak ez adja Amerika különlegességét. Ezekről a csodás helyszínekről majd néhány külön posztban fogunk beszámolni a következő hetekben, most pedig az út egyéb érdekességei következnek.

A harmadik napon érkeztünk meg Iowába, ahol megálltunk az IOWA 80-nál, a világ legnagyobb kamionos pihenőjénél (térkép). Ez az I-80-as autópálya mentén található, ami az egyik leghosszabb amerikai út. Nyugat felé haladva többnyire ezen az úton haladtunk. A hatalmas kamionos pihenő parkolójában 900 kamion fér el. Napi 5000 vendég fordul meg itt, akiknek a kiszolgálásán 450 alkalmozott szorgoskodik. Van itt többek között mozi, fogorvos, templom és egy kamionos múzeum is. A meglepően érdekes kiállításon több, mint 100 antik teherautó látható, köztük olyan klasszikusok, mint az 1931-es Ford Model AA, vagy az amerikai filmekből ismert hagyományos "csőrös kamion", a Peterbilt számos típusa. Az egyik legszebb példány az az 1969-es Peterbilt volt, amelyet az eredeti tulajdonosa 20 éven át használt, és ezen időszak alatt 4 millió balesetmentes kilométert tett meg vele. A múzeumban a különféle kamionokon túl néhány tipikus amerikai benzinkút is látható volt.

A 4 millió kilométert futott 1969-es Peterbilt 359 típusú kamion

Másnap már Nebraskában jártunk, ahol megálltunk az Archway nevű emlékműnél, amely átszeli az I-80-as autópályát (térkép). Az Archway-ben található a legamerikaibb múzem, amit valaha láttunk. A múzeum ugyanis bemutatja az első telepesek útját, akik az Oregon Trailen vándoroltak és a kontinens nyugati területeinek benépesítését végezték. Ezen kívül az ország úthálózatának kiépítéséről is láthattunk kiállításokat, mint például a Lincoln Highway-ről, ami az első kontinenst átszelő út volt. Mára ezt váltotta le az I-80-as autópálya. Ami pedig a leginkább tetszett, hogy a múzeumban képet kaphattunk arról is, hogy hogyan vált Amerika autós nemzetté, ahol ennyire természetesek az országjáró autós kirándulások. A nagyon profin működő telefonszerű eszközön sok egyéb érdekes információt is hallottunk a kiállításokról. Naplementére pedig elértük a Chimney Rock nevű kőképződményt (térkép), hogy a saját szemünkkel is lássuk ezt a fontos útjelzőt, amit képen már a múzeumban is megtekintettünk.

Nebraska nyugati részén látható a Chimney Rock, ami fontos útjelző volt a vándorok számára

A nagyobb amerikai utakon általában 30-40 mérföldenként található valamilyen pihenőhely az autósok és persze a kamionosok számára, ahol kinyújthatja elgémberedett tagjait a hosszú úton megfáradt utazó. Néhány helyen csak WC és egy kis piknik area található, de a nagyobb megállókban gyorséttermek és akár zuhanyzók is rendelkezésre állnak. A hosszabb útszakaszokon a szokásos pihenőkön kívül időnként kávészünetet is tartottunk, hogy el ne aludjunk. Az elhagyatottab vidékeken pedig a saját "kemping kávénkat" ittuk.

Idaho déli része szuper izgalmas hely volt :)

Nem titok, hogy szeretjük a jó filmeket és sorozatokat. A 90-es évek egyik legjobb TV-sorozata a Twin Peaks volt, ezért mindenképpen látni szerettük volna a forgatási helyszíneket, ha már úgyis Washingtonban jártunk. Twin Peaks természetesen kitalált város, de megtalálható az a hely, ahol egykoron a várostábla állt (térkép). Felkerestük a gyönyörű Salish Lodge-ot is, ami a sorozatban Ben Horne hotelje volt (térkép). Itt szállt meg Cooper ügynök és a hotel számos jelenet helyszíne volt a sorozatban, a csodás vízesés pedig még a főcímbe is bekerült, ahol minden idők egyik legszebb filmzenéjére nézhetjük a csodás képeket. Ezután betértünk a Twede's kávézóba, ami a legendás Double R Kávézóként szerepelt a sorozatban (térkép). Ez a hely híres volt a jó kávéjáról és a cseresznyés pitéjéről, ami ha jól emlékszem a magyar verzióban meggyes piteként szerepelt. Itt ma is minden a Twin Peaks körül forog és Coopert idézve "rohadt jó kávét" szolgálnak itt fel. A pite pedig szintén méltó a sorozatbeli hírnevére, talán sosem ettünk jobbat.

"This is a damn fine cup of coffee!" - Special Agent Dale Cooper

“Twin Peaks-től” nem messze található egy másik kedvenc sorozat forgatási helyszíne: az alaszkai Cicely a Miért éppen Alaszkából. Ezt a sorozatot nem Alaszkában, hanem szintén Wahsingtonban forgatták, mégpedig Roslyn városkájában, ami a mai napig pontosan úgy néz ki, mint a sorozatban (térkép). Annyira, hogy például Holling étterme, a Brick valóban ezt a nevet viseli. Fleischman doki rendelője ma már ugyan ajándékbolt, de a neve még mindig megtalálható az ajtó mellett. Ránézésre a falat sem festették le a sorozat bejezeése óta. Maurice irodája és Chris rádiállomása a neon KBHR felirattal is pont olyan, mint a tévében volt. A híres festmény a falon, ami előtt a jávorszarvas elsétál a főcímben szintén tökéletesen visszaidézi a sorozatot.

A jávorszarvassal végül nem találkoztunk. :)

A sok-sok érdekes történelmi, filmes és persze természeti látnivaló után hazafelé vettük az irányt. Mint minden ilyen úton, itt is akadtak érdekesebb és unalmasabb részek. A legszebb régió talán (ha nem számítjuk a Glacier Nemzeti Park híres Goin to the Sun Roadját) a Cascade-hegység környéke volt Washingtonban, míg a legkevésbé érdekesnek Montana keleti része bizonyult, ami főleg végeláthatatlan marhatelepekből áll. Egy helyen ráadásul 20 percet vártunk a kocsiban, hogy az ország talán öt legügyetlenebb lovas cowboya  áthajtson az úton egy tehéncsordát. Valószínű, hogy ezt a feladatot egyetlen magyar gulyás egy darab juhászkutyával negyedannyi idő alatt megoldotta volna. Szerencsére 6-7 óra autózással elhagytuk ezt a szakaszt is, Észak-Dakota pedig már jóval élvezetesebb volt. Az itt található Teddy Nemzeti Park után még három nap volt az út hazáig. A Michigan-tavat ezúttal is észak felől kerültük meg pont úgy, mint négy éve. Egy rövid pihenőre ezúttal a Hiawatha Nemzeti Erdőben is megálltunk (térkép), hogy elmélázzunk az átélt eseményeken. Megállapítottuk, hogy ismét egy remek road tripet csináltunk. Ezúttal is sokat láttunk és tanultunk az USA-ról, valamint sok-sok élménnyel gazdagodtunk. A következő néhány blogbejegyzésben majd bemutatjuk az út természeti látványosságait is.

Ez ismét jó móka volt...