Újabb magyar az űrben

Az űrkutatás és űrutazás gyerekkorom óta érdekel, aminek számos jelét adtam már ebben a blogban is, legyen szó akár érdekes kerek évfordulókról, a LEGO által megalkotott holdraszállós és egyéb űrhajós emlékekről, vagy egyenesen a Marsra jutásunkról. Érdeklődésem okán gyerekként természetesen óriási sztárnak számított az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan. Ahogyan akkoriban hívtuk, Farkas Berci révén Magyarország az igen előkelő hetedik nemzetként jutott ki a világűrbe 1980-ban. A magyar kutatóűrhajós az Interkozmosz program keretében Valerij Kubaszov parancsnokkal együtt a Szojuz-36 űrhajóval repült a Szaljut-6 űrállomásra. Itt orvosbiológiai, fizikai, a bioszférával kapcsolatos, valamint egyéb kísérleteket és megfigyeléseket végeztek. Farkas Bertalan közel 8 napot töltött a kozmoszban.

Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan

A Szojuz-36 űrhajó kilövése

Az első magyar űrhajós a nemzeti szkafanderében. Fotók: MTI

Bár említést érdemel, a szintén magyar származású, ám már amerikai űrturistaként kétszer is az űrben járó Charles Simonyit nem szokás magyar űrhajósként számon tartani, így most 45 évvel Farkas Berci után küldött Magyarország újabb űrhajóst a világűrbe. A HUNOR program révén Kapu Tibor az Axiom-4 amerikai űrmisszió tagjaként 20 napot töltött a világűrben. Az űrutazásra 2025. június 25-én került sor. A floridai Kennedy Űrkozpontból a Space X Falcon 9 rakétáján a Grace névre keresztelt Crew Dragon űrhajóban négyen utaztak: a parancsnok az amerikai veterán űrhajós Peggy Whitson, a pilóta az indiai Shubhanshu Shukla, valamint két kutatóűrhajós: a lengyel Sławosz Uznański-Wiśniewski, és a magyar Kapu Tibor.

 

Cserényi Gyula tartalékos, Farkas Berci és Kapu Tibor

Az Axiom-4 küldetés legénysége

A Dragon űrhajó útnak indul

A legénység az űrkabin belsejében

Útban az űrállomás felé

Dokkoláshoz készül az űrhajó

A Nemzetközi Űrállomás (ISS) a hatalmas napelemtáblákkal

A magyar űrhajós a Nemzetközi Űrállomáson számtalan magyar fejlesztésű űrkutatási eszközt tesztelt és tucatnyi tudományos kísérletet végzett anyagtudományi, egészségtudományi és élettani, valamint kémiai és légkörkutatással kapcsolatos témákban. Az űrállomásról többször is bejelentkezett és az állomás fedélzetéről rengeteg érdekes képet is készített a bolygónkról. Egyik üzenete: "A világűr mindenkié, a Föld pedig egyetlen. Mi a bolygónk négy különböző pontjáról indultunk, de társakként, barátokként érkeztünk ide. A mi küldetésünk a tiétek is. Egynek minden nehéz, soknak semmi se lehetetlen." Végül a Dragon űrkapszulában július 14-én váltak le az ISS-ről, majd Kalifornia partjai közelében érkeztek vissza a Földre. A sikeres magyar űrutazásról biztosan sokat hallunk még a következő időszakban, a tudományos eredmények kiértékelése pedig hónapokat, sőt éveket vesz majd igénybe. A képek az Axiom-4 honlapjáról származnak.

Az ISS legénységével (8 nemzet képviselője)

Az ISS híres kupolamoduljában

Kilátás az ISS-ről. Fotó: Kapu Tibor

A csodálatos bolygónk. Fotó: Kapu Tibor

Kutatómunka a japán kolléga segítségével

Egy kis mókázás a súlytalanságban

Tudományos kutatás előkészítése

A második magyar az űrben

Tengerparti lazulás a Hammonasset Beachen

Július 4-én ismét megnéztük A cápa című filmet, aminek éppen idén van az 50-ik évfordulója. A film tőlünk nem messze játszódik a massachusettsi vizekben és szorosan kapcsolódik a függetlenség napi strandszezon kezdetéhez. Habár biológusként jól tudjuk, hogy a cápák nem annyira veszélyesek, mint amennyire a filmnek köszönhetően a legtöbben gondolják, még mai szemmel is lenyűgöző és kellően félelmetes szórakozást nyújt bárkinek ez a mozi.

A film után kedvet is kaptunk egy kis strandoláshoz, ezért másnap lementünk a tengerpartra. Az elmúlt két évben csak kirándulni voltunk a Hammonasset Beachen, így az ausztrál utunk óta nem fürödtünk a tengerben. A rendes fürdés most is elmaradt, hiszen itt általában elég hideg a víz, így fürdőruhát sem hoztunk. Ezt egy kicsit meg is bántuk, mert az elmúlt hetek kánikulája után egészen kellemesre melegedett az Atlanti-óceán víze. Persze ennek ellenére is élveztük a reggeli strandolást, amíg a nap el nem kezdett annyira tűzni, hogy jobbnak láttuk inkább hazamenni. Délelőtt 11-re a tömeg is jelentősen megnőtt, így elégedettek voltunk az időzítésünkkel.

Parker Woodland Vadrezervátum - Rhode Island

Többször jártunk már a szomszédos Rhode Islanden, igaz, főleg csak átutazóban, vagy más kirándulások részeként. Emiatt régóta terveztünk már egy célirányos Rhode Island-i kiruccanást. A választásunk a Parker Woodland Vadvédelmi Rezervátumra esett (térkép).

Ez a park elég közel van ahhoz, hogy egy nap alatt megjárjuk, már csak a megfelelő időjárásra kellett várni, hiszen közel négy hónapja minden hétvégén esett az eső. A múlt hétvége azonban végre száraz időt hozott, ezért nem volt akadálya a túrázásnak. Előre készítettünk szendvicseket, hogy az erdőben ebédelhessünk, és amint megérkeztünk, bevetettük magunkat a rengetegbe. A parkot keresztül-kasul bejártuk, összesen nagyjából 10 kilométert sétáltunk a fák árnyékában. Békákkal, madarakkal, szarvassal és csíkos mókussal is találkoztunk, és egy patak kristálytiszta vizében még egy rákot is sikerült megfigyelni. Jól éreztük magunkat és örülünk, hogy végre igazán kipipálhatjuk ezt az államot is.

New York barátokkal

Számtalanszor jártunk már New Yorkban: családdal, kettesben, múzeumlátogatáson, hivatalos ügyben, barátos körutazáson, Broadway-előadáson, fotós szaküzletben, karácsonyi időszakban, nyáron piknikezve, valamint különféle filmes helyszíneket is felkeresve. Egy dolog azonban eddig mindig kimaradt, sosem néztük meg a várost egy felhőkarcoló kilátójából. Ezért, amikor régi barátném egy kollégájával New Yorkban vakációzott, egy napra mi is csatlakoztunk hozzájuk, hogy megmutassuk nekik a Nagy Almából azt, amit mi szeretünk benne a legjobban, valamint lefoglaltunk egy "csúcstalálkozót" is a Vanderbilt épületben. Kora reggel találkoztunk a Grand Central Terminalnál, ami ezúttal is lenyűgöző volt.

A híres vasútállomásról aztán átsétáltunk a város egyik legújabb felhőkarcolójába, a 2020-ban átadott, 427 méter magas One Vanderbilt épületbe. A kilátással azonban nem volt szerencsénk, hiszen esős-ködös idő fogadott minket. A létesítmény kilátója azonban önmagában is érdekes a rengeteg tükörrel és üveggel, valamint az üvegpadlós kilépőjével, ahol a 92-ik emeleten 324 méteres magasságban "lebeghettünk" a Madison sugárút fölött. Az épületben lévő fixen elhelyezett fényképezőgépekkel néhány csoportkép is készült rólunk, a bejáratnál készült fotót aztán különféle hátterekkel is meg lehetett vásárolni.

A Vanderbiltből gyalog mentünk át a kedvenc étteremláncunkba ebédelni, hogy a bárataink is belekóstolhassanak az amerikai életbe. Ezután kellemesen jóllakva elmetróztunk a Central Park déli sarkához, hogy a kedvenc New York-i szórakozásunknak hódolhassunk. Az eső szerencsére elállt, de igazi piknikre így sem vetemedtünk, cserébe egy jelentős részét bejártuk a világ talán legkülönösebb parkjának. A kellemetlen, szomorkás idő ellenére is úgy érezzük, hogy sikerült valamit átadni Katának és Dalmának a rendkívüli New York-i életérzésből.